Mire figyelj tavasszal?
A klímaváltozás hatásai a mezőgazdaságban is közvetlenül érezhetők: a 2025-ös év őszi időszaka száraz és enyhe volt, ami a jövő évet tekintve komoly kihívás elé állítja a gazdákat. Míg a kontinentális éghajlