Keresett lett a korai bio-árpa a ballószögi öko-tanyán

Ballószög ötöd útnyi távolságban fekszik Kecskemét és Izsák között, ahol eléggé mostoha adottságok közt gazdálkodtak, gazdálkodnak az emberek. Szőlő és gyümölcs kultúra alakult ki, ám a sovány értékű homokos területeken jellemzően egy-egy holdnyi, vagyis mintegy 6 ezer négyzetméternyi tanyaméreteken igyekeztek megélni a családok. A tanyasi emberek szakszövetkezetben dolgoztak, eközben művelték kicsi tanyájukban a háztájit is.

Eltűnő gazdaságok

Ahol most homoksivatagot, elhanyagolt területet, vaddohányos, gazos dzsumbujt látni, az mind művelt terület volt – mondja Geredy Péter – Minden tanyán állt egy ló, egy traktor, a gazda szántott, vetett, művelte a szőlőt, tartott két-három bikát, nevelt disznót, aprójószágot, a szőlőt eladta, vagy bort készített. És ebből megélt a családdal. A gazdálkodó családok jó többsége eltűnt mára, a gazdák megöregedtek, a tanyák kiürültek, a gyerekeik elköltöztek a városba, de ha mégsem, akkor is felhagytak a földműveléssel. Ma már sok helyen a veteménynek sem hagynak területet az új családi házaknál, mindent bevetnek fűvel. Nem akarnak disznót hizlalni, állatot nevelni, nem hogy az újak, azok sem, akik korábban tartottak. A fiatalok az autógyárat választják, az ipari parki munkát, az apjuk gazdaságából eladnak mindent, amit lehet, a gépeket, földet egyaránt. Talán az új pályázatokkal tartható majd fenn a lelkesedés a fiatalok körében, de ehhez is kitartás kell, mert vannak olyan tanyák, ahol már régóta várják a villamosítás megvalósításának lehetőségét. Ami ma már nélkülözhetetlen az árutermeléshez (világítás, hűtő, szerszámok, porszívó, rádió, számítástechnika, internet stb.).

Szakmai háttérrel

Geredy Péter Szarvason született (édesapja nevét sokan ismerhetik a szarvasi csillagtavak tervezőjeként), mégis megszerette a kiskunsági tanyavilág jellegzetes ligetes vidékét. Fiatalemberként először a Duna másik oldalán, a Bólyi Kombinátban kapott állást, a híres, óriási méretű gazdaságban, ahol csak a hibridkukoricából 6 ezer hektár területet vetettek évente, ahol egyszerre 500-600 diák címerezte a vetőmagnak való tengerit. Jó iskola volt. Egy ilyen környezetben elképzelni sem lehetett, hogy egyszer valakinek saját vállalkozása, több traktorja, kombájnja legyen. Az ökogazdálkodás gondolata sem akkor fordult meg először a fejében, amikor átköltözött Kecskemétre, majd a közeli Ballószögre. Pályafutása egy nagyüzemben kezdődött, ma pedig egy családi méretű ökogazdaságot és egy kisvállalkozást irányít feleségével közösen.

Vetőmag felügyelő lett, járta a neves agrárcégeket Bajától Dusnokig, Kalocsától Jánoshalmáig. Ha nem mosódnak össze az évszámok, 94-ben szerveződött a falugazdász hálózat, oda alapvetően gazdálkodókat válogattak, közte őt is, hiszen valós, gyakorlatias tanácsot, segítséget azok tudnak adni. Időközben egy vetőmag termelő-kereskedő céget alapított. Megszervezték az Országos Falugazdászok Egyesületét, melynek elnökévé választották. Úgy emlékezik vissza, a kezdeti években minden kormányváltáskor át akarták szervezni a falugazdász hálózatot, más-más elképzelés mentén. Falugazdász korában ismerkedett meg a kis és közepes gazdálkodókkal – helvéciai, jakabszállási, ballószögi területről ?, tanácsaiért felkeresték a gazdák. Mint mondja, mára úgy szűkítették a falugazdász hálózatot, hogy lassan Kecskemét térségében mindenkinek a központba, Kecskemétre kell beutaznia ügyes-bajos dolgát elintézni. Most, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara átvette a hálózatot, várhatóan új felosztásban fognak a gazdákkal foglalkozni, amit még nem ismerünk pontosan.

