Megújulásra készül a magyar gyógynövény ágazat

– A Gyógynövény Szövetség és Terméktanács adatai szerint Magyarországon évente mintegy 20.000 t gyűjtött és termesztett gyógynövényt dolgoznak fel, s a 40-50 millió forint értékű ágazatban mintegy 7.000 ember talál munkát, megélhetést. Mi az oka, hogy méltatlanul kevés szó esik a nagy múltú gyógynövénykultúránkról, miközben a természetes gyógyászatra Európa-szerte nő az igény?

– Ágazatunk sorsa eléggé hányattatott. A rendszerváltást megelőzően a gyógynövényágazat meghatározó tényezője a Herbária volt, amelynek az árualapját egy jól működő felvásárló, szövetkezeti rendszer biztosította. A privatizáció után ezt felszámolták. A Gyógynövénykutató Intézet ettől gyakorlatilag függetlenül végezte a tevékenységét, mint a hazai gyógyszergyárak közös vállalata. A 90-ben történt privatizációt követően nem sikerült harmonikus együttműködést megteremteni az ágazat romjain megmaradó vállalkozások egy részét összefogó Terméktanács és az Intézet között. Az Intézet ki is lépett a szövetségből.

– Mi a vita tárgya?

– Ez nem vita, inkább szemléletbeli eltérés. Véleményünk szerint a magasabb feldolgozottsági fokú késztermékek külpiaci értékesítése jelentheti az ágazat számára a kitörést. Munkahelyeket teremt, és ellensúlyozná a külföldről – elsősorban a nyugat-európai nagynevű gyártóktól – beáramló gyógynövénytermék-dömpinget. A hazai ágazati kultúra és termékkínálati filozófia leragadt az alapanyaggyártásnál és értékesítésnél. Az uniós csatlakozással a hazai gyógynövénytermékek elvesztették korábbi kedvező pozíciójukat, ezért versenyhátrányba kerültek.

– A gyógyszer gyártók lobbi érdeke érvényesült a háttérben, vagy mi voltunk ügyetlenek?

– Ez utóbbi inkább. A gyógyszer gyártóknak ez nem tétel, azonban a gyógynövényágazat hangsúlyos szereplői tehettek volna a hazai gyógynövénytermékek sorsáért. A feldolgozott gyógynövényekben lehetne a jövő. Magyarországon évente 20.000 t gyűjtött és termesztett drogot állítanak elő. Az uniós szabályozás szerint az a gyógynövénytermék teljesíti a gyógyszer követelményét, amelynek hazai múltja legkevesebb harminc éves, e kitételnek a magyar készítmények döntő része nem felel meg.

– Hogyan? Hiszen több száz, sőt ezer éve ismert növények alkotják a kínálatot!

– Ez igaz, de az Uniós szabályozás nem ilyen elvek mentén született. Ha például ismert gyógynövények új keveréke alapján gyógyszert akarunk készíteni, annak teljesítenie kell a gyógyszerminősítés rendszerét. Vagy, ha például a kamillát étrend kiegészítőnek kínálják, nem kell megszerezni a költséges minősítést. A hazai kamilla így nem számít gyógyszernek, a csomagolásán nem tüntethető fel az indikáció, a gyógyszerészi ajánlás. S ne rejtsük a véka alá, eldurvult a helyzet, a külföldi felvásárlók jelenleg gyarmatárut vásárolnak a magyar feldolgozóktól. Élnek a lehetőséggel, hiszen a Kárpát-medence gyógynövény flórája rendkívül gazdag.

– A csomagoláson szerepel a származási hely?

– Jaj, dehogy, semmi! Nálunk termeltetnek, gyűjtetnek, szárítanak, elő feldolgozást rendelnek, vágva, rostálva, frakcionálva és itt megállnak. Kint csomagolják, majd visszaszállítva részben ebből jut a magyar polcokra is. Egészen biztos, Németországban magyar eredetű kamillát kapni. A magyar „sziki” kamillának magas a hatóanyag tartalma, ennél fogva értékesebb, mint a külföldi, pl. az egyiptomi kamilla, ami a hazai boltok polcára kerül. Az igazi cél az lenne, hogy a gyógynövényeknél is a minél magasabb feldolgozottsági szintű termék kerüljön ki a hazai feldolgozóktól. Nem csak a hazai, hanem az exportpiacokra is. Erről többször beszéltünk néhány feldolgozóval, akik jelezték, külföldi partnereik nagyon durván a tudtukra adták, senki ne kísérelje meg az értékesebb, feldolgozottabb termékek külpiaci értékesítését.

– Januári hír, a terméktanács és a minisztérium stratégiai partnerség megállapodást kötött egymással. Az aláírás lehetne egy jó alkalom a viták lezárására?

