Csillagpázsit
A kukoricatermesztésben a legnagyobb problémát a minden évben jelentkező gyomosodás okozza. Évjárattól függően akár a gyomok okozta kártétel elérheti a 70-80%-ot. A kultúrnövény és a gyomok között a tápanyagokért, a talaj vízkészletéért, illetve az élettérért nagy versengés folyik. Az elgyomosodott területen megfigyelések szerint lényesen nagyobb rovar, illetve gombakártétel tapasztalható.
Hosszú távú hatások a gyomosodásban
A gyomosodásra egy időben több tényező hat. Az utóbbi években megfigyelt változások a következő tényezőkkel hozhatók összefüggésbe:
- A klimatikus tényezők átrendeződésével, a hőmérséklet emelkedésével a melegkedvelő, nagyobb kompetíciós képességgel rendelkező gyomok felszaporodása várható.
- A klímaváltozás a meteorológiai elemek átlagos értékeinek olyan jelentős megváltozását jelenti, amelynek környezeti, gazdasági, társadalmi hatása van. Az átlagos értékek változása hosszabb periódusra vonatkoznak. Az eddigi tendenciák alapján feltételezhető, hogy hosszútávon Magyarországon is fokozatos felmelegedés, a csapadék mennyiségének csökkenése és a szélsőséges időjárási események gyakoriságának, valamint intenzitásának növekedése várható.
Ezt a feltevést az elmúlt két évtized megfigyelései alátámasztják.
A múlt század ’80-as éveinek aszályai (ezek közül kiemelkedő volt az 1983-as év), az új évezred első három évének forró, száraz nyarai és a 2004-es csapadékos év mind megerősítik az előző megállapítást.
Voltak más szélsőséges időjárási események is, amelyek szintén jelentősen befolyásolták az adott év mezőgazdasági termelését
.Ezt a 2009-es, 2011., 2012. évek tartós tavaszi csapadékszegény időjárása okozta károk is alátámasztják.
Egyes kutatók szerint 2050-ig a hazai időjárásban nyári 0,8°C-os, télen pedig 1-2,5°C hőmérséklet-emelkedésre, 10%-os napfénytartam-növekedésre, 20-100 mm közötti csapadékcsökkenésre, illetve a vegetációs időszak 10 napos meghosszabbodására számíthatunk.
Az ilyen időjárási körülmények között vetés után, kelés előtti gyomirtó szerek használatának hatékonysága megkérdőjelezhető, mivel a szükséges bemosócsapadék (15-30 mm) mennyisége bizonytalan.
- Az Európai Uniós szabályozás elvárja a preemergensen használható (pl. terbutilazin) hatóanyag felhasználási mennyiségét. Magyarországon a 0,7 l/ha terbutilazin preemergens alkalmazásban nem elegendő, így ez a technológiai eljárás kérdésessé vált. Az ebben az időszakban elvégezhető vegyszeres gyomirtást gátolhatja az is, hogy az acetoklór hatóanyagú készítmények zömét kivonják a forgalomból.
- A művelési mód az utóbbi évtizedekben megváltozott. A kisparaszti gazdálkodásban jellemző volt a gyakori sekély művelés, mely az évelő gyomok (mezei acat, aprószulák, hamvas szeder, zsurló, stb.) felszaporodását idézte elő. A nagyobb erőgépek már a talajt mélyebben képesek voltak megművelni, így bizonyos magról kelő, főként nyárutói gyomok kezdtek felszaporodni (disznóparéj, libatop, vadkender, parlagfű, stb.). Az aszályos években a víztakarékos, lazításos talajművelést (Birkás-féle) előtérbe helyezték. Ez a művelési mód természetesen a talajok vízgazdálkodására pozitív hatást gyakorolt, azonban néhány műtrágya-féleség és a szármaradványok beforgatása ezzel az eljárással nem történik meg. A lazításos (víztakarékos) és a forgatásos talajművelést (Kemenessy, Manninger, Sipos) ötvözni kell, azaz forgatás után a talajt a vízmegőrzés miatt le kell zárni.
