fbpx

Már nem ülünk a sajtár mellett. Valóban a robotoké a jövő?

Írta: Szerkesztőség - 2011 december 19.

A fejés automatizálása nem új keletű téma, a tehenészek tulajdonosait, alkalmazottait, a fejlesztő mérnököket pedig különösen régóta foglalkoztatja. Persze mindegyikük más-más szempontot, a technológia különböző előnyeiben látja aktuális problémájának megoldását.

Az OMÉK kiállításon a téma iránt érdeklődők az Agromilk Kft. szervezésében tartott szakmai konferencián betekintést nyerhettek a fejőrobotok alkalmazásának előnyeibe, anyagi és technikai feltételeibe.

Mindezekről és a hazai lehetőségekről Boródi Gáborral, az Agromilk Kft. ügyvezetőjével beszélgettem.

A szomszéd fűje mindig zöldebb, szokás mondani.

Mivel magyarázza, hogy a határon túl működik már a robottechnológia, nálunk pedig azok is idegenkednek, akiknek esetleg a lehetőségük már adott volna a beszerzésre?

 

A robottechnológia alkalmazása a mezőgazdaságban, azon belül is az állattenyésztésben nem földtől elrugaszkodott ötlet.

Sőt természetesen nem is mi találtuk ki ezt.

A szomszédos országokban már a farmerek ismerik, alkalmazzák, hiszen egy-egy családi gazdaságban nincs külön alkalmazott a tehenészetre, a növénytermesztésre, növényvédelemre, gépkezelésre vagy szerelésre.

Többnyire a család maga oldja meg az összes feladatot jó munkaszervezéssel, alacsony munkaerő szükséglettel.

Ott már rájöttek, hogy a munkaerő (a vele járó adóval, járulékokkal) a legdrágább munkaeszköz.

Ezért az idénymunkák kivételével igyekeznek a legkevesebb munkaerő-szükséglettel, a saját kényelmüket is szolgáló technikai újdonságokat alkalmazni.

az állattenyésztés viszont épp az az ágazat, ahol nincs hétvége vagy ünnepnap, itt mindig helyt kell állni, az állatok szükségleteit ki kell elégíteni.

A nyugat-európai tapasztalatok azt igazolják, hogy 50-100 férőhelyes tehenészetekben már hosszú távon megtérül egy fejőrobot alkalmazása.

Átszámolva hazai viszonyokra és az általunk forgalmazott Insentec gyártmányú Galaxy-Starline fejőrobot teljesítményére, 1 kar beüzemelése esetén 60, 2 karral pedig 120 tehén zökkenőmentes fejése lenne megoldott.

 

Visszatérve a kérdésre: a magyar gazdák technikai újdonságok felé való nyitottsága gyakran kimerül a traktorok iránti érdeklődésben és persze vásárlásban.

Anyagi lehetőségek esetén (legyen az saját forrás, pályázat vagy épp kedvező hitelkonstrukció) is a talajművelésre gondolnak először.

Ennek oka a szemléleten túl természetesen az állattenyésztés és növénytermesztés arányának eltorzulásában keresendő, de hosszú távon látunk reményt ennek megváltoztatására is, és a környező országok tapasztalatait is épp ezért hozzuk haza bemutatni.

A robottechnológia alkalmazása a gazdáknak költséget és időt takarít meg, ezt számok és hatékonysági mutatók igazolják.

A fejőállásokhoz szokott gazdát és leginkább az érintett tehenet hogyan lehet meggyőzni arról, hogy ez zökkenőmentesen működik, valóban emberi beavatkozás, mondjuk ki, hogy stresszhelyzetek nélkül?

 

A fejés nagy odafigyelést igénylő fizikai munka, amelyre egyrészt nehéz precíz és megbízható munkaerőt találni.

Az a gazdálkodó vagy üzemvezető, aki ezt a tortúrát többször végigvezette, sőt a gyakran előforduló minőségi kifogásokat, reklamációkat, legrosszabb esetben egészségügyi következményeket visszatérően próbálta már korrigálni, a fejőrobotok munkáját szinte azonnal meg fogja szokni.