-A bemutatott stratégia érint számos kiemelt területet az oktatástól a termesztésen, gyűjtésen át a feldolgozásig. Erősíteni kell a hazai gyógynövény becsületét, védelmét, ellenkező esetben könnyen ellehetetlenítjük magunkat. A stratégia azonban nem látszik világosan. Ugyanazt akarjuk felépíteni, amit 20 év alatt szétvertünk? Hová akarunk eljutni? További gond lehet, hogy a magyar külgazdaság keleti irányú nyitásával lehetőséget kínálunk sokszor nehezen ellenőrizhető származású termékek bejutásához a hazai kereskedelembe. Nem vitás, hogy pl. a kínai gyógynövény-medicina legalább olyan patinás, ha nem nemesebb, mint az európai. Ám ha étrend kiegészítő szintre pozícionáljuk a magyar gyógynövényt, akkor a keletről érkező drogok oldalvizén beáramló gyenge termékekkel szemben alulmaradunk. Nehéz lesz kiszűrni a rossz minőséget, viszont jóval olcsóbbak, s ahogyan mondani szokták, gyógyításra nem alkalmas, de legalább nem ártalmas. Ám ezt ki ellenőrzi?

– A nagymamai receptet követve, a megfázás orvoslására kamilla, csipkebogyó teát főzünk, gyulladás ellen körömvirág szirmot. Ön erre azt mondja, két kamilla, két csipkebogyó között lehet akár jelentős eltérés!

– Igen, de ezt sokan nem veszik figyelembe. Kollégám szakterülete az orbáncfű, tőle tudom, 5-6 szoros a hazai flórában is a hatóanyag eltérés! Ezért lényeges a minősítés ügye. Fontosnak tartjuk, hogy létrejöjjenek gyógynövények vizsgálatára akkreditált hazai intézmények. Így azok a termékek kiszűrhetők lehetnek, amelyek ellenőrizetlenek, hatásuk megkérdőjelezhető, és a jóhiszemű gyógyulni vágyók megtévesztését szolgálják.

– Milyen háttér szükséges egy sikeres gazdálkodáshoz?

– A gyűjtés és termesztés egyedi ismeretet követel, de az nem igaz, hogy nem kell hozzá szakértelem. A gyűjtésben részt vevő baranyai, borsodi, somogyi családok nagyon jó minőségű és értékes drog alapanyagot gyűjtenek, azonban nagyon kicsi a szakavatott gyűjtők létszáma. Az oktatás háttérbe szorult éppen az ágazat gyengeségei miatt. Ezért – noha egyetemeinken, főiskoláinkon tanszékek működnek, amelyek gyógynövényismeretet oktatnak – szükségesnek látjuk a „helyben” történő oktatás erősítését. Az Intézetnek is van képzési programja, amely a tudást házhoz viszi. Szeretnénk területi oktatási központokat működtetni. Fontos lenne, hogy foglalkoztatási támogatásokkal erősítsük a vállalkozásokat, amelyek cserébe munkát adnának a vidéki lakosságnak, és tudnák garantálni a drogok minőségét. A drogok esetében ugyanis alapvető elvárás a bizalom megtartása a termőhelytől az asztalig tartó élelmiszer láncban. A szennyezett gyógynövénydrog súlyos esetben mérgezést okoz, jobb esetben csak fejfájást. Az élelmiszer-biztonsági követelményeket nem lehet megkerülni. Ne feledjük, a gyógynövényt gyűjteni és termeszteni csak jól szabad, a hiba eladhatatlanná teszi. Ha a búza gyenge, na, bumm, eladják takarmánynak, de mit tegyünk a gyenge minőségű korianderrel?

– Szavaiból kitetszik, erősítené az ágazat érdekérvényesítő képességét. Mindezt hogyan?

– A gyűjtéséhez és a termesztéséhez nem szükséges az átlagnál magasabb szakképesítési igény, ellenben megkövetel egy felelős szakmai irányítást. A feldolgozás alapanyag igényét döntően a gyűjtött növények, kevésbé a termesztettek elégítik ki. Akár uniós források bevonásával javítani szükséges a feldolgozás gépesítését, a hozzáadott érték növelését segítő technológiák működtetését. Szükség lenne a rendszerváltást követően felszámolt regionális gyógynövényüzemek újraindítására és a meglévő kevés számú gyógynövény-feldolgozó bázis korszerűsítésére, az ehhez szükséges gazdasági, támogatási háttér megteremtésére, a jelenlegi források bővítésére. Az ágazat tőkehiányos, noha a gépesítettség nem rossz, de sok helyen elavult, több eszköz cserére szorulna. Szükséges a „Helyes Termelési, Gyűjtési Eljárások” betartása, működtetni kell a gyógynövény eredetét igazoló eljárás és dokumentáció rendszerét. Manapság a gyógynövénydrogok jelentős része eredet- és minőségigazolás nélkül kerül felhasználásra.

– A feldolgozás korszerűsítése és a dokumentálás megkövetelése orvosolná a legfőbb bajokat?

– Egy jelentős részét igen, de ezeknél is fontosabb a piacépítés és a marketing. Aki megszerzi a piacot, meghatározó tényező lehet, mert abból a pozícióból ráhatása van a minőségre, az árra, a megjelenésre. A gyógynövénytermékeknél – csak úgy, mint a gyógyszerek esetében – alapvető a bizalom és a hitelesség. Ezt várja el a vásárló, aki gyógyulást keres a termékben. Ezért előnyt kovácsolhat a hazai ágazat abból, hogy élénken él sokak fejében a gyógynövény márkák emlékképe, amelyre támaszkodva akár ágazati stratégiát lehet alapozni.