A kukorica szárbetegségei

A kukorica világszerte az egyik legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk. Hazánkban 2019-ben 1 027 147 hektáron termesztettek kukoricát. Erről a területről több mint 8 millió tonna termést takarítottak be. A Magyarországon megtermelt kukorica jelentős része takarmány célra készül, ezenfelül a keményítő-, invertcukor- és alkohol-előállítás sem elhanyagolható.

A hazai kontinentális klíma miatt is jelentős a vetőmagcélú termesztés. Mint sok más esetben, úgy a növény hasznosítása itt is nagy mértékben befolyásolja az alkalmazott agrotechnikát és a növényvédelmet. Egy vetőmag- vagy étkezési kukorica esetében a nagyobb felvásárlási ár lehetővé teszi, hogy a szigorúbb fogyasztói igények okán a gazdák nagyobb ráfordítással termesszenek. Vetőmag- és csemegekukorica-termesztés esetén fő problémát a herbicidérzékenység tud okozni, utóbbinál még az élelmezés-egészségügyi várakozási időre is különösen tekintettel kell lenni. Ennek okán korlátozott a szerhasználat. A kukorica betegségeit taglalhatjuk az alapján, hogy az adott kórokozó a növény mely részét károsítja. Ez alapján megkülönböztethetünk virágzatot, levelet, csövet és szárat fertőző betegségeket, illetve vannak olyanok, amelyek már csírakorban is okozhatnak problémát.

A kukorica nigrospórás szárkorhadását a Nigrospora oryzae nevű gomba okozza. A betegség a száron kívül a csöveken is nagy problémák okozója lehet. A tüneteket jellemzően csak későn észleljük. A kórokozó fertőzése következtében elrothad a kocsány, és gyakran lefelé lógnak a csövek, vagy le is esnek. A betegség hatására a csutka is elrohadhat, illetve a letörtek edénynyalábjai rostjaikra hullanak szét. A fertőzött csövek szemei kipotyoghatnak, ritkák lesznek, valamint a szemsorok között és azok felületén sötét penészgyep is képződhet. A gomba micéliumai bejuthatnak a kukoricaszemekbe is. Ennek hatására romlik a csíraképességük, töppedtek lesznek, visszamaradnak a fejlődésben is, egészséges növény nem fog belőlük fejlődni. A gomba fertőzheti a kukorica szárát is, emiatt az először elkorhad, majd idő előtt letörik, vagy kidől a növény a beteg résznél. Ha a betegség korábban éri a növényt, mint a tejesérés, a kifejlett cső gumis állagú lehet, a szemek és a cső is megáll a fejlődésben, értékelhetetlen termés alakul ki.

1. kép. Nigrospórás szárkorhadás (forrás: quizlet.com)

2. kép. Nigrospórás szárkorhadás csőtünete (forrás: quizlet.com)

A betegséget gyengültségi parazita kórokozó okozza, így a stresszt szenvedett növények fokozottan kitettek. Emellett a túlzott nitrogénellátás fokozza a fogékonyságot, és a hosszú tenyészidejű hibridek is érzékenyebbek a betegségre. A kórokozó számára a nyári meleg és csapadékos idő kedvez. A konídiumok 30 °C körüli hőmérsékleten csíráznak legjobban. A spórák a vegetációs idő során rovarok segítségével terjednek a területen. A gomba a téli időszakot fertőzött növényi maradványokon konídiumokkal vészeli át, melyek a talajban is rendkívül sokáig megtartják fertőzőképességüket. Emellett micéliumokkal is fennmaradhat a beteg szemekben.

Mint sok más esetben, agrotechnikai eszközökkel is féken tudjuk tartani a betegséget. Ilyen lehetőség a szármaradványok zúzása, mély talajba forgatása. Az áttelelő képletek megsemmisítésével jelentősen visszaszorítható a fertőzés kialakulása a következő évben. Erős fertőzést követően semmiképpen se önmaga vagy olyan növény kövesse kukoricát, mely szintén a kórokozó tápnövényei közé tartozik, ilyen pl. cirok. Hibridválasztásnál érdemes kevésbé fogékonyt, ellenállót választani, vagy a rövidebb tenyészidejűek felé nyúlni. Lehetőségekhez mérten a korai betakarítás is megoldást nyújthat. A csírakorban történő fertőzést csávázással meg tudjuk előzni, erre a kultúrában engedélyezett készítmények használhatók, melyek általában más korai betegségek ellen is hatékony védelmet biztosítanak.

