Kedves Olvasóink!
Perpetuum mobile. Igenis a mezőgazdaság talán a legősibb örökmozgó a világon. Mert vegyük csak szemügyre, mi zajlik ma a szemünk láttára: a Föld népességének növekedésével egyre intenzívebbé válik a mezőgazdasági termelés. A növekvő igényeket kiszolgáló növénytermesztés a gazdasági nyomás hatására átalakult, a vetésforgó lecsökkent, sok helyen monokultúrás művelési mód alakult ki. Vélhetőleg ennek következményeként is a mezőgazdasági kártevő rovarok elszaporodtak, a növénykórokozók elterjedése felgyorsult, gyakoribbá váltak a jelentős terméskiesést okozó járványok. A problémák felerősödése maga után vonta az egyre növekvő volumenű kémiai védekezést. A természet válaszreakciójaként megjelentek a kemikáliákra toleráns és rezisztens gyomnövények, kártevők és kórokozók.
Jó érzés azt hinni, hogy mi irányítunk, de valójában a szabályozásainkkal, de még az innovációinkkal is hatásokat követünk, talán megelőzünk, de leginkább már tüzet oltunk. Persze legyünk őszinték: kifejezetten jó érzés beelőzni egy kórokozót, elhárítani a jégesőt, a lóerők küzdelméről már nem is beszélve. A gazdaságpolitikai, piaci trendek előrevetítése, akár jóslata pedig, ha nem is olyan patetikus, de annál inkább gazdaságos sikernek könyvelhető el. Nemrégiben egy konferencia utáni beszélgetésben állt össze a kép: ennek soha nem lesz vége, már maga a mezőgazdaság fogalma is örökmozgó, hisz mire leküzdjük saját határainkat (tegyük fel, hogy képezzük magunkat), addigra mindig lesz új gyom, új kórokozó, új szabály, új gazdasági környezet. Sőt, a mai világban már a természeti elemekben sem bízhatunk maradéktalanul…
Nos, ezt a szűk témakört próbáltuk körbejárni ezúttal is.
Hasznos olvasást kívánok!
Sándor Ildikó főszerkesztő
