A klímaváltozás itt van a nyakunkon és ezt a rovarok is érzik és ki is használják. A tenyészidő hosszabbodásával vagy a rovarok nemzedékszáma nő meg, vagy a nemzedékek hossza változik meg. Mindkét eset arra kell, hogy ösztönözze a gazdálkodókat, hogy rendszeresen bejárják a területeiket, illetve, hogy nagy hangsúlyt fektessenek az előrejelzési rendszerek alkalmazására. Az utóbbi évek trendjei az enyhe telek, amelyek kedveznek az áttelelő gyomnövény-és a kártevő rovarfajoknak, ezért a Kárpát-medencében korábban megjelennek a mediterrán régióban áttelelő kártevők. A korai tavasz korai kártevőket is jelent.
Gyomok a hódítás útján
Ázsiai aszályfű (Eleusine indica). Fotó: Takács Attila
Az új gyomnövények közül említésre méltó az ázsiai aszályfű (Eleusine indica) (1. ábra) amely a szubtrópusi területeken honos, Magyarországon elsősorban urbán élőhelyeken fordul elő. Szintén idegenhonos a nehézszagú libatop (Chenopodium schraderianum) (2. ábra) Afrika trópusi területein él. E két gyomfaj az utóbbi években több új helyről került elő. Megjelenésük jelzi a klímánk változását itt a Kárpát-medencében.
Fontos a korai észlelés
Nehézszagú libatop (Chenopodium schraderianum) Fotó. Takács Attila
Almamoly (Cydia pomonella) imágó. Fotó: Takács Attila
Idén tavasszal a cserebogár-félék közül a zöld cserebogár (Anomala vitis) egyedei a korábbi évekhez képest két héttel korábban megjelentek a fénycsapdákban. Az útszéli fákon és a gyümölcsösök szélső fáin erős volt a faj kártétele. A molylepék közül az almamoly (Cydia pomonella) (3. ábra), a barackmoly (Anarsia lineatella), a kéregmoly (Enarmonia formosana), a szilvamoly (Grapholita funebrana) és az almamagmoly (Grapholita lobarzewskii) imágói az előző évekhez képest szintén korábban jelentek meg a feromoncsapdákban. Ezeknél a fajoknál nem csak a korábbi megjelenés, hanem a szokásosnál nagyobb példányszám, valamint a hosszú rajzásidő, továbbá az almamoly, a kéregmoly és a szilvamoly esetében a részleges 3. nemzedék megjelenése is megfigyelhető volt.
A dió végnapjai?
Új kártevőkben sajnos nincs hiány. A következő új kihívás a diót érinti, és ezzel együtt a karácsonyi bejglinket. Sajnos már nem olyan a dió, mint öregapáink idejében, amikor a diófák nem láttak permetet. Ma már nem állja meg a helyét az a nézet, hogy a diófát nem kell permetezni. Új veszélyes kártevők jelentek meg hazánkban: a dióburok fúrólégy (Rhagoletis completa) (4. ábra) és a dióaknázó fényesmoly (Coptodisca lucifluella). A molylepke május közepén-végén rajzásnak indul, így az ellene való védekezést már ekkor el kell kezdeni és folyamatosan figyelni kell a levélaknákat, mivel nálunk ez a faj két nemzedékes is lehet. A fúrólegyet már június végén sárga lappal csapdáznunk kell, és amint megjelent, védekeznünk kell ellene.
