Önmagában nem nagy gond, ha denevér repdes az állattartó – az alábbi esetben sertéstartó – telepen, a mezőgazdaságban ez gyakori. Ugyanakkor érdemes figyelni a számukat, mozgásukat, és érdemes tisztában lenni azzal, mire figyelmeztet a jelenlétük, és mi a teendő, ha elhullott, legyengült példányt látunk.
Hasznos is lehet a jelenlétük, de
Az Olasz Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Intézet (IZSVe) összefoglalója szerint legalább nyolc denevérfaj használja a sertéstelepek környékét. Bár ez a kapcsolat a denevéreknek és közvetve akár a gazdaságnak is hasznos lehet (rovarfogyasztás, ökoszisztéma-szolgáltatás), a fizikai akadályok hiánya és a biobiztonsági hézagok miatt megmarad a kockázata annak, hogy vadon élő állatokhoz kötődő vírusok „átjárót” találjanak a telepi környezet felé.
Átvándorolhatnak a kórokozók
A hír jelentősége nem abban áll, hogy a denevér biztosan „bajt hoz”. Inkább abban, hogy a sertéstartás egyes pontjai olyan érintkezési felületet képeznek, ahol a kórokozók elvileg könnyebben kerülhetnek egyik fajból a másikba. Az IZSVe által bemutatott kutatás épp ezt a kockázati térképet igyekszik pontosítani. Nem állítja, hogy a spillover mechanizmusa (átvándorlás egy másik fajra) egyszerű vagy gyakori, sőt a tudományos összkép szerint a fajok közötti átterjedés dinamikája sok esetben még ma is részben ismeretlen. Ugyanakkor világosan jelzi, hogy a biobiztonsági „apró” hiányok – réseken bejutó állatok, nem védett szellőzők, a telepi terek nem kellően zárt kezelése – elégségesek lehetnek a kitettség növeléséhez.
A kockázat a kontaktusban van
Magyarországon a denevérek telepi jelenlétének leginkább bizonyított kockázata jelenleg nem egy sertés-specifikus járvány, hanem a denevérekben előforduló, veszettségrokon lyssavírusok (EBLV) közegészségügyi jelentősége. A Nébih több alkalommal is jelezte, hogy Magyarországon denevérekből kimutatták az EBLV-k jelenlétét. Egy friss, magyar mintákon alapuló passzív surveillance vizsgálat is EBLV-1 pozitív kései denevéreket írt le. A telepi szempont e téren egyszerű: a tényleges kockázat főleg akkor nő, ha közvetlen kontaktus történik (denevér megfogása, harapás/karcolás), vagy ha telepi kutya/macskák hozzáférnek denevérhez. Önmagában a közelség nem egyenlő fertőzéssel.
Mi a teendő, és mikor?
A teendők ezért nem a pánikra, hanem a fegyelmezett telepi rendre épülnek. A jó „denevér-protokoll” lényege, hogy a telepen ne legyen közvetlen érintkezés. Denevért senki ne fogjon meg kézzel, kontaktusgyanú esetén azonnal orvosi ellátás és eseményrögzítés szükséges. A második pillér a bejutás megelőzése. Minden nagyobb hézagot, szellőzőnyílást, tetőcsatlakozást, kábelátvezetést érdemes felmérni és zárni úgy, hogy közben ne rekesszünk be állatot. Nagyobb kolónia gyanújánál célszerű a területileg illetékes szakemberekkel egyeztetni. A harmadik elem a telepi állatok védelme. Telepi kutyák és macskák veszettség elleni oltása legyen naprakész, és ne juthassanak be az istállókba vagy takarmányterekbe. A takarmány, premix, almozó zárt tárolása szintén csökkenti a nem kívánt „vonzó tényezőket” is. Ha denevér kerül az épületbe, a cél a nyugodt kivezetés: területzárás, kijutási útvonal megnyitása, és a kirepülés biztosítása. Fontos, hogy legyengült, nappal a földön lévő állathoz ne nyúljunk, hanem jelentsük be! Elhullott denevérnél kijelölt személy, védőeszköz és hatósági/mentői útmutatás a helyes út, és minden esetet dokumentálni kell. Végül a protokoll akkor „auditálló”, ha a telepen van rövid munkautasítás, bejelentési lánc (telepállatorvos, nemzeti park, ügyelet), és karbantartási napló arról, mikor hol zártak bejutási pontokat.
Agrárágazat Tudástár: Biobiztonság – Az állattartó telepeken alkalmazott megelőző intézkedések összessége, amelyek célja a kórokozók bejutásának, terjedésének és fajok közötti átterjedésének megakadályozása az állományok és az emberek védelmében.
