Egy tekintélyes elemző szerint az USA elhibázott vámintézkedései olyan folyamatokat gyorsítanak fel, amelyek alapjaiban rendezhetik át a gabonapiacok globális erőviszonyait. A változás nemcsak arról szól, hogy Kína egyre inkább alternatív beszerzési útvonalakat épít, hanem arról is, hogy a dél-amerikai termelők – különösen Brazília – látványosan nyernek teret az amerikaiak rovására. A képhez ráadásul egy új, sokak számára meglepő fordulat is társul: Kína a következő évtizedben akár gabonaexportőrként is megjelenhet, miközben eddig meghatározó importőri szerepe volt.
Az USA aláássa helyzetét a gabona-világpiacon
Dan Basse, az AgResource piacelemző cég alapítója szerint a világpolitika és a kereskedelem egyre inkább két blokk köré rendeződik az USA és a másik Kína dominanciájával. Ez már nem új, de az még mindig nem kap elég figyelmet, hogy az amerikai vámpolitika bunkósbot-szerű alkalmazása hosszabb távon komoly kockázatokat hoz a mezőgazdasági export számára. A szakértő szerint Peking közben csendben, de tudatosan új ellátási láncokat épít, amelyek jelentős részben megkerülik az Egyesült Államokat. A globális agrárpiacon ráadásul túlkínálat is látható, így a vevők könnyen váltanak akkor, ha máshol olcsóbban jutnak áruhoz. Basse éppen ezért szkeptikus azzal kapcsolatban, hogy az USA vámpolitikája valóban erősíteni tudja a gabonaexportját, mert szerinte inkább az történik, hogy az amerikai termelők és exportőrök kiszorulnak bizonyos hagyományos piacokról.
Úgy látja, még ha a vámokkal sikerül is vásárlási ígéreteket kicsikarni néhány országból, a kereskedelmi alaplogika ettől nem változik meg: a gabonát továbbra is ott veszik majd, ahol a legjobb az ár-érték arány. A vámoffenzíva így nem az amerikai exporterő visszatérését hozza el, hanem annak kockázatát növeli, hogy felgyorsul a kereskedelem „átirányítása”, vagyis az USA helyett más szállítók kerülnek előtérbe.
50-ről 16 százalékra (!) zuhant az USA részesedése
A folyamat leglátványosabb jele, hogy az USA szerepe a búza-, kukorica- és szójabab-exportban drámaian visszaesett. Basse szerint az amerikai részesedés mára körülbelül 16%-ra csökkent, miközben 1979-ben még 50% felett volt. Ez a visszaesés már önmagában is jelzi, hogy az USA gabonaexportja nemcsak versenyben van, hanem sok piacon már pozíciót is veszít.
A változás különösen azért érdekes, mert Kína közben érezhetően csökkentette kitettségét az USA felé. Az elemző szerint Kína ma már jóval kevesebb amerikai terméket vásárol, miközben látványosan növeli beszerzéseit más irányokból. A szakértő úgy fogalmazott, Kína több brazil kukoricát és szóját, valamint több Fekete-tengeri búzát vesz, mint amennyit az Egyesült Államoktól beszerez.
Basse szerint ez a trend azt mutatja, hogy Kína könnyebben talál új piacokat és beszállítókat, mint ahogyan az USA képes új vevőket szerezni. Vagyis miközben Washington kereskedelmi nyomást próbál gyakorolni, Peking egyszerűen továbbépíti a hálózatát, és közben kevesebb amerikai gabonát enged be a rendszerébe.
Brazília veszi át a befolyásos pozíciókat
A helyzet egyik legnagyobb nyertese Brazília, amely több piacon is átveszi azt a pozíciót, amit korábban az USA töltött be. Basse szerint a világ továbbra is ár és minőség alapján kereskedik, és bár az amerikai minőséggel nem feltétlenül van gond, az árak egyre több esetben túl magasak. Az elemző külön kiemelte, hogy az amerikai búza és a szójabab is a legdrágábbak közé tartozik a világpiacon, ami kiszorító hatású lehet.
A stratégiai eltolódás a legszembetűnőbben a szójababnál látszik. Basse szerint Brazília jelenleg a kínai szójababimport közel 69%-át adja, és ez az arány rövid időn belül 75–76%-ra is emelkedhet. Ezzel párhuzamosan az USA kínai szójabab értékesítése látványosan csökken: a korábbi 21–22 millió tonnához képest a szakértő szerint most inkább 12 millió tonna körüli szint reális.