Vannak őshonos diókártevőink, amelyek az utóbbi éveken egyre nagyobb gondot okoznak ilyenek: a tarka dió levéltetű (Callaphis juglandis), a dió szemölcsös gubacsatkája (Aceria tristriatus) (5. ábra), a dió nemezes gubacsatkája (Aceria erinues), a dió-levélatka (Phyllocoptes unguiculatus), a májusi cserebogár (Melolontha melolontha), az erdei cserebogár (Melolontha hippocastani), a keleti cserebogár (Anoxia orientalis) és a zöld és rezes cserebogár (Anomala vitis, A, dubia), a közönséges lombormányos (Phyllobius oblongus), az ezüstös lombormányos (Phyllobius argentatus) és a gyümölcsfa levélormányos (Phyllobius pyri). Külön meg kell említenünk a (polifág) amerikai fehér szövőlepkét (Hyphantria cunea), amelynek egyik kedvenc tápnövénye a dió (6. ábra). A lepke normális körülmények között 2 nemzedékes, de ebben az évben még október közepén is voltak hernyófészkek az ország déli területein, tehát itt volt 3. nemzedék is.
Szántóföldi kártevők
A szántóföldön termesztett növényeink közül az egyik legfontosabb a kukorica, melynek kártevői közül az élre ugrott a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis) és a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera).
A takarmánykukorica minőségi követelményeiben fontos szempont a beltartalom is. Az árukukorica az állati takarmány mellett a bioetanolnak is fontos alapanyaga. A kukorica átvételének legfőbb minőségi paramétere a mikotoxintartalom, illetve a mikotoxinmentesség.
A dió szemölcsös gubacsatkája (Aceria tristriatus). Fotó: Takács Attila
Az amerikai fehér szövőlepke (Hyphantria cunea) egyik kedvenc tápnövénye az eperfa levele. Fotó: Takács Attila
A megfelelő termésszint, a megfelelő minőség mind az állattenyésztés mind az emberi fogyasztásra szánt kukorica esetén fontos kritérium. Mindezek elérését a károsító rovarok közül a kukoricamoly és a gyapottok bagolylepke gátolja leginkább.
A kukoricamoly egyike a legpolifágabb rovaroknak. Mai ismereteink szerint tápnövényeinek a száma meghaladja a 200-at. A hernyók kártételét megfigyelték kenderen, komlón, cirokon, paprikán, burgonyán, citromon, babon, édesburgonyán és teán is. A kukoricamoly súlyos károkat okozhat, így csökkentheti a kukorica termését, ezzel gazdasági károkat okoz. Ma már a kukoricamoly az egész kukoricatermesztési régióban kétnemzedékes fejlődésű. Az első nemzedék (7. ábra) a címer és a levelek károsítása mellett a szár rágásával tápanyag- és nedvességáramlási stresszt okoz. Ennek jelentős hatása van a megtermékenyülésre és a szemek kifejlődésére, így a termés mennyiségére is. A kukoricamoly a termés jelentős (5–15%) csökkenését okozhatja.
A kukoricamoly első nemzedéke a címert és a levelek is károsítja. Fotó: Takács Attila
A 2. nemzedék a termés minőségét rontja, különös tekintettel a mikotoxinokra. A minőségi megfelelőség az eredményes kukoricatermelés alapja. A toxintermelő gombafajok megtelepedése főleg a rovarkártevők által nyitott kapukon keresztül történik. A kukoricamoly elleni védekezéssel ezeket a veszteségeket minimalizálni lehet.
A kukorica másik veszélyes lepkekártevője a gyapottok-bagolylepke, amely Magyarországon az utóbbi húsz évben vált gyakori lepkévé. Az egész országban elterjedt vándorlepke. Tartós megjelenésének oka a klíma mele gebbé és szárazabbá válása. Elsődleges kártétele a cső rágásával a toxintermelő gombafajok megtelepedése, így kártételével minőségi és mennyiségi kárt okoz.
