Fél évig túlélő üzemmódra vált a magyar állattenyésztés

A 2026-os év első fele komoly próbatétel elé állítja a hazai mezőgazdaságban az állattenyésztést, különösen a sertéstartókat és a tejtermelőket. Az ágazat szereplői egybehangzóan úgy látják: a következő hónapok elsősorban nem a fejlődésről, hanem a fennmaradásról szólnak majd.

A piaci árak több esetben az önköltség alá süllyedtek, miközben a működési költségek magas szinten ragadtak, így a gazdaságok pénzügyi mozgástere drasztikusan beszűkült. Győri Zsolt, a Koncentrált Tejű Fajták Tenyésztő Egyesületének ügyvezetője szerint a tenyésztőszervezetek és a termelők közös munkája, valamint atenyésztési támogatások és beruházási lehetőségek fenntartása kulcskérdés marad. A mintegy 2 milliárd forintos tenyésztési támogatási keretért 2026-ban is komoly verseny várható, miközben újra és újra bizonyítani kell: a hazai tenyészállat-előállítás nemcsak agrárszakmai, hanem nemzetgazdasági érdek is, amely hosszú távon sokszorosan megtérül.

Beruházni kell – még akkor is, amikor fáj

Antal Gábor, a Magyar Szarvasmarhatenyésztők Szövetségének elnöke szerint 2026-ban különösen nehéz környezetben kell helytállniuk a sertés- és tejtermelőknek. A mindennapi működés fenntartása is kihívást jelent, hiszen egy ideig a termékek csak önköltség alatti áron értékesíthetők. A szakmai várakozások szerint az év második felében enyhülhet a nyomás, ám addig a gazdaságoknak komoly túlélési stratégiára van szükségük.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a telepfejlesztési pályázatok – különösen a kis és nagy ÁTK-k – döntései elhúzódtak a jelentős túligénylés miatt. Bár a bizonytalanság visszafogja a beruházási kedvet, a szakma egyetért abban: aki leáll a fejlesztésekkel, az hosszú távon végérvényesen lemarad.

Erre jó példa a Hód-Mezőgazda Zrt., amely 2025 nyarára fejezte be vajháti telepén Európa egyik legmodernebb fejőházának kiépítését. A DeLaval 60-as karusszel fejőház robotizált elő- és utófürösztéssel, mesterséges intelligenciával támogatott működése már rövid idő alatt mérhető hatékonyságjavulást hozott. A vállalat tej- és sertéstelepi fejlesztésekre, valamint szárítókorszerűsítésre is pályázott, miközben saját forrásból a takarmánykeverő üzem fejlesztését tervezi.

Digitalizáció és alkalmazkodás: eltérő ágazati kilátások

Miközben a sertés- és tejágazat küzdelmes időszak előtt áll, más területeken óvatos optimizmus érzékelhető. A Magyartarka Tenyésztők Egyesületénél élőállat-felvásárlási árfigyelő rendszert indítottak, amely a termelés-ellenőrzött tenyészetek adataira építve segíti az értékesítési döntéseket. Emellett folyamatban van a Wtarka tenyésztési program teljes megújítása, amely hosszabb távon a tenyésztési munka hatékonyságát növelheti.

A méhészek körében is kedvezőbb a hangulat. A Magyar Méhtenyésztők Országos Egyesülete stabil keresletre számít 2026-ban, és jelentős digitalizációs fejlesztést tervez. A cél az adminisztráció egyszerűsítése, a származási bizonylatok, számlázás és postai dokumentumok automatizálása, ami érdemben csökkentheti a napi munkaterheket.

A szélsőséges időjárás mindent felülír

A 2025-ös év időjárási szélsőségei ismét rávilágítottak a takarmányellátás sérülékenységére. Sok térségben kevés szálastakarmány termett, a kukoricahozamok gyengék voltak, a gabonapiac pedig kiszámíthatatlanná vált. Az Alföld vízhiányos területein jelentős terméskiesés következett be, míg a Dunántúlon kedvezőbb eredmények születtek, tovább növelve a regionális különbségeket.

A szakemberek szerint a jövő kulcsa az alkalmazkodás: tudatos takarmánystratégia, tartalékképzés, korszerű tárolás, gyors döntéshozatal, valamint a vízmegtartó technológiák, öntözésfejlesztés, talajkondicionálás és a vetésszerkezet átalakítása. Aki nem képes ezekre reagálni, az előbb-utóbb kiszorul a piacról.

Forrás: MÁSZ

Agrárágazat Tudástár: túlélő üzemmód az állattenyésztésben – Olyan gazdálkodási állapot, amikor az állattenyésztő üzemek a tartósan önköltség alatti felvásárlási árak, magas inputköltségek és piaci bizonytalanság miatt a termelés fenntartására, likviditásmegőrzésre és kockázatcsökkentésre koncentrálnak, miközben a beruházásokat csak hosszú távú versenyképességi kényszer esetén folytatják.