KWS – a siker kovácsa

A Magyar mezőgazdasági termelés szerkezete az utóbbi években a termesztett növények tekintetében jelentősen beszűkült. A nagy felületen termesztett szántóföldi növénykultúrák közül az őszi káposztarepce vetésterülete ugrásszerű változáson ment keresztül. Az évezred végén ebből az olajos növényből Magyarországon valamivel több, mint 120 ezer ha-t vetettek el, ami az új évezredben közel 160 ezer ha-ra kúszott fel. Ez a területnagyság a következő években évről-évre csökkenést mutatott.

Ebben az időszakban még a termésátlagok sem tették lehetővé a repce gazdaságos termesztését, hiszen 1,5-2 tonna/ ha-os hozamok és a piac hektikussága nem abba az irányba mutatott, hogy érdemes legyen a repcével komolyabban számolni.

A 2000-es évek első évtizedének közepétől aztán az őszi káposztarepce termesztésében bekövetkeztek azok a változások, amelyek lehetővé tették, hogy ne csak egy megtűrt növény legyen, hanem eredményt is produkáljon. Ezek a változások elsősorban a biológiai alapok nagyfokú változásával kezdődtek. Olyan hibridek/fajták kerültek köztermesztésbe, amelyekkel a repcetermesztés legfőbb problémáját a télállóságot és a termésbiztonságot ki lehetett küszöbölni. (Itt említeném meg, hogy ebben jelentős szerepe volt a KWS TRIANGLE hibridjének, amely mind a mai napig kedvelt hibridrepce a termesztők körében.)

Ezekkel a fontos előrelépésekkel a repcetermesztés új irányt vett és a 2004-es mélypont után (cca. 100 ezer ha) évről-évre nagyobb területen vetettek a gazdálkodók őszi káposztarepcét. A termesztés biztonságát meghatározza a fajta vagy hibrid választás. A termelők jelentős része most már a repcét intenzív körülmények között termeszti, hiszen ezeket a magas produktivitású hibrideket csak nagy odafigyeléssel a termesztéstechnológia pontos betartásával lehet kiemelkedő eredménnyel termeszteni.

A tavalyi évben országosan 284 ezer hektáron terveztek őszi káposztarepcét vetni, de az őszi csapadékos időjárás késleltette vagy több esetben nem tette lehetővé a tervezett repce elvetését, így végül 202 ezer hektáron került elvetésre. Az elvetett területen a hibridek 60%-os, a fajták 40%-os részarányt képviselnek.

A KWS repcenemesítése is azt a célt tűzte ki, hogy a hibridek termesztési előnyeit kihasználva a fajtákkal szemben, a fejlesztés a hibridek irányában indult el. Tette ezt azért is, mert a Magyar gazdák fogékonyabbak az újra, jobbra. A már említett Triangle után az elmúlt években is kerültek új hibridrepcék (Tassilo, Turan, Traviata) a piacra, amelyek termesztése a visszajelzések alapján pozitív fogadtatásban részesült.

A repcetermesztés a dunántúli területeken Fejér, Vas és Somogy megyékben a legnagyobb, 20 ezer vagy annál nagyobb területen vetnek ebből a növényből.

Somogy megyében a Dunántúl egyik repce szempontjából fontos megyéjében egy mindenki által ismert gazdaság repcetermesztési tapasztalatai felől érdeklődtünk, hogy mi a titka a sikeres repcetermesztésnek.

Bede István a Kapos-Agro Zrt. Termelési vezérigazgató-helyettese

A KAPOS-AGRO Zrt. Somogy megyében nagy területen folytat szántóföldi növénytermesztést. A gazdaság összesen 3200 ha területet művel, amiből az őszi káposztarepce 380 ha-on került elvetésre a tavalyi évben. Ez a terület a tervezetthez képest mintegy 100 ha-al kevesebb, mivel az őszi csapadékos időjárás nem tette lehetővé a szándékozott területek repcével való elvetését.

„A repcét 2007-ben hoztuk vissza a vetésszerkezetünkbe az olajos növények iránt megnőtt kereslet miatt. Gazdaságunk területének jelentős része erodált, lösz talaj és csak kisebbik része jó minőségű csernozjom, azonban mindezek ellenére a termesztéstechnológia pontos betartásával a hozamok az elmúlt években 3-4 t/ha között mozogtak.

A magas termésátlag eléréséhez fontosnak tartom a megfelelő biológiai alapok kiválasztását, így a biztonság érdekében és a helyi adottságainknak megfelelően területünkön kizárólag hibrid repcéket termesztünk.