3. kép. Macrophomina szártünete (forrás: agfax.com)

4. kép. Macrophomina phaseolina (forrás: agtag.co.za)

Egy széles körben elterjedt polifág betegség, melynek gazdanövényei között a kukoricát is számon tarthatjuk, a Macrophomina phaseolina. A fertőzés kialakulására száraz, meleg és aszályos időben lehet számítani. Alacsonyabb hőmérséklet esetén az okozott tünetek nem alakulnak ki. A jellemző tünetek annak megfelelően változnak vagy alakulnak ki, hogy a növényt milyen vegetációs fázisban éri a fertőzés. A kórokozó károsításának következtében a beteg növények gyökerein vizenyős foltok jönnek létre, majd rothadásnak indulnak. Az ilyen növények szinte kivétel nélkül elpusztulnak. Virágzás idején az egyedek hirtelen elszáradása tapasztalható. A vegetáció végéhez közeledve, az érés idején a betegség következtében elkorhad a kukorica szára, a növények kidőlnek, valamint a gyökérkártétel okán kényszerérés következik be. A betegség közkeletű nevét onnan kapta, hogy a fertőzött növények szárában (edénynyalábokban és a bélszövetben) tömegesen képződnek mikroszkleróciumok, melyek a növényi rész szürkülését eredményezik. A fertőzés akár már szikleveles állapotban megtörténhet, azonban a kukoricán a tünetek csak sokkal később jelentkeznek, főleg ha a vízellátás optimálisan alakult a vegetációs idő elején. A virágzás a növény számára nagy vízvesztést okoz, így ezek együttes következményeképpen a kultúrnövényen hervadásos tünetek jelentkezhetnek. A fitotoxinok miatt lankadni kezdenek a levelek, majd egy hirtelen hervadási folyamat megy végbe a beteg növényeken. A hamuszürke szárkorhadás néven is elterjedt betegség beazonosításában az okozhat nehézséget, hogy száraz, meleg időjárás esetén fertőz, így a tünetek az aszály okozta növénykárosodással is összetéveszthetők. Egyértelmű jele a betegségnek, ha a szárat félbevágva töpörödött és mákos belső részt találunk. A gomba fertőzött növényi maradványokon és a talajban kitartóképletekkel vészeli át a telet. Tavasszal az áttelelt mikroszkleróciumok indítják el a fertőzést, de már a vetőmag is beteg lehet, aminek következtében már csírakorban elpusztul a növény. A kórokozót a kultúrnövény gyökereiben termelődő kémiai anyagok katalizálják, ami ha nagy mennyiségű mikroszkleróciummal találkozik a talajban, biztos a fertőzés. A kórokozó a kukorica epidermiszén keresztül hatol be a növénybe. Micéliumai itt felszaporodnak, és elzárják az edénynyalábot, ezzel gátolva a gazdanövényben a szállítódást. Az inokulum bejutását követően 24 óra elteltével mikroszkleróciumok fejlődnek, amik újabb növények megfertőzését teszik lehetővé. A gomba ilyen mértékű előfordulására azért van le hetőség, mert nagy mennyiségben termel többféle enzimet is. Ezek a növény különböző szöveteinek és sejtalkotóinak pusztulását eredményezik, ami párosulva a kórokozó által termelt toxinokkal, további szövetelhalást okoz a gazdanövényben. A fertőzés foltokban alakul ki, ami talajfolt hibájaként is elkönyvelhető. A gomba a kultúrnövény teljes pusztulását okozza. A kórokozó fertőzőképességére a környezeti tényezők nagy hatással vannak. Ugyan a kórokozó számára optimális a 25–30 °C között hőmérséklet, mégis képes akár a 15–40 °C közötti hőtartományban is növekedni.

