Kukoricakörkép

Jó évet zárhat 2019-ben az agrár-külkereskedelem. A feltételes mód talán meglepő, de indokolható: 2020 januárjában a külkereskedelmi statisztika, a szokásos két hónapos átfutási időt beszámítva, a legjobb esetben is csak az október végi helyzetről, pontosabban az 1-10. havi helyzetről adhat hiteles tájékoztatást. Az időarányos növekmény 9% fölötti tartományban mozog továbbra is, ami mögött elsősorban a gabona- és a malomipari termékek, az olajos magvak exportjának lendületes fejlődése, az átlagos bővülési ütemet többszörösen meghaladó növekménye húzódik meg.

Kukoricaexportunk alakulása

Az cikkünk témáját adó, a gabona termékkör legfajsúlyosabb termékének számító kukorica exportjából származó árbevétel 2019. januárja és októbere között, az előző év azonos időszakához képest 38%-kal nőtt, az exportmennyiség pedig 39%-kal bővült.

Az érték- és mennyiségi adatok párosításából kiderül, hogy a kukoricaexportunk – átlagos bővülési ütemet négyszeresen meghaladó – növekményét 2019 első tíz hónapjában sokkal inkább a termelési alapok kedvező alakulása, semmint az értékesítési átlagár növekedése alapozta meg. Mind a takarmánykukorica, mind a kukorica vetőmagexportját ugyanis enyhén csökkenő, egy százalékon belül mérséklődő export átlagárak kísérték. Az exportnagyságrend a takarmánykukorica esetében, az előző évi, időarányos 1,9 millió tonnával szemben, 2019. októberének végére 2,7 millió tonnára bővült, míg a kukorica-vetőmag esetében a 63 ezer tonna fölé emelkedő kivitel több mint 11 ezer tonnás bővülést mutatott.

A kukoricaexportból származó összes export árbevétel nagyobbik hányadát ebben a termékkörben is a tömegterméket képviselő (2,6 millió tonnás) takarmánykukorica adta 427,5 millió eurós árbevétel mellett, 162, illetve 161 euró/tonnás átlagár kíséretében. A kukorica-vetőmag exportjából származó 221 millió eurós exportárbevételhez 63 ezer tonnás exportmennyiség tartozott. Jóllehet a takarmánykukorica-export célpiacai viszonylag széles kört öleltek fel 2019-ben is, hiszen mintegy 36 ország piacain talált vevőre a magyar takarmánykukorica, a kivitel zömét négy piac adta. A legjelentősebb kukoricavásárlóink az alábbiak voltak (lásd az 1. táblázatot).

Az összességében 38%-kal bővülő takarmánykukorica kivitel mögött jelentős piaci fellendülést mutatott többek között a lengyel, a cseh és a német piac. Míg a lengyel kukoricaexportunk közel ötszörösére, a cseh piac pedig háromszorosára nőtt, addig a német piac 2,6-szeresére bővült. A „szerényebb” piacbővülést felmutató holland piac is szépen bővült, jóllehet „csak” 63%-kal nőtt. Szépen teljesített az osztrák (24%-kal), és az olasz piac (12%-kal) is, mégpedig átlag feletti növekedési ütemet diktálva.

Az exportmennyiség piaconkénti alakulása némiképp eltér az exportárbevétel növekményének alakulásától. A lengyel piaci kukoricaexportunk esetében például az exportárbevétel ötszörös növekményét az exportmennyiség 6,5-szeres bővülése követte. A cseh piaci exportunk mennyiségi növekménye pedig 3,5-szeres volt, szemben az exportárbevétel háromszoros bővülésével. Az olasz piaci kivitelünk a tizedik hónap végére átlépte az 1 millió tonnát. Az osztrákokhoz és a németekhez egyaránt fél-fél millió tonna körüli mennyiség került, a holland piacra pedig 320 ezer tonna kukoricát exportáltunk. Ez a négy piac (azaz az olasz, az osztrák, a német és holland) kötötte le az időarányos kukorica exportunk mintegy 90%át. A maradék 10 százalékon osztozott a lengyel, a cseh, a szlovén, a szlovák, a francia, a román és még vagy két tucat piac. Mindemellett a takarmánykukorica-exportunk túlnyomó hányada 2019-ben is a kontinensünkre koncentrálódott.