- A vetésváltás elmaradása, helytelen növényi sorrend alkalmazása. Az integrált növénytermesztés alapja a piaci feltételekhez is alkalmazkodó helyes vetésváltás. Lehetőleg törekedni kell az őszi-tavaszi, sűrű-ritkasorú, illetve egy- és kétszikű kultúrák váltogatására. Sajnos a magyarországi vetésszerkezet nem optimális, a terület több mint 90%-án csupán 4 féle növényt, így kalászost, repcét, kukoricát és napraforgót termesztenek. Az optimális vetésforgóból nagyon hiányoznak az évelő pillangósok (lucerna, herefélék). A művelésből kihagyott, gondozatlan területek, ruderáliák növekedése, több gyomfaj, de főleg a parlagfű, selyemkóró, a kanadai aranyvessző elterjedését segítik. Az integrált, de újabban követendő fenntartható növénytermesztés figyelembe veszi a ruderális területeket. Kutatások szerint bizonyos biocönózisokban (pillangós-, ajakos növények, erdősáv) hasznos szervezetek szaporodnak fel, melyek akadályozzák a kártevők gradációját, és fenntartják a terület stabil biocönózisát.
Az Európai Unióban elkezdődött nagyszabású hatóanyag visszavonások következtében fontos technológiai elemek tűntek el (pl. PPI technológiák, terbutilazin dózisának csökkentése, acetanlididek kivonása).
Az integrált és a fenntartható mezőgazdaságban perzisztens, nehezen bomló, illetve a felszíni és rétegvizeket szennyező gyomirtó szereket és kemikáliákat nem szabad alkalmazni.
A tulajdonváltás, a nagyüzemi szántóföldi táblák felaprózódása, amellyel megváltozott a növénytermesztés és a növényvédelem szerkezete, megnőtt a mezőgazdasági bérmunkák aránya, ezáltal a művelőeszközök mozgáskörzetükben könnyebben széthurcolják a gyommagokat és az évelő növények szaporodásra alkalmas részeit.
A kukorica domináns gyomnövényeinek sorrendváltozásában a következő szakasz a 90-es évek utáni időszakhoz köthető (tulajdonváltás).
Ekkor sokan jutottak földhöz, viszont a termesztéshez nem voltak megfelelő anyagi feltételeik, termesztési tapasztalataik, szaktudásuk.
Az egyre csökkenő tápanyag-utánpótlás és talajművelés, valamit a parlagon hagyott területek növekedésével az évelő egyszikűek – köztük a csillagpázsit és a tarackbúza – folyamatos felszaporodása mellett olyanok kerültek ismét előtérbe, mint pl. a mezei acat és a folyondár szulák.
Az árvakelésű napraforgó, mint gyomnövény is egyre jelentősebbé vált.
A gyomosodás változásaihoz a mezőgazdasági termesztés feltételeinek kedvezőtlen alakulása és az újonnan bevezetett gyomirtási technológiák (pl. szulfonil-ureák szerrotáció nélküli használata) is hozzájárultak.
Ezek hatására a gyomfajok száma csökkent, de nőtt a „nehezen irtható, veszélyes” kategóriába sorolt olyan egyéves, kétszikű gyomok aránya, mint a fekete csucsor és a vadkender.
További felszaporodás volt tapasztalható például a csattanó maszlag, a parlagfű, a selyemmályva, a fehér libatop és a szerbtövis fajok, muharfélék stb. esetében.
E fajok elterjedéséhez sajátos biológiai tulajdonságaik (pl. elhúzódó és mély talajrétegből történő csírázás), herbicid toleranciájuk, a rosszul megválasztott herbicidek, kombinációk, dózisok alkalmazása, a csapadékszegény tavaszon a preemergens kezelések nem megfelelő eredménye, a posztemergens permetezés nem megfelelő időzítése is hozzájárult.
Az egyoldalú, szerrotáció nélkül alkalmazott szulfonil-ureával kezelt területeken fennáll a veszély a rezisztens fenyércirok biotípusok megjelenésére.
Magyarországon idáig csak Szekszárd környékén találtak ilyen alfajokat.
Legújabb gyomirtó szer fejlesztés eredménye a triketon típusú készítmények megjelenése, melyek a növényben a plasztiszok (szintestek) kialakulását gátolják.
E növényvédőszer-csoport a magról kelő egy- és kétszikű gyomok ellen hatékonyan felhasználható.
Évelő gyomnövényeken e szerek kezdetben kifehéredési tüneteket okoznak, azonban ezek a későbbiekben visszazöldülnek és továbbfejlődnek.
E csoport egyes tagjai sajnos a keserűfű félék ellen nem hatékonyak, a kukorica területen felszaporodásuk meg is figyelhető.
Apró szulák
Gyomszabályozás
Az integrált és a fenntartható termesztésben az agrotechnikai, mechanikai módszerek a gyomszabályozásban is előtérbe kerülnek.
Ezt részben az Uniós szabályozás, és sok esetben a fogyasztók a kémiai készítményekkel szembeni túlzott félelme is hangsúlyossá teszi.