Telelését tekintve védekezési lehetőségül szolgál a vetésforgó alkalmazása, ezzel elkerülve, hogy fogékony növények kerüljenek fertőzött állomány után. A nehézség abban rejlik, hogy például a szóját, napraforgót egyaránt fertőzheti a betegség. A kórozó számára kedvező a száraz időszak és az ezzel járó növényi stressz, így ennek elkerülése is a kultúránk védelmét szolgálja. Vetőmagcsávázás is alkalmazható a korai fertőzés kialakulásának megelőzésére.

A kukorica egyértelműen legveszélyesebb betegsége a fuzáriózis. Az ezt okozó Fusarium fajok jó alkalmazkodóképességűek, így szinte mindenhol jelen lehetnek. Sokféle faj tartozik közéjük, vannak, melyek élő növényi részeket támadnak meg, szövetpusztulást okoznak, és ott szaporodnak tovább. Ezenfelül okozhatják a terméshozam csökkenését, valamint minőségbeli problémát is az általuk termelt másodlagos anyagcseretermékeikkel, az úgynevezett mikotoxinokkal. Az élő sejtek elpusztítása során olyan toxinok termelődnek, mint a humán- és állategészségügyi szempontból is káros zearalenon (ZEA) és dezoxinivalenol (DON) toxin is. EU-s szabályozás korlátozza, hogy emberi fogyasztásra milyen határértékekkel kerülhet termény. Ez a DON esetében 1,75 ppm, ZEA-nál pedig 0,3 ppm, vagyis ennyi gramm toxint tartalmazhat 1 tonna kukorica.

Polifág kórokozó, mely őszi búzát is fertőzhet, ezért a kukorica monokultúrában vagy búzával bikultúrában folytatott termesztése nem ajánlott.

A kukoricát fertőző Fusarium fajok közül a legelterjedtebbek:

Giberella zeae/Fusarium graminearum, Fusarium culmorum, Giberella moniliformis/Fusarium verticilloides, Giberelae avenaceae/Fusarium avenaceum, Fusarium proliferatum, Fusarium subglutinans.

5. kép. Kukorica fuzáriózisa (forrás: quizlet.com)

6. kép. Fusarium okozta csírapusztulás (forrás: quizlet.com)

A Fusarium fajok a kukorica tenyészideje alatt végig veszélyt jelenthetnek a növényekre. A betegség jelentkezhet csíranövény-pusztulásként, szárkorhadásként és csőpenészként is. Legnagyobb jelentősége az utóbbinak van. Ez a kórokozócsoport gyengültségi parazita, főleg a stressz következtében visszamaradott növények a veszélyeztetettek. A talajban hosszú ideig képesek fennmaradni, és hosszú ideig megőrzik fertőzőképességüket. A Fusarium fajok fennmaradhatnak, és betegíthetnek is a talajból micéliumok segítségével vagy klamidospórával egyaránt. Nem megfelelő vetésforgó esetén a kórokozók fertőzőanyaga könnyen akkumulálódik. A nagy számban képződő, rögtön fertőzőképes konídiumok terjedése széllel és rovarokkal is történhet. Kukorica esetében a legnagyobb veszélyt a kórokozóval fertőzött vetőmagok jelentik. A magok belsejében micéliummal vagy azok felületén konídiummal, ill. klamidospórával lehetnek jelen. A beteg szemekből csökevényes csíranövények fejlődnek ki. Barnulásnak indulhat a gyökérzet és az egész csíra is. Az ilyen egyedek hamar alakjukat vesztik, majd idő előtt el is pusztulnak. A szárkorhadás kialakulása virágzás után várható. A beteg szövetek roncsolódnak, a növény lankad, majd ki is dőlhet. A fertőzött egyed alsóbb részein megjelenik a micéliumszövedék, peritéciumok is kialakulnak a szár felszínén és a gyökereken.

Csőpenészt sok különböző Fusariumfaj okozhat, melyek toxinprofilja eltérően alakul. Csapadékszegény időjárás esetén a Fusarium verticilloides fordul elő gyakrabban, míg kevésbé száraz időszakban a Fusarium avenaceum kap teret, ill. csapadékban gazdag augusztus-szeptember esetén a Fusarium graminearum elterjedése a jelentős. A legtöbb időjárási körülményre jut egy olyan Fusariumfaj, mely számára optimálisan alakulnak a feltételek, ezért a betegség megjelenésére szinte mindig lehet készülni.