Kezelése egyszerű, gyakorlatilag működik magától, a robot meghibásodásáról azonnal sms-t küld a megadott telefonszámra, a felmerülő problémákkal (üzembe helyezés, szerviz, javítás) pedig kollégáink azonnali kiszállással állnak rendelkezésre.

Mindez innen Székesfehérvárról történik, tehát nem szó szerint „azonnal termünk ott”, viszont technológia abszolút alkalmas arra, hogy bármilyen meghibásodás esetén átállítható kézi ill. gépi fejésre, tehát a szerviz érkezéséig sem kell leállni a munkának.

A tehenek viselkedése, betanulási folyamata és ideje érdekes inkább.

A tapasztalatok azt igazolják ugyanis, hogy max. 2 hét alatt beidegződik a folyamat, az állatok önként, mindenféle stressz vagy kényszerítés nélkül használják a robotokat (a korábbi terelésekkel ellentétben).

 

Vegyük sorra ezek után a folyamatot lépésről lépésre!

A fejőrobotba nem kell behajtani a teheneket, a betanítás után az állatok önmaguktól, a fejés iránti biológiai igény és az egyedi, csak itt elhelyezett abrak íze miatt rendszeresen és önként használják, naponta 3-5 alkalommal.

Mindehhez nem kell az állatot zavarni, nem érintkeznek egymással a tehenek (ami számukra stresszt jelent alapjában).

Itt rögtön felmerül, hogy akkor viszont többször sorra kerül?

A tehenek lábán lévő azonosító transzpondert a robot leolvassa, és ha az azon szereplő adatokból azt látja, hogy nem érkezett el az ideje a következő fejésnek, akkor minimális abrak adagolása után a teheneket távozásra ösztönzi.

A technológia folyamatában nagy eltérés nincs a fejőházakhoz képest.

A lézeres letapogató (mi beazonosítja az egyedeket és az ahhoz tartozó tőgyállásokat) kivételével gyakorlatilag a mosás, előfejés, fejőkehely-felrakás, a gép és a tőgy fertőtlenítése ugyanabban a sorrendben történik, csak emberi közreműködés nélkül.

 

Nyugat-Európában az eladott fejőállások több mint 50%-a már robot, a technológiai fejlesztés a szomszédos Ausztria farmjain már bevált, sőt szlovák, lengyel és cseh gazdaságokban is üzemelnek fejőrobotok.

Hazánkban a gyulai Munkácsy-Tej Kft. telephelyén 2009. novemberében állították üzembe az első hazai fejőrobotot (már működő további beruházásról azóta sincs tudomásunk).

A hatékonysági mutatókkal elviekben nálunk sem lenne gond, a fajlagos hozam, fajlagos takarmány-felhasználás, élőmunka ráfordítás, állategészségügyi helyzet esetében itt is javulást mutatna, a pénzügyi számadatok szerint a technológia belátható időn belül megtérülne.

Az egykaros robot min. 40 millió forintos árát természetesen a munkaerő csökkentés, a tejminőségi és mennyiségi pozitív változások, és a még emelkedő tejfelvásárlási árak is több, min. 5-6 év alatt hoznák meg.

A kockázatot magában hordozó beruházás pályázatok igénybevételével lehet reális esély a hazai családi gazdaságok tehenészeteiben.

Ezzel a technológiával a gazdák még nem köszöntek el a tehenészeti munkától Nyugat-Európában sem.

A felszabadult időt (és stressz mentes energiát) elsősorban munkaszervezésre, a farm menedzselésére, egyéb ágazatainak munkájára fordítják, ráadásul abban a tudatban, hogy közben a tejminőség is javul.

Fejőgépkezelő valóban nincs, de az állatok állapotát figyelni kell folyamatosan, az ismert mondást csak kicsit kell átalakítanunk: a gazda szeme (is) hizlalja a jószágot.

 

Sándor Ildikó