Egyetem régen és most

Geredy Péter, hogy közelítsünk gazdasága jelenéhez, feláll az irodai székéből, mosolyogva előveszi a Mosonmagyaróvári Egyetem oklevelét, amelyet az Öko-Mintagazdaságról állítottak ki. ?Miután sorra megszűntek az egyetemi tangazdaságok az országban – tudomásom szerint ?, olyan koncepció született, melynek keretén belül olyan gazdálkodókkal kötnek szerződést, akiket felkereshetnek a diákok szakmai ismeretszerzésre. Felültetetik a fiatalokat a buszra, s kimennek egy-egy adott szakterületen gazdálkodóhoz. Igaz, ez nem lett rendszeres. A diákoknak kevés lehetőség adatik meg a gyakorlatban is látni, tanulni a szakmát. A mi időnkben hónapokat töltöttünk egy-egy tangazdaságban.?

Felidézi mégis, hogy amikor egyetemre járt, Gödöllőnek pl. Nagygomboson, Vépen volt tangazdasága. Az egyetemisták traktort, kombájnt vezettek, s még kép is készült róla, amint hárman fogták le a marhát a vágóhídon. Keserűen mondja, ha jönnek mégis diákok hozzá gyakorlatra, nem sokáig tart a lendület. Tisztelet a kivételnek. Mert azért olyan is van. Tavaly már egy diák sem volt, korábban Szőke Lajos docens úr foglalkozott a tanítványokkal, ő küldte hozzá a biogazdálkodásból diplomadolgozatot író érdeklődőket.

A terület és a kezdeti tőke

Geredy Péter családi gazdálkodónak és családjának Ballószögön, illetve a közeli öt településen fekszenek az általuk művelt területek, melyből megközelítőleg 300 ha kapta meg a bio minősítést. Az első terület még a múlt században, 1999-ben lett bejelentve. Gazdahitelből vásárolt gépeket és földet, az utolsó törlesztő részt 2017-ben utalja majd vissza. A háza volt az egyetlen hitel biztosíték. De vállalta. S úgy tűnik, megtalálta azt a szegmenst, amely hosszabb távon is biztosította a család túlélését: biogazdálkodás, extenzív növénytermesztés, több lábon állás, őshonos állattenyésztés. Ám a körülmények gyorsan változhatnak, nagyon kell figyelni.

Biogazdálkodás szívvel-lélekkel

?A közeli napokban avattak egy minta tanyát, s úgy tudom, a következő ciklus célkitűzése, hogy minden tanyához vizet és utat vezetnek 2020-ig. Ez nagyon jó irány, csak kérdés, kitartanak-e addig az ott élők, visszajönnek-e a fiatalok? Mert aki egyszer abbahagyja akár a növénytermesztést, akár az állattenyésztést, még egyszer nem fogja, nem tudja újrakezdeni. Úgy tudom, 60 év felett van a gazdálkodók átlagos életkora. Én is ehhez közelítek. Hogyan lesz az idősek és a fiatalok közötti átadás-átvétel? Elképzelések szerint, támogatást kap az a fiatal, aki vállalja a tanyasi életformát, a gazdálkodást, a családalapítást. Nagy szükség van rá.

Emlékszik a gazdatüntetésre, ugye? Felháborodtunk, mert az akkori kormány szerint az a gond, hogy a magyar „paraszt”nem tud versenyképesen, hatékonyan termelni.

Csakhogy ezen a környéken nem igaz a mondás, hogy akkor a leghatékonyabb egy traktor, ha mindig előre halad. A ballószögi határban megtesz száz métert, ott kerülni kell az erdősávot vagy megfordulni, másutt egy tóba ütközik az ember, a tanyát sem forgathatja a földbe, s ettől máris nem olyan hatékony a traktorozás. Ha kivágjuk a fákat, eldózeroljuk a tanyákat, ligeteket, eltüntetünk minden akadályt, akkor tényleg hatékonyak leszünk! Hát ez a különbség pl. Európa és Amerika között. Itt létezik az igazi vidék, nem jellemző a 100 ha-os nagyságrendű tábla, de van 0,5 vagy 1 vagy 2 ha-os is, nekem 22 ha a legnagyobb. De körben erdő van. Itt valóban nem olyan hatékony a gazdálkodás. Nem tudom kihasználni az automatakormányzást. Különben is, szabott az input anyagok ára, és a felvásárlási árakra meg nincs ráhatásunk. Akkor mitől leszünk versenyképesek? A tudás, a kitartás, a föld és vidék szeretete, az emberléptékű bánásmód a környezetünkkel. Ez segíthet.

Egy ökogazdaság előtt egyéb kihívások is tornyosulnak

A megtermelt javakért sokszor nem adják meg a felvásárlók az elvárt forintokat. Volt időszak, hogy a mangalica élősúlyáért 200 forintot adtak, pedig aranyáron mérték a takarmányt. ?Egyesek úgy gondolták, csak pénz kérdése a mangalica tartása, beállítottak több százat, ezret a telepekre. Az ólakba automataetető és -itató is került. Hűtés, fűtés, drága energiával. Nálam, amikor a nagy aszály után elfogyott az abrak, etettem kukoricaszárat, krumplit, mindent, amit a földről be tudtunk hozni. Nem állítom, hogy sokat híztak, de a gazdaságom életben maradt a következő aratásig, míg az automatizált, drága telepek közül – ahol csak csövön jutott be a takarmány – többen bajba kerültek. Beigazolódott, hogy a mangalica esetében a kb. 20 anyás állattartó biztonsággal túl tudja élni az ilyen krízis helyzeteket (és itt most nem a telepekről beszélek). A nagy aszályos évek megtanították a gazdákat az óvatosságra, egy ideje nekem is csak 30 kocám van és annak szaporulata. Néhány évvel ezelőtt volt itt 600 hízó is, de az aszály megtanított az óvatosságra. Az én gazdaságomban a mangalica tartás nagy értéke pedig, hogy zárt rendszert alkot a takarmánytermesztéstől kezdve az értékesítésig minden, semmilyen kívülről hozott takarmányt nem kapnak az állatok (premix,génmódositott szója ). Igaz, így 13-14 hónap alatt érik el a vágósúlyt (a jelenlegi húsdisznó esetében 6-8 hónap). Egy mangalica akkor érzi jól magát, ha süti a nap, éri a szél, dagonyázhat, télen-nyáron ugyanott turkálhat, nem stresszel, nincs egészségügyi gondja. Állandó állategészségügyi ellenőrzés alatt állnak, félévente vérvétel, de nem kell őket oltani. Nincs antibiotikum, hormon stb. A természetes, de kontrollált tartásmód megoldja a problémákat. A mangalicában rejlő sokoldalú, értékes tulajdonságokat igazából ilyen tartással lehet kihozni. Nagy az érdeklődés a Távol-Keletről. A nagyobb igényeket már valószínű a nagyobb üzemek tudják csak kielégíteni.

Egyszer egy külföldi csoport jött szakmai látogatásra Ballószögre, odamentek a villanypásztorhoz, szagolgattak, szagolgattak, de nem érezték, hogy büdös lenne. Kérdezték is, ez az állat miért nem büdös? Náluk kilométerekre érezni lehet egy telep szagát. Csak bólogattak, mikor megtudták, hogy ez a mangalica nem kap plusz fehérjét (szója), ami a bélsárban a bűzt okozza. Ezt egyéb, magasabb fehérjetartalmú takarmánynövényekkel igyekszünk bevinni (borsó, zab). Ez egy extenzív, szabadon (karámban) tartott állomány. Most el lehetne adni jó áron több állatot, de már én sem akarom növelni az állományt? – mondja Geredy Péter – Hízómarhával kezdtem foglalkozni, de nehéz az értékesítésük, miután a török felvásárlók elmentek az országból. Kíváncsian várjuk, mit fog jelenteni konkrét intézkedésekben az a célkitűzés, hogy az állattartást kiemelten fogják támogatni a következő uniós ciklusban. Sok munka, nagy kockázat, ami az árakban sajnos nem realizálódik. Nagy ember és pénzáldozat. És körülöttem csak fogynak az állatok, az állattartók. Sosem lehet nyugodt az ember, ha maga mögött hagyja a telepet. Nem úgy, mint ahol csak növénytermesztés van, és bezárom éjszakára a traktort. Pedig jóféle húsmarha hízik a karámban, magyar tarka és Charolais keresztezéséből származó egyedek vannak. A szürke marhát nehéz értékesíteni, itt legalábbis. Néhányat mégis tartok, az idelátogatók kedvéért. Végül is magyar, őshonos, büszke állat?

Itt csak az boldogul, aki minden nap hisz abban, amit csinál, szereti, remél, hogy csak jó lesz a végén, akkor is, ha éppen jégeső, aszály, betegség, nemfizetés réme, jelene űzi el amúgy meglévő nyugalmát.

A disznó és a csirke tipikusan abrakfogyasztó, addig a kérődzők szálas takarmányt kapnak. A gyep az aszályos években gyenge táplálék, lucernát is kell termeszteni, de ha megérkezik a szárazság, legfeljebb tavasszal lehet kaszálni és ősszel. Megterem némi zab, köles, a szalmát bálázzák, a szervestrágya biztosításához, a gyengébb talajokon visszadolgozzák. A tanya körüli legelőt egyszer végigjárják a jószágok, aztán kisül. A szarvasmarhák karámban kérődznek, s ha akarnak, beállhatnak egy szél és esővédő tető alá.

Jogi útvesztők

?Sajnos minden évben újabb és újabb jogszabályok lépnek életbe. Nehéz nyomon követni, folyamatosan adaptálni. Állatjóléti, környezetvédelmi, természetvédelmi, állategészségügyi, nyilvántartási, munka és tűzvédelmi, és ami még nem jutott eszembe. Nekünk pedig a vállalást 5 évig tartani kell.

Öko gazdálkodás esetén, értékesítéskor a bio minősítést kell felmutatni a növénytermesztést illetően, sőt a vetőmagnál kezdődően kell igazolni a bio termesztést. Ezt a Biokontroll Hungária Kft. végzi. Az állatokat egyedenként kell minősíttetni, tételesen. A minősítő okirat végigkíséri az állatot a vágóhídig, sőt a hús mellé téve a hentesüzlet pultjáig. Jelenleg azonban az állattartás esetében a piac nem méltányolja az árban a bio minősítést. A nyomon követhetőség erénye a biogazdálkodásnak, ami nem egy ránk erőltetett termesztési, tartási módot takar, hanem egy önként vállalt és garantált termesztési technológiát, ill. állatgondozást jelent. Ezzel szerzünk bizalmat a vásárló szemében. Kecskemét környékén egyes gazdáknál ellenőrzött módon lehet termeltetni a zöldséget, gyümölcsöt, mostanában, egy újabb útkeresés formájában ??termőföldtől az asztalig? már disznót is neveltethetnek. Bekamerázhatják az ólat, így a vevő akár otthonában folyamatosan láthatja a gyarapodó malacot.

A szántóföldeken

Geredy Péter hangsúlyozza, a szántóföldeken kizárólag természetes anyagokkal dolgozik, szerves és zöldtrágyával, algákkal, baktérium készítményekkel. A gabonafehérítő bogár ellen sem méreggel védekezik, hanem biológai növényvédőszerrel.

A keresztes virágú növények – repce, mustár, olajretek – esetében is védekezem. Úgy, hogy nem vetek. Bár szeretnék. Nem vetek, mert nem tudom megvédeni a kártevőktől. A vetésekben kikelő gyomok ellen gyomfésűvel küzdünk, a kapásoknál néha kézi, általában gépi eszközzel, kultivátorral. Az idén, kísérlet képen kendert, földimandulát is vetünk, még nem tudom, hogy sikerül megvédeni a gyomoktól..

Tárgyaltam egy malomvezetővel, azt mondta, szívem szerint megtenném, hogy magyar termelőtől vásároljak gabonát, de nem ez dönt. Higgyem el, mondta, alapvetően az ár számít.

Mi elővettünk régi fajtákat, tönkölybúza, alakor búza, tönke búza, bánkúti búza. Számunkra ezek garantálják a minőséget. És ezt igazolja vissza a kereslet is, minden évben nő, az eddigi tapasztalatunk szerint. Igaz, legjobb esetben 2 tonnát aratunk hektáronként, az erőfeszítésünket pedig vagy elismeri a piac, vagy nem. De jelenleg jól eladhatók. A német híreket mindig figyelem, mert a termékeink jó részét ők vásárolják meg, idén nagyon keresték a korai árpát. Csak adott időpontig vették, aztán már jött a sajátjuk, ami az idén szép termést ígér. Itthon kevés bio termelvényt lehet eladni, mi már pár éve nekiláttunk a piacok építésének. Pályázatok révén lesznek olyan konyhák, ahol bio alapanyagból főznek majd. A biotermesztés segítésével munkát és megélhetést adnak a vidéken élőknek.

Templomkertből eladóhely

Geredy Péter mondja, a szabályozás enyhítése ellenére nem észleli, hogy bővülne a bio termékkör, de azt sem, hogy mind többen foglalkoznának vele. Több évvel ezelőtt, egy óbudai kertbarát kör eladóhelyet alakított ki a Kecskemét környéki termelőknek egy templomkertben. Jó kezdeményezésnek tartottuk, a vásárlók közvetlenül és személyes kapcsolat révén kerülnek szembe a termelővel. Hatan mentünk először. Zöldség, gyümölcs és ami megterem a vidéken. Ott volt az én mangalicáimat feldolgozó üzem is, a nagyobb választék biztosítása érdekében. Én ezt nem tudtam vállalni. Egy rendszeres piac esetén már bérleti díjat kell fizetni, üzemanyag, munkabér és sorolhatnám tovább a piacozással járó kötöttségeket.

Ezért látni, hogy az egyre inkább szaporodó fesztiválokon rakodnak ki a termelők, feldolgozók, ott igyekeznek annyit értékesíteni, hogy tisztes jövedelmet kapjanak nehéz és fáradtságos munkájukért.