Az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) kártétele napraforgón. Fotó: Takács Attila
A zöldítés hatása az őszi káposztarepcére
Az őszi káposztarepcének a napraforgó mellett biztos piacot teremtett a tüzelő- és az alternatív hajtóanyagok iránt megnövekedett kereslet. Az új fajtákkal és hibridekkel intenzívvé vált a termesztéstechnológia. A sikeres repcetermesztéshez és így a biztos bevétel eléréséhez azonban mindenképpen szükséges a kártevő rovarok elleni megfelelő növényvédelem. A táblaválasztás, a fajtaválasztás, a vetésforgó és a tápanyag-utánpótlás mind elengedhetetlen az erős és egészséges káposztarepce termesztéséhez. A jól és egészségesen áttelelt repce ellenállóbb a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben. A neonikotinoid csávázószer helyett a ciántraniliprol hatóanyagú csávázószer lett engedélyezve, amely az első tapasztalatok szerint jól vizsgázott. Ebben az évben az olyan táblákon, ahol keresztesekkel történt zöldítés, felszaporodtak a repcebolhák és a repcedarazsak, egyes helyeken az észlelhetőség határáig lerágva a növényeket. Az éhes lárvák elindultak a környező repcetáblák felé, ahol szerencsére az új csávázószer megvédte a növényeket.
Minőségi és mennyiségi kártételt okozó polifág fajok
A zöld vándorpoloska (Nezara viridula), a globális felmelegedésnek köszönhetően rendkívül elszaporodott hazánkban, helyenként jelentős károkat okozva zöldség- és dísznövényekben, ill. szójavetésekben. További terjedésének kedvez a melegedő éghajlat. Polifág faj, több mint 30 különböző családba tartozó növényen károsít. Zöldség- és gabonanövényeken, gyümölcsökön és különböző dísz- és gyomnövényeken egyaránt előfordul.
Alapvetően a növények bármely részét szívogatja, de előnyben részesíti a lédús növekvő hajtásokat és a fejlődő magokat, terméseket. Szúró-szívó szájszervével megszúrja a növény levelét, szárát vagy termését. A károsított növény a szúrások helyén megbarnul, majd megrothad, elszárad. Szinte nincs olyan növény, amit az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) (8. ábra) ne károsítana, akár szívogatásával, akár az általa kiválasztott mézharmat által.
A lárva védett helyen fehér viaszbevonat alatt sanyargatja a növényeket; az imágó nagyon jól repül, ezért nagyon nehéz az ellene való védekezés. Jól látható, hogy az idei év nem volt rovaroktól mentes, sőt néhol extrém mértékű volt az egyedszámuk és a kártételük. Ennek fényében fel kell készülnünk mind a fajtaválasztással mind a területkijelöléssel, hogy csökkentsük a kártevők számát és kártételét. Fontos az előrejelzés és az okszerű növényvédőszer-használat, odafigyelve, hogy a kártevőkben ne alakuljon ki rezisztencia a felhasznált növényvédőszerek ellen. Sajnos egyre kevesebb olyan termék áll a gazdálkodók rendelkezésére, amely eredményesen bevethető a rovarkártevők ellen, ezek a teljesség igénye nélkül a következők.
- Almatermésűek esetén: Acetamiprid, Bacillus thuringiensis ssp. kurstaki, Deltametrin.
- Dió esetén: Acetamiprid, Tiakloprid.
- Kukorica esetén: Béta-ciflutrin, Trichoplus fürkészdarázs, Alfa-cipermetrin (alfametrin), Zéta-cipermetrin.
- Őszi káposztarepce estén: acetamiprid, ciántraniliprol, Béta-ciflutrin, klórpirifosz, Cipermetrin.
Ha az acetamipridet tebukonazollal együttesen használjuk, méhkímélő technológia alkalmazása szükséges. A méhkímélő technológia keretében méhekre mérsékelten veszélyes/mérsékelten kockázatos rovarölő szerek felhasználására kerülhet sor. Méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos minősítésű növényvédő szer kijuttatása – amennyiben ezt a növényvédő szer engedélyokirata lehetővé teszi – kizárólag a házi méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg és legkésőbb 23 óráig tarthat.
A cikkben található növényvédő szerekre vonatkozó információk tájékoztatásul szolgálnak, az aktuálisan engedélyezett készítmények engedélyokiratai a NÉBIH növényvédőszerek adatbázisában érhetők el.
Az amerikai lepkekabóca (Metcalfa pruinosa) kártétele napraforgón. Fotó: Takács Attila
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