Hozzávetőlegesen 45 ország piacán talált fizetőképes keresletre, 2019 jelzett időszakában a magyar kukorica-vetőmag. A hagyományos vásárlói körből kimagaslik továbbra is az ukrán és az orosz piac, de pont ez a két vevőnk nem jeleskedett túlzottan 2019.01-10 havában az piaci expanziót segítő növekményekkel. A mintegy 63 ezer tonnás, 221 millió eurót közelítő kukoricavetőmag-export legjelentősebb piaci szereplői, mint ahogy a vonatkozó táblázatban látható, az európai kontinenst képviselték. A világ számos más táján is keresett cikk azonban a magyar kukorica-vetőmag. Élénk piaci kapcsolatokra utaló jelnek minősíthető, hogy nőtt az exportunk az iráni, a török, a marokkói, az üzbég, az örmény piacon, de eljutott a vetőmagunk az USA-ba és Mexikóba is. Ez utóbbi annál is érdekesebb, mivel a kukorica Mexikó földjéről származik. Ha az eddigiekből nem derült volna ki, érdemes leszögezni, hogy a kukoricavetőmag-exportunk 20,5%-os bővülése mögött igen jelentős piaci fellendülést mutató célpiacok is meghúzódnak. Jóllehet a legjelentősebb vásárlónk (Ukrajna) esetében csak 5,6%kal bővült a kivitelünk, a második legjelentősebb vetőmagvásárlónk (Oroszország) célpiacán pedig mintegy 20%-os exportárbevétel csökkenés következett be, a vonatkozó táblázatban felsorolt többi vásárlónk esetében azonban rendkívül jelentős exportárbevétel bővülést tapasztalhattunk. Így a német piacon megduplázódó, a francia piacon másfélszeresére bővülő, a cseh piacon 44%-kal, a román piacon pedig egyharmadával bővülő exportárbevétel jellemezte a kukorica vetőmag kivitelünket.

Világpiaci jelenlétünk

Magyarország, az európai miliőben számottevő termelési potenciált képvisel a takarmánykukorica termesztése és a kukorica-vetőmag előállítása terén. Uniós összehasonlításban, a termelési nagyságrendeket nézve Franciaország, Románia és Olaszország után Magyarország a negyedik legjelentősebb kukoricatermesztő tagállam az Európai Unióban, ugyanakkor világviszonylatban távolról sem ennyire kedvező az összkép. A termelési nagyságrendek alakulásáról, időbeli változásáról, bemutatva a magyar pozíció alakulását érdemes néhány adattal is szolgálni.

2007 és 2018 között 42%-kal nőtt a világ kukoricatermelése. Az EU is hasonló növekedési pályát írt le. Ezzel szemben az ukránok 3,3-szeresére, az argentinok 2,3-szeresére tudták növelni a kukorica kibocsátásukat, miközben a brazilok közel megduplázták, a kínaiak 70%-kal növelték, az indiaiak pedig mintegy másfélszeresére bővítették a kukoricatermelésüket. Jóllehet az USA csak 12%-kal bővítette a termékkibocsátását, de (rendre 10 tonnás hektáronkénti átlagterméseket elérve a 37 millió hektáros kukorica-termőterületen) így is magasan a világ legjelentősebb kukoricatermelője maradt. A növekedési erélyek tekintetében mind Kína, mind Argentína, mind Brazília dinamikusabban bővítette a kibocsátását, mint az EU vagy az USA. Különösen a dél-amerikai, Mercosur-tagországokra érdemes e tekintetben figyelni, mert az EU ezzel az ország csoporttal szándékozik a közeljövőben szabadkereskedelmi típusú megállapodást tető alá hozni, melyben kiemelt szerep jut majd a kukoricának, a bioetanolnak, a baromfi- és marhahúsnak.

