Az Európai Bizottság kész felfüggeszteni a cukor „aktív feldolgozási vámrendszerét” (IPR), mert az uniós cukorpiacon érezhetően nőtt a nyomás. Az árak leestek, a készletek gyarapodnak, miközben a mezőgazdasági termelők szerint a vámmentesen beáramló (majd elvileg EU-n kívülre újraexportált) cukor ténylegesen is hozzájárul a túlkínálathoz.
A rendszer jó, de vitatott, hogyan működik…
A Bizottság agrárbiztosa, Christophe Hansen nyilvánosan jelezte, hogy ideiglenes felfüggesztést fog javasolni a termelői nyomás enyhítésére. A mostani vita gyökere ugyanis az, hogy az IPR konstrukció célja hivatalosan nem a belső piac ellátása, hanem az export-versenyképesség. A feldolgozók úgy hozhatnak be cukrot vám nélkül, hogy azt az EU-ban finomítják vagy élelmiszeripari termékké dolgozzák fel, majd EU-n kívül értékesítik. A termelői oldal viszont azt állítja: a rendszer mellékhatása a belső piaci egyensúly romlása. A vámmentes belépés ugyanis önmagában is „olcsó cukor” jelzést ad, és a kínálatot akkor is felfelé tolhatja, amikor a piac amúgy is gyenge.
Ellentét gyártók és termelők között
Innen érthető, miért kezdeményeznék a korlátlan (a rendszer feltételei mellett kvótamentesnek tekintett) importlehetőség felfüggesztését. A termelők gyors, azonnali „szelepet” szeretnének, ami legalább ideiglenesen lassítja a vámmentes beáramlást, és ezzel esélyt ad az árak stabilizálódására. A CIBE – az európai cukorrépa-termelők érdekképviselete – kifejezetten támogatta az IPR felfüggesztését, azzal érvelve, hogy ez „a megfelelő jelzés” egy depressziós piacon.
A konfliktus azonban azért éles, mert a gyártói–feldolgozói oldal más okot lát az áresés mögött. A cukorfinomítók, erjesztők és a cukrot nagy mennyiségben felhasználó élelmiszeripari szereplők szerint a gyengébb árak fő oka nem az import, hanem az EU-n belüli bőséges kínálat (jó hozamok, magas termelés), és attól tartanak, hogy az IPR felfüggesztése közvetlen költségnövekedést hozna: drágább alapanyagot kellene beszerezniük, romlana az EU-n kívüli piacokon a versenyképességük, és munkahelyek is veszélybe kerülhetnek.
A számok is táplálják a vitát. Bizottsági adatok szerint az IPR keretében az EU-ba importált nyerscukor mennyisége 2024/25-ben nőtt, és döntően Brazíliából érkezett; fehércukorból is bővült az import, több forrásországgal. A termelői narratíva ezt úgy olvassa: „külső cukor nyomja az árakat”; a feldolgozói olvasat inkább az, hogy „rendszer-szabályozott, exporthoz kötött ellátásról van szó, ami nélkül az EU-s feldolgozás sérül”.
Hogyan hatna mindez az árakra?
Rövid távon egy IPR-felfüggesztés logikusan szűkítené a vámmentesen belépő cukor csatornáját, ami önmagában felfelé tolhatja az uniós árakat – különösen akkor, ha közben a termelők valóban csökkentik a területet, és a készletfelhalmozás lassul. Ugyanakkor a világpiaci környezet korlátot szabhat: ha globálisan bőséges a kínálat, akkor az EU-s drágulásnak gyorsan „plafont” adhat az alternatív – már vámköteles – import lehetősége. (A szakértői várakozások ezért inkább stabilizálódást vagy mérsékelt korrekciót valószínűsítenek, nem pedig tartós árrobbanást.)
A cukorrépa-termelő gazdák szempontjából a felfüggesztés legfontosabb hozadéka a kiszámíthatóság lehet. Ha a piac nem kap újabb „olcsó beáramlás” impulzust, akkor az iparág könnyebben érvényesíthet magasabb (vagy legalább kevésbé nyomott) cukorárat, ami közvetve javíthatja a répára fizethető árat és a termesztési kedvet. A termelők különösen attól tartanak, hogy a tartósan alacsony cukorárak mellett tovább zsugorodik az európai répaterület, ami később ellátási kockázatot, hektikus ármozgásokat és még nagyobb importkitettséget hozhat.
Visszaüthet a termelőkre: gyártói érv
Ugyanakkor a feldolgozók félelme sem légből kapott: ha az IPR-t túl hirtelen és túl szélesen fogják meg, az exportpiacra termelő EU-s élelmiszeripari szereplők költségoldala megugorhat. Ez pedig paradox módon visszaüthet a termelőkre is, ha a gyártók kevesebbet dolgoznak fel, óvatosabb szerződéseket kötnek, vagy a kockázatot a beszállítói láncban lefelé árazzák. Éppen ezért a döntő kérdés az időzítés és a „finomhangolás”: mennyi ideig tart a felfüggesztés, milyen átmeneti szabályokkal, és közben hogyan alakul a Mercosur–EU megállapodás cukorra vonatkozó piaci hozzáférése.
Agrárágazat Tudástár: Aktív feldolgozási vámrendszer (IPR) a cukorpiacon – Az IPR lehetővé teszi, hogy az EU-ba vámmentesen érkezzen cukor feldolgozási céllal, feltéve hogy a készterméket EU-n kívül értékesítik, ám túlkínálatos piacon ez a mechanizmus lefelé nyomhatja az árakat és élezheti a feszültséget a cukorrépa-termelők és a feldolgozók között, ezért a Bizottság ideiglenes felfüggesztése árstabilizáló, de versenyképességi kockázatokat is hordoz.