Az elemző úgy látja, hiába kommunikálható politikailag sikernek egy-egy megállapodás, a valós piaci folyamatokat ez nem írja felül, mert a kereskedelem egyszerűen áthelyeződik oda, ahol olcsóbb és stabilabb a kínálat. A dél-amerikai export így nemcsak kiegészíti, hanem sok esetben helyettesíti is az amerikai árut.
Kína hátrál
A globális kereslet szempontjából az egyik legnagyobb fordulat, hogy Kína – amely két évtizeden át vitathatatlanul a gabona- és olajosmag-piacok motorja volt – az elemző szerint elérhette a csúcsát. Basse úgy gondolja, Kína már nem növekvő felvevőpiac a világ gabonaféléi számára, és a következő években inkább kevesebb importtal kell számolni, különösen szójából.
A szakértő a demográfiai és fogyasztási trendeket is kulcstényezőnek tartja, mert szerinte ezek határozzák meg, hogy Kína mekkora mennyiséget képes tartósan felszívni a globális piacról. A figyelmeztető jel számára az is, hogy Kína olyan termékeket is exportálni kezdett, amelyek korábban inkább az importfüggőséget szimbolizálták.
A legérdekesebb állítás ugyanakkor az, hogy Kína a következő évtizedben akár nettó gabonaszállítóvá is válhat bizonyos terményeknél. Basse szerint a génmódosított vetőmagokkal végzett kísérletek olyan terméseredményeket mutatnak, amelyek a 2030-as évek elejére elmozdulást hozhatnak, és Kína akár kukoricaexportőrként is visszatérhet a világpiacra. Ha ez bekövetkezik, az nemcsak az USA pozícióit gyengítené tovább, hanem a teljes globális gabonaexport-rendszert újrarajzolná.
Túlkínálattal teli világ, hiányzó kereslet
A szakértő szerint a következő időszakban az egyik legnagyobb kérdés az lesz, hogy ha Kína már nem a növekedés motorja, akkor honnan jön a kereslet a többlettermés felszívására. Úgy látja, jelenleg éppen a keresletet erősítő tényezők hiányoznak a világból, miközben a kínálati oldal tovább bővül. A Fekete-tenger térsége, Brazília és Argentína egyre több területet von be a termelésbe, és a hozamok is emelkednek.
A túlkínálat és a lassú keresletnövekedés együtt azt vetíti előre, hogy a gabonaárakra is nyomás nehezedhet. Alighanem ezt látjuk itthon is. A hazai piacon is olcsóbb a búza és a kukorica, mint tavaly. A búza januárban kb. 72 ezer Ft/tonna, ez 16%-kal kevesebb, mint egy éve. A kukorica kb. 73 ezer Ft/tonna, ez 3%-kal alacsonyabb a tavalyinál. Az exportőröknek egyre erősebben kell versenyezniük a vevőkért. Basse szerint a kukorica lehet az egyik kivétel, ahol a világkereskedelmi kereslet élénkülése látható, de összességében a trend inkább az, hogy a globális agrárpiac új egyensúlyt keres.
A mezőgazdaság számára mindebből a legfontosabb a három fő irányt szabó üzenet. Az USA gabonaexportja Trump vámpolitikája miatt gyengülhet, Kína egyre kevésbé támaszkodik amerikai beszállítókra, Brazília pedig sorra veszi át azokat a piaci szerepeket, amelyek korábban stabil amerikai pozíciók voltak. A világ gabonaexportja így nemcsak átrendeződik, hanem akár tartósan új korszakba is léphet.
Agrárágazat Tudástár: Kereskedelem átirányítása – A kereskedelem átirányítása (trade diversion) azt jelenti, hogy vámok, szankciók vagy politikai kockázatok miatt a vevők ugyanazt az árut más szállítóktól szerzik be, mert ott kedvezőbb az ár, stabilabb a logisztika vagy kisebb a kitettség. A gabonapiacon ez gyors részesedésvesztést okozhat a korábbi exportőrnek, miközben a versenytárs régiók (pl. Dél-Amerika, Fekete-tenger térsége) tartósan beépülnek az ellátási láncokba.