A nemzetközi adatbázisokban az EU egységes piaci szereplőként jelenik meg, így más adatforrás után kell nézni, ha a magyar kukoricatermelési adatokat szeretnénk a nemzetközi adatokhoz viszonyítani. Az utóbbi évek termelési adatait nézve a mi helyzetünk látszólag megnyugtató. A két szélső értéket összehasonlítva úgymond megelégedéssel nyugtázhatnánk a közel megduplázódó kukoricatermést a 2007 és 2018 közötti időszakban. Csakhogy a 4 millió tonnás 2007-es kukoricatermés távolról sem tekinthető átlagosnak, nemhogy mérvadónak, sőt inkább mélypontnak mondható. Összevetés alapjaként tekinteni erre a szerény 2007-es termésre nem tanácsos, túlzottan optimista kép alakulna ki a magyar kukoricatermesztés állapotáról. A másik feltűnő jelenség a termésmennyiség erős, évenkénti hullámzása, ami a nagy gabonatermelő országokra ma már egyáltalán nem jellemző.

Habár ezzel a szerény eredménnyel az EU-n belül tartani tudjuk a pozíciónkat, a világpiaci versenyben egyértelműen háttérbe szorulunk. A termelési nagyságrendeket nézve sem a termőföld méretét illetően, sem az éghajlati adottságok tekintetében nem versenyezhetünk az ázsiai és amerikai országok adottságaival. Az idősor arra szintén rávilágít, hogy a világ több régiója is alkalmasabbnak tűnik a kukoricatermesztésre, mint a mienk, amiből az is következik, hogy ha fel kívánjuk venni a versenyt a konkurensekkel (a külpiacokon és itthon egyaránt), akkor nem elégedhetünk meg a csapadékgazdálkodás nyújtotta lehetőségekkel. Használnunk kellene, sőt a termelésnövelés és termelési színvonal stabilizálásának eszközeként kellene tekintenünk az öntözésre, az édesvízkészletünk ésszerű mezőgazdasági hasznosítására. Mindemellett a precíziós gazdálkodás nyújtotta versenyelőnyök elől sem kellene elhajolnunk, különben a vetőmagtermesztés terén elért eredményeink is füstbe mennek. Feltűnő ugyanis, hogy a táblázatban feltüntetett országok kukoricatermelése messze nem ingadozik olyan mértékben, mint a mienk. Megduplázódó termésmennyiségre számíthatnánk például, ha öntözött körülmények között gazdálkodhatnánk. Erre természeti adottságaink, biológiai alapjaink megfelelő lehetőséget kínálnának a kukoricatermő terület, jelentős hányadán. Az EU külkereskedelmi partnerekkel folytatott jelenlegi tárgyalásai arra utalnak, hogy a magyar kukoricának a közeljövőben, feltehetőleg újabb konkurensekkel kell majd megküzdenie. A 2004-es Mercosur-megállapodás 2 millió tonnás, vámmentes argentin kukorica importján túl, célpiacainkon könnyen megjelenhet az észak-amerikai tengeri is. A közeljövőben hatályba lépő új EU–Mercosur-megállapodás is érinti a kukorica termékpályát, mégpedig közvetlenül a vámtételek csökkentése révén, másrészt az EU bioetanol-piacának megnyitása révén. Míg nálunk takarmánykukorica alapú a bioetanolgyártás, addig a brazilok a cukornád felhasználásával lényegesen olcsóbb hajtóanyag-kiegészítőt képesek előállítani ebben a termékkörben. Ugyancsak előkészületek zajlanak az EU és Ukrajna közötti Szabadkereskedelmi Megállapodás hatályba léptetésére, ami – látva Ukrajna kukoricatermelésének, utóbbi 10 évben tapasztalt megduplázódását – komoly veszélyt jelenthet a magyar kukoricatermelésre, hiszen fő kukoricapiacaink (például Olaszország) tengeri útvonalon is elérhetők. Márpedig a tengeri szállítás tekintetében Ukrajna versenyképesebb logisztikai rendszerekkel rendelkezik, mint mi a tengelyen (vasút, közút) történő szállítási lehetőségeinkkel, nem is beszélve a dunai szállítási lehetőségek, gázlók miatti alacsony kihasználhatósági paramétereiről.

Összeállította: Szabó Jenő