A kórokozó fertőzheti a csövet bibeszálon keresztül. Ebben az esetben a fertőzőanyag a csövön lévő egy-egy szemet támadja meg, majd innen terjed tovább a szomszédos szemekre. Szóródásos fertőzésnek azt az esetet nevezzük, amikor a cső különböző pontjain egyidejűleg alakul ki fertőzés. Erős fertőzésnél már micéliumtömeg is kifejlődik. A szemek fakók lesznek, ráncosodnak a vízvesztéstől, majd összetöppednek. Az esetlegesen belőlük fejlődő csíranövények nem lesznek hosszú életűek. A micéliumszövedék a cső vége felől képződik a csőalap irányába. A csutka barnulni kezd, majd teljesen szétmállhat. A betegségre jellemző fehér, halványlila színű szövedék összetapasztja a csuhéleveleket a csővel. Erős Fusarium spp. fertőzéskor a cső egy része a nagy mennyiségű vízveszteség okán nem képes tovább nőni, míg az egészségesebb részek igen, ezért a kukoricacső egy adott ponton befűződik, így könnyebben eltörik.

7. kép. Fusarium szártünete (forrás: greenbook.net)

A kórokozó számára a könnyű bejutást a Helicoverpa armigera és az Ostrinia nubilalis lárvák biztosítják. A rovarkártétel fiziológiailag sem jó a kukorica számára, de az így kialakuló stressz még növeli a fogékonyságot. Emellett másodlagosan megjelenő kórokozók fertőzésének esélyével is számolni lehet, mint pl. az Aspergillus spp., melyek szintén termelnek meleg vérűekre mérgező toxint, az aflatoxint. Az Aspergillus fajok melegkedvelő gombák, így a már korábban is említett klímaváltozás hatására egyre gyakoribb a megjelenésük.

A Fusarium és Aspergillus fajok által termelt mikotoxinokkal fertőzött szemes termény nem egészséges nagy mennyiség fogyasztása esetén. Állati takarmányozásra is akkor célszerű használni, ha szintje nem haladja meg az EU által megszabott határértéket.

Kukoricában a fungicides állománykezelés kis hatékonysága és költsége miatt nagyon ritka, így fontos a hibridválasztás. Nem csak a terméshozamot kell figyelembe vennünk. A termőhelynek és előveteménynek megfelelő érési csoportba tartozó hibridet érdemes választani. A hibridek között csőpenésszel szemben fogékonyságbeli eltérések mutatkoznak, rezisztencia azonban nincsen. Ezeken felül a kukorica morfológiai sajátosságai is befolyásolják a növény betegségre való hajlamát. Gombaölő szeres kezelésre általában vetőmagcsávázás formájában van példa, de a fertőzés mértékétől függően állománykezelés sem kizárt, ám a bejutást tekintve a rovarölő szeres védekezés előbbre való. A kukorica szármaradványait mélyen, legalább 10 cm-re a talajfelszín alá forgatással jól lehet gyéríteni a szárban telelő lárvákat. Sekély művelés esetén egyre terjedő módszer a tarlómaradvány szárzúzása, majd sekély talajba forgatása.

A rovarölő szeres kezelést az imágók tömeges repüléséhez lehet igazítani. Ennek meghatározásához fénycsapdát és szexferomoncsapdát is használhatunk. A lárvák elleni védekezést a tömeges repülést követő 2 hétben kell elvégezni, mielőtt azok berágnak a szárba. Ebben az időben a tojások ellen is hatékonyabban is fel tudunk lépni. A növényvédelmi kezelés során olyan készítményeket célszerű alkalmazni, melyek szelektíven hatnak, a hasznos rovarok védelme érdekében. Ilyenek például a kitinszintézis-gátlók, pl. indoxacarb, vagy a biológiai szerek, pl. Bacillus thuringiensis kurstaki. A kukoricamoly ellen használható készítményekkel egyúttal a kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) és a gyapottok bagolylepke (Helicoverpa armigera) egyaránt gyéríthető. A kukoricamoly azonban nem tiszteli a táblahatárokat, így a védekezés akkor lehet igazán hatékony, ha a szomszédos területekkel együttesen valósul meg.

Kálmán Anna Léda
növényorvos