A termesztéstechnológiánkra a kettősség jellemző, egyrészt a szántás nélküli, másrészt a szántásos talajművelést alkalmazzuk, amelyek közül az idei évben a szántás nélküli művelés vált be.

Ennek okát abban látom, hogy a szántott területeinken a lehullott nagy mennyiségű csapadék annyira feláztatta a talajt, hogy nem tudtuk a kívánt minőségben előkészíteni a repce számára a talajt. Ezek a problémák sajnos már az elején meghatározták a termesztést, hiszen a késői és nyirkos, hideg talajba vetett repcéink egyenetlenül keltek és ennek következtében nem megfelelő fejlettséggel mentek a télbe.

A szántás nélküli talajművelést nehézkultivátorral végezzük, amely a talajt a repce számára szükséges mélységig dolgozza át. Ezáltal a talaj szárazabb időjárás esetén sem szárad ki a művelés mélységéig, és nagyobb biztonsággal tudjuk a növény vetését elvégezni. Ebben a technológiában a kevesebb néha több elv alapján a nehézkultivátorral megművelt talajainkon a vetés magágy készítésével egy menetben történik, így kevesebb taposás, tömörödés következik be, ami nagyon fontos a repce kelése szempontjából.

A kelések egyenetlenségével lehetővé vált a gyomok nagyobb térnyerése, ami ellen őszi gyomirtást alkalmazunk, ezzel megakadályozva, hogy a gyomok jelentős vizet és tápanyagot vonjanak el a fiatal repce elől. Tavaszi gyomirtást csak szükséges esetekben végzünk, amit a területen alkalmazott talajművelési mód is befolyásol.

A repce tápanyagellátását minden esetben talajvizsgálatokra alapozzuk, így ősszel kerül kijuttatásra a P és K hatóanyag komplex műtrágya formájában, a N-t tavasszal adjuk ki, ami az idei évben 162kg/ha hatóanyagot jelentett. A repce számára szükséges ként lombtrágya formájában adjuk ki a vegyszeres kezelések alkalmával.

Nagyon fontosnak tartom, hogy az intenzíven termesztett repcét regulátoros kezelésben részesítsük.

Nálunk a vetés augusztus 20-a körül kezdődik és hektáronként 430 ezer kivetett csírával dolgozunk, amit elégségesnek tartok a magas eredmény eléréséhez.

Ahhoz, hogy a repcét a tenyészidő végén is nagy biztonsággal meg tudjam őrizni – a becők felnyílása és ezzel együtt a pergési veszteség csökkentésére-, már megjelenése óta használom a ragasztóanyagot. Ennek az elemnek a technológiába történő beillesztése a terméseredmények fokozását vonta maga után, így mára a mi repce termesztéstechnológiánk fontos részévé vált.

A KWS hibrid repcéivel az utóbbi években kezdtem foglalkozni a területeinken, köszönhetően a nemesítői munka eredményeként piacra kerülő hibrid repcék megbízható teljesítményének. Az elmúlt évben a KWS TRAVIATA nevű új hibrid repcéjét vetettem el gazdaságunk területén. A TRAVIATA-t azért választottam, mert kisparcellás kísérleti eredményei bíztatónak mutatkoztak; 2009-ben 3,9 t/ha termést adott, ami a standardok átlagához képest 5%-os többletet mutatott, ami ha figyelembe veszem a Somogy megyei repcék átlagtermését (2,23 t/ha), mindenképpen meggyőző.

A TRAVIATA megyei kísérletekben is nagyfokú termésbiztonságot mutatott, mert az értékelhető kísérletek eredményei alapján 3,75 t/ha termésátlaggal került betakarításra, a dunántúli régióban pedig 3,45 t/ha termést adott, ami a fent említett megyei termésátlaghoz képest jelentős terméstöbblet.

Ezen eredmények alapján a TRAVIATA jól beilleszthető a középérésű hibridrepcéink közé. A vetést sikerült időben elvégeznünk, ami biztosította a megfelelő fejlettséget a tél beálltáig. A kitavaszodást követően is egy jól telelt állománnyal találkoztam, mely a jó termés előfeltétele.

A tavaszi csapadékhiány és a minden átmenet nélkül bekövetkező évszakváltás a TRAVIATA-t is próbára tette, de ennek ellenére is bízom abban, hogy jó alkalmazkodóképességével és kiváló stressz toleranciájával kiemelkedő hozamot produkál.

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a KWS hibridrepce nemesítési program eredményeképp piacra kerülő új anyagok (Turan, Tassilo, Traviata) a repcetermesztők számára biztos alapokat adnak a sikeres és biztonságos repce termesztéséhez.”

Pletzer Imre

Regionális értékesítési vezető

Tolna-Somogy-Baranya

KWS Magyarország Kft