Magyarországi viszonyok között az agrotechnikai eljárások közül a gyomszabályozásra csak néhány elem használata gyakorol megfelelő hatást.
A kisparaszti gazdálkodásban alkalmazott vetésváltás sajnos a mai körülmények között nem alkalmazható, a termesztett növények köre ezt nem teszi lehetővé.
A vetésszerkezetben túlsúlyban szerepelnek az abraktermő növények (gabona, kukorica).
A kukorica-gabona vetésváltás ugyan a gyomosodást kedvezően befolyásolná, azonban a fuzárium fertőzést, illetve azok toxinjainak megjelenését a terményben elősegítheti.
Egyre gyakoribb a repce-gabona vetésváltás, ez viszont néhány gyomnövény felszaporodását előidézheti, így az ebszékfűét, a sebforrasztó zsomborét, és a széltippanét.
Ezek a gyomnövények főleg a repcekultúrában okoznak nagyobb kárt.
Az agrotechnikai eljárások közül a trágyázás kiemelt jelentőségű.
Az újabb trágyázási szaktanácsadási rendszerek filozófiája az elmúlt időszakban sokat változott.
Az alaptrágyákból (foszfor-kálium) csak e tápanyagokból gyengén ellátott területeken javasol a tervezett növényi igény feletti mennyiséget, a közepes, jó, igen jó területen legfeljebb a növényi tápanyag kivonást veszi figyelembe.
Ebben a rendszerben viszont fontos a vetéskor kijuttatott starter trágya.
A kukorica kezdeti fejlődését, így a gyomokkal szembeni versenyképességét nagymértékben növeli a starterként kijuttatott, könnyen felvehető tápanyag.
A nagy gyökérzettel rendelkező kukorica növény föld feletti része is jobban fejlődik, és sokkal korábban fedik a talajfelszínt, gátolva a gyomok kelését, fejlődését, növelve a kukorica kompetíciós képességét.
A startertrágyázáson kívül pozitív hatást gyakorolhatnak a mikroba trágyák is, melyek részben nitrogént szolgáltatnak (Azotobacter, Rhizobium fajok), illetve a kötött foszfátokat felvehetővé teszik.
A mikroorganizmusok kedvezően befolyásolják a talaj morzsalékonyságát, ezáltal levegőzöttségét, vízgazdálkodását is.
A termésre és a késői gyomosodás ellen hatásos lehet a 6-8 leveles állapotban tápkultivátorral kijuttatott nitrogén, illetve a csőkezdemény megjelenésekor a cink utánpótlás.
A vetés után a kijuttatott nitrogént a kukorica a gyomoknál már sokkal hatékonyabban tudja hasznosítani.
A tenyészidőszak kezdetén a kukorica nagyon kevés nitrogént vesz fel a talajból (májusban kb. 5 kg/ha), címerhányáskor viszont naponta igényli ezt a mennyiséget.
Az integrált védekezés fontos eleme a növényápolás.
A kapáskultúrákban, így a kukoricában is a kultivátorozás nem csak a gyomok irtására, hanem a talaj szellőztetésére is alkalmas eljárás.
Lazított, oxidatív körülmények között a kukorica a talaj foszfortartalmát jó hatásfokkal tudja felvenni.
A töltögető kultivátor a sorokban lévő gyomok irtásán kívül alkalmas arra is, hogy a kultúrnövény mellett kikelt kicsi gyomnövényeket talajjal elfojtsa.
A kukorica vonatkozásában a gyomszabályozás fogalmát nehéz pontosan értelmezni, mert kukoricában nem könnyű megállapítani a veszélyességi és az ökológiai küszöbértéket.
A gyakorlatban a tervezés során a teljes gyommentességre törekszünk, és a technológiák sikerét befolyásoló tényezők (pl. időjárás) előnyös vagy hátrányos befolyásolását kénytelenek vagyunk tudomásul venni.
A technológia kiválasztásánál azt is figyelembe kell vennünk, hogy a kukorica termésmennyiségét a korai gyomosodás erőteljesen befolyásolja, tehát a kezdeti időszakban (első 6-8 hét) gyommentességet kell biztosítani.
Fekete csucsor
Vegyszeres gyomirtási technológiák
Vetés utáni, kelés előtti (preemergens) kezelések
A preemergensen alkalmazható herbicideket a kukorica vetése után és kelése előtti időszakban kell kijuttatni.
A hatóanyagok vízoldékonyságuk és kémiai tulajdonságuk függvényében a kijuttatást követő két héten belül, mintegy 10-30 mm bemosó csapadékot igényelnek.
Az 1-2 cm mélyre bemosódó herbicidek éppen a gyommagvak csírázási mélységében fejtik ki hatásukat úgy, hogy közben a kukoricát nem károsítják.
Nagy mennyiségű csapadék esetén a preemergens készítmények a kukoricacsírát is elérhetik (4-8 cm), és hatásmódjuktól függően különböző mértékű fitotoxikus hatást fejthetnek ki.
Az elégséges tavaszi csapadék elmaradása hazánkban nem ritka jelenség, ilyenkor a herbicidek hatásukat kellő mértékben nem tudják kifejteni.
A készítmények dózisát a talaj kötöttségéhez, illetve humusztartalmához kell igazítani.
A laza szerkezetű, alacsonyabb humusztartalmú talajokon az engedélyezett adag alacsonyabb, a kötöttebb, nagyobb szerves anyagúakon a magasabb dózisát kell kijuttatni.
A preemergens kezelések esetén nagyobb odafigyelést igényel a magágy-előkészítés is, a nem megfelelően előkészített magágy esetén a készítmények gyomirtó hatása elmarad az elvárt hatékonyságtól (rögárnyék hatás).
Posztemergens kezelések
A kezelések – a kultúrnövény és a gyomok fejlettsége alapján – lehetnek korai, normál és a késői posztemergensek.
A korai posztemergens kezelésnél nem a kukorica, hanem a gyomok fejlettsége a lényeges.
Az ebbe a csoportba tartozó készítmények talajon és levélen keresztül is kifejtik hatásukat. Talajon keresztül a preemergens szerekhez hasonló hatásmechanizmussal rendelkeznek, levélen keresztül pedig a hatásspektrumukba tartozó, érzékeny fejlettségi állapotban (egyszikűek esetében gyökérváltáskor, kétszikű gyomnövényeknél szikleveles – 2 leveles kor) lévő gyomokat irtják.
A korai posztemergens készítmények tartamhatással is rendelkeznek, bár ennek kifejtéséhez szükség van bemosó csapadékra.
Használatuk indokolt lehet sok korai egyszikű gyom kelése vagy pl. tömeges napraforgó árvakeléskor is.
A normál posztemergens kezelést a kukorica 3-5 leveles, a magról kelő egyszikűek 1-5 leveles, a magról kelő kétszikű gyomnövények 2-6 leveles, illetve az évelő gyomnövények 10-20 cm-es fenológiai állapotában lehet alkalmazni.
A késői posztemergens kezeléskor a kukorica olyan fejlettségi állapotban van, hogy a területen található, irtandó gyomokat még nem takarja.
Erre olyan készítmények használhatók, amelyek még ilyen állapotban sem fitotoxikusak a kukoricára, illetve fejlettebb gyomnövényeket is képesek elpusztítani.
Ilyen például a klórmezulon, a mezotrion, a topramezon, valamint az izoxaflutol és a tembotrion hatóanyag (e hatóanyagok mellé széfenert kell alkalmazni, amelyek kiküszöbölik a kukorica károsodását).
A posztemergens gyomirtás előnyei:
- A csapadék mennyisége és intenzitása, valamint az egyéb időjárási tényezők kevésbé befolyásolják a kezelések hatását.
- A káros gyom-kukorica kompetíció a korai posztemergens kezeléseknél nem, vagy alig jelentkezik.
- A kicsírázott gyomok faji összetétele alapján lehetőségünk van pontosan megtervezni a kijuttatandó herbicidek, illetve herbicid-kombinációk körét; így ebből adódóan költség- és környezetkímélő módszer.
- A veszélyes, nehezen irtható egyéves kétszikű gyomok, pl. selyemmályva, szerbtövis fajok, napraforgó árvakelés, csattanó maszlag ellen hatékony szer, illetve szerkombináció választható
- Szélsőséges talajokon (magas vagy alacsony szervesanyag-tartalom, laza vagy erősen kötött talajoknál) kizárólagos megoldást jelent.
Évelő gyomfajok ellen egyedüli védekezési módszer.
A posztemergens gyomirtás korlátai, illetve hátrányai:
- A kultúrnövény és a gyomok megfelelő fenológiai állapotban történő permetezéséhez viszonylag nagy gépkapacitás és kínálati jellegű növényvédőszer-kereskedelem szükséges.
- Elhúzódó gyomkelés esetén a kezelés időzítése nehéz, hatékonysága nem megfelelő.
- A posztemergens herbicidek tartamhatása többnyire nem megfelelő.
- Megkésett kezelésnél érvényesül a káros gyom–kultúrnövény konkurencia.
- A posztemergens gyomirtás megkésett alkalmazásánál a kukorica levelei a gyomokat takarják, így a védekezés hatékonysága csökken.
- A készítmények a kukorica egy adott fejlettségéig alkalmazhatók, később fitotoxicitást okozhatnak.
- A meleg, száraz időben a gyomnövények levélszerkezete megváltozik, a készítmények nehezebben jutnak a növényekbe, csökken a hatékonyság.
A muhar fajok a kukorica gyomirtása során széles körben alkalmazott posztemergens szulfonil-urea hatóanyagok többsége által csak mérsékelt hatékonysággal irthatóak.
Azokon a területeken, ahol a magról kelő egyszikű gyomfajok elleni preemergens alapkezelések elmaradnak, és a terület fertőzött muhar fajokkal, ott e gyomnövény további felszaporodására kell számítanunk.
A különböző gyomfajok csírázásának kezdete eltérő, legkorábban a vadkender, legkésőbb a henye disznóparéj, a varjúmák jelenik meg a területen.
Bizonyos gyomok ellen túl korai, illetve egyesekre már megkésett a kezelés.
Mezei acat
Fenyércirok rezisztencia
Szántóterületeken elszórtan, de megjelent a szulfonil-urea ellenálló fenyércirok.
A gyomokban a rezisztencia megjelenése természetes folyamat akkor, ha a védekezésben tartósan, szerrotáció nélkül alkalmazzuk e hatóanyagcsoportot.
A rezisztencia kialakulását elősegítheti a kelleténél kisebb növényvédő szer dózis alkalmazása is.
Amennyiben adott területen a fenyércirok szulfonil-urea rezisztencia kialakult, akkor csak integrált módszerekkel lehetséges a védekezés.
Az integrált módszereket a teljes vetésforgóban kell alkalmazni.
Agrotechnikai eljárások:
- vetésváltás (sűrű állományban visszaszorul),
- mechanikai gyomirtás,
- tarlók mechanikai ápolása.
Vegyszeres védekezés:
- tarlók vegyszeres gyomirtása (leghatékonyabb módszer)
- kétszikű kultúrákban speciális egyszikűirtók használata
- a szulfonil-ureák, illetve kombinációik megengedett felső dózisának használata
Speciális gyomirtási eljárások
Herbicid-toleráns kukorica hibridek gyomirtására alkalmas, Duo System technológia a cikloxidim-ellenálló kukorica hibridekben használható.
A Focus Ultra a magról kelő egyszikű gyomok ellen gyökérváltáskor, az évelők, mint a fenyércirok, tarackbúza, csillagpázsit ellen pedig 15-20 cm-es nagyságban hatékony.
Évelő egyszikű gyomok ellen a magasabb dózist kell alkalmazni.
Tarackbúza
Kukorica gyomirtása sávpermetezéssel
A herbicid-felhasználás akár 60%-kal is csökkenthető, ha csupán a kukorica sort kezeljük, és a sorközben pedig a gyommentesítést kultivátorozással végezzük.
Precíziós eljárás
A GPS technika lehetővé teszi, hogy az adott táblát nem egységesen kezeli, hanem felismeri a talajfoltokat, ahol a kötöttségben és humusztartalomban eltérés van.
Ezeket a területeket a permetezőgép beprogramozva másként tudja kezelni, akár a szerkombinációt, illetve az engedélyezett dózison belül a készítmény adagját változtatni tudja.
A fejlesztések már arra is készen állnak, hogy permetezőgépre szerelt érzékelő felismeri az előforduló gyomokat és fejlettségüket, az alkalmazott szert és dózist annak megfelelően adagolja.
Összefoglalás
A kukorica sikeres gyomirtásának legfontosabb eleme az agrotechnikai és a vegyszeres védekezési módok összehangolt kombinációjának alkalmazása.
Agrotechnikai védekezésbe – egyebek mellett – a talajművelés, trágyázás, a magágy-előkészítés, a vetőmagtisztítás, a vetés és a növényápolás műveletei tartoznak.
A kukorica termesztés gyakorlatában a trágyázásban rejlő lehetőségeket mindenképp jobban kellene kihasználni.
Az előveteményben vagy a teljes vetésforgóban hatékonyabban lehet bizonyos gyomok ellen védekezni, így gabonában az évelő kétszikűek (mezei acat), vagy kétszikű kultúrákban pedig speciális készítményekkel a fenyércirok irtásának lehetőségét tudjuk kihasználni.
A leghatékonyabb gyomirtást (főleg az évelők ellen) a tarlókon lehet elvégezni.
A tarlókon a mechanikai, a vegyszeres kezelés akár kombináltan is alkalmazható.
