A gazdaságos és költséghatékony tejtermelés kulcsa továbbra is a jó minőségű tömegtakarmány. Különösen igaz ez 2015-re. A tejpiaci kilátások nem bíztatóak. De még időben vagyunk… A fehérje a szó szoros értelmében a lábunk előtt hever, és kizárólag rajtunk múlik, hogy lehajolunk-e érte! A szója kétségkívül az egyik legértékesebb, és egyben a legdrágább fehérjehordozó. De csak egy komponens az adagban. Miközben a lucernafehérjét évtizedek óta pazaroljuk! Ott spóroljunk ahol lehet, de ott ne, ahol kárt okozva bevételtől esünk el.
A tejágazat jövőjét és sok telep ezévi életben maradását jelenti, hogy a növénytermesztés tud-e előre tervezve, az állattenyésztés szempontjait (legalább 2015-ben) előtérbe helyezve, rendszerben gondolkodni és dolgozni. A differenciált termesztési technológiára (a kétlábon állás most nem elég) és betakarításra (egymenet-kétmenet) differenciált silózási technológiának kellene épülnie (többféle tömegtakarmány-több siló), ami majd lehetővé teszi a differenciált és (idén feltétlenül) költséghatékony takarmányozást.
Sok múlik a tavaszi szezonban betakarított tömegtakarmányok táplálóanyag-tartalmán és erjedésén. Különös szerepet kap az emészthető fehérje és a lebontható rostból származó energia, mert mindkettő csökkenti az 1 kg tej termeléséhez szükséges abrak felhaszálását. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az erjedését minőségét sem, mert az erjesztett takarmánynak hosszú ideig kell stabilnak lennie, és a tehénnnek nagy mennyiségben kell fogyasztania ahhoz, hogy a tejtermelés valóban költséghatékony legyen.
A három részből álló cikksorozat februártól május végéig öleli fel tennivalóinkat, és segít a döntéshozásban.
Jó időt kívánunk ezen célok megvalósulásához!
Tavaszi tápanyag-visszapótlás (február-március):
Az április utolsó hetében betakarított szálas tömegtakarmányok alá a nitrogén kijuttatását március utolsó hetében be kell fejezni annak érdekében, hogy elkerüljük a takarmány nitrátterheltségét. A műtrágya kijuttatása az egyéves rozs és intenzív füvek esetében célszerűen tavaszra, a hóolvadást követő időszakra tehető. Talajadottságoktól függően a rozs alá megközelítőleg 80-100 kg/ha N-hatóanyag szükséges (hatóanyag, tehát nem termék!) a kielégítő hozamhoz és a megfelelő nyersfehérje-tartalom eléréséhez. A május első hetében kaszálásra kerülő takarmányok esetében április 7-ig kiadható a nitrogén-műtrágya utolsó, korlátozott mennyiségű adagja. A TMR-re vonatkozó nitrát-nitrogén határérték (vemhes üsző, tejelő tehén a tranzíciós időszakban és a vemhesség 180. napjáig): 1500 ppm sza. Efölött a szárazanyag-felvétel csökkenése, a bendőműködés romlása, A-vitamin hiány, progeszteronszint-csökkenés, a szaporodásbiológiai eredmények romlása, súlyosabb esetben vetélés várható.
Tavaszi gabonafélék és tömegtakarmány-keverékek vetése (március 20.):
A különböző zöld keverékek kiváló alapanyagot biztosítanak az erjesztéssel történő tartósításhoz. A zabos borsó és a zabos bükköny szilázs alternatív kiegészítője lehet a hazai takarmánybázisnak. Takarmányozási szempontból a zabos borsó és zabos bükköny keverék zöldtakarmányokból készült szilázsok potenciális komponensei lehetnek a növendék szarvasmarha korszerű takarmányadagjának. Kevés információ áll azonban rendelkezésre a tavaszi keverékek hozamára, táplálóanyag-tartalmára és emészthetőségére vonatkozóan, ami korlátozhatja a tejelő szarvasmarha, vagy növendék üszők takarmányadagjába történő beillesztését. A keverékben vetett kultúrák eltérően viselkednek az egyfajú vetésektől. Az eltérő fajoknak eltérő igényeik vannak, melyek konkurálhatnak egymással a talajban lévő tápanyagokért, de egymást segíthetik is a fejlődésben (a pillangós számára a kalászos partner támasztó szerepet nyújt). A borsós keverékekben például a zab szerepe biztosítani az energia nagyobb hányadát és a támasztékot a borsó számára. A borsó és bükköny fehérjetartalma jelentős (150-239 g/kg sza.), megalapozva a keverék értékét (Caballero és mtsai, 1995; Lunnan 1989). A gabona az öregedéssel gyorsan veszít a fehérjetartalmából, míg a borsó sokáig javítja a fehérjetartalmat a tenyészidő alatt. A borsó és a bükköny hátránya azonban, hogy nagy nedvesség-tartalmúak és lassabban száradnak a renden, mint a kalászosok.
Mindkét növény könnyen megdől, nehezen fonnyad, nagy a pufferkapacitása (lúgosító hatás) és kevés a fermentálható szerves anyag bennük (Kung és mtsai, 1990). Ezzel szemben a gabonafélék megfelelő mennyiségben tartalmaznak könnyen fermentálható szerves anyagot, mely segíti a gyors és intenzív tejsavas erjedést (McDonald, 1981). A kalászosokban azonban korlátozott a nyersfehérje mennyisége (70-100 g/kg sza.) a tejes érés és a viaszérés fázisában (Moreira, 1989; Várhegyi és Várhegyiné, 2000). A kalászos normál időjárási körülmények között nagyobb hozamot ad, mint a borsó a keverékben (Klebesadel, 1969). Csapadékosabb időben (csíraszámtól függően) azonban a borsó aránya megnő. A borsó és a bükköny ugyanis kevésbé szárazságtűrő, mint a kalászosok (Hadjichristodoulou, 1976). A zabra a korai rostbeépítés jellemző, ezért azok a keverékek, amelyekben magasabb a kalászos aránya, általában magasabb rosttartalommal rendelkeznek és nehezebben emészthetőek, mint a nagyobb pillangós arányú keverékek.
A keverékek esetében tehát a hátrányok kiegyenlítődhetnek, a siker a gabona és a pillangós részarányától függ: a keveréknek elég pillangóst kell tartalmaznia a nyersfehérje megfelelő koncentrációjának eléréséhez, de a kalászos részarányának is megfelelőnek kell lennie az erjeszthető szénhidráttartalom szempontjából, illetve annak érdekében, hogy a szilázs nedvességtartalma alacsony legyen egymenetes betakarítás esetében (Panciera és mtsai, 2003).
A tavaszi zöldtakarmány-keverékek a legtöbb talajon sikeresen termeszthetőek közepes nitrogén-, jó foszfor- és kálium-ellátottság mellett. Gyengébb talajokon 80-100 kg/ha N, 60 kg/ha P2O5 és 70-90 kg K2O kijuttatására lehet szükség. A jó termés érdekében lehetőleg március 20-ig vessük el a keverékeket, kihasználva ezzel különösen a zab jó bokrosodó képességét, a legtöbb gazdaságban megtalálható sorvető gépekkel. A sortávolság gabonasortáv, ritkán dupla gabonasortáv lehet. A vetőmagot a tartályba töltés előtt össze kell kevernünk. Ezt követően feltétlen végezzünk leforgatási próbát a helyes gépbeállítás érdekében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy évjárattól függően a zabos keverékek esetében 20-35 t/ha zöldhozamra (4,0-6,5 tonna szárazanyag-hozam/ha) számíthatunk. A tavaszi keverékek hozama általában (évjárattól függően) 10-20%-kal elmarad az őszi keverékekhez képest.
A termesztési cél jelentősen befolyásolja a csíraszám és csíraarány megválasztását (1-2. táblázat). Ha fehérjében gazdagabb keverékre van szükség, csökkentsük a gabona komponens csíraszámát, minimálisan emelve a pillangósét. Az adottságainknak megfelelő csíraszámok és arányok kialakításában legyünk kompromisszumkészek.
A borsós keveréket összehasonlítva a bükkönyös keverékkel, általánosan megfogalmazható, hogy a zabos bükköny párosításból nagyobb fehérjetartalmú és kisebb rosttartalmú keveréket tudunk készíteni, mint a zabos borsós alapanyagból. A bükköny azonban könnyebben fülled, nehezebben fonnyad és potenciálisan nagyobb földszennyeződéssel takarítható be, ha a támasztónövény nem elég „gyors” a fejlődésben. A bükköny a hazai kísérletekben nagyobb hamutartalmat eredményezett, mint a borsóval történt párosítás (1. táblázat). A nyershamu-tartalom részben a földszennyeződéstől függ. A hamutartalom, ezen belül pedig a földszennyeződés kedvezőtlenül hat a szilázsok mikrobiológiai állapotára és az erjedés minőségére, ezért fontos szempont az etethetőség oldaláról nézve.
Zabos bükköny termesztésénél a zab könnyen kiszoríthatja a bükkönyt a keverékből. A keverékben ezért érdemes a bükköny csíraszámának túlsúlyát megtartani. Jó adottságok és kedvező tápanyag-ellátottság mellett a zab és a bükköny csíraszáma 2-3 millióig is emelhető.
A zab virágzásában betakarított zabos borsó, valamint zabos bükköny keverékekről megállapítható, hogy nyersfehérje-tartalom tekintetében (143-178 g/kg sza.) egy gyenge minőségű lucernaszilázsnak feleltethetőek meg. A gyenge minőségű lucernaszilázsnak 168 g/kg sza. az átlagos nyersfehérje-tartalma. A mért fehérjetartalom alapján tehát nem helyettesítik 1:1 arányban a lucernát. A zabos keverékek energiatartalma (virágzásban betakarítva) szintén korlátozott, nem éri el a hazai kukoricaszilázsok átlagos nettóenergia-tartalmát. A keverékek fehérje-energia aránya azonban kiegyenlítettebb, mint a lucerna- vagy a kukoricaszilázs esetében. A zab virágzásában betakarított keverékek rostösszetétele pedig rendkívül kedvező a bendőfermentáció szempontjából, a zabos keverékek NDF-tartalmának kedvező ugyanis a bendőbeli lebonthatósága. Részben ezen tulajdonsága révén, részben kiegyensúlyozott energia-fehérje aránya miatt, a növendéknevelésben potenciálisan jó eredményekkel alkalmazható szilázs készíthető a zabos borsóból és a zabos bükkönyből.
Összességében megállapítható, hogy a tavaszi vetésű zabos keverékek takarmányozási szempontból kedvező tulajdonságokkal rendelkező, közepesen erjeszthető szilázs-alapanyagok. Ezért – a fonnyasztás során elért szárazanyag-tartalomtól függően – silózási segédanyag hozzáadása is szükséges lehet az erjedés javítása érdekében. A zabos keverékek falközi silóban, fóliatömlőben és bálaszilázsként egyaránt tartósíthatók.
| 1. táblázat Silózási céllal termesztett zabos borsó és zabos bükköny keverékek hozama és táplálóanyag-tartalma (Kaposvár, 2013. március 28. – június 19.)
|
| 2. táblázat Silózási céllal termesztett zabos borsó és zabos bükköny keverékek táplálóanyag-tartalma (Kaposvár, 2013. március 28. – június 19.)
|
Dr. Orosz Szilvia és Dr. Hoffmann Richárd
![aan_1[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2018/04/aan_11-375x179.jpg)
![neheziti_az_oszi_betakaritast_a_sok_csapadek_vas_megyeben_00[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2019/08/neheziti_az_oszi_betakaritast_a_sok_csapadek_vas_megyeben_001-375x244.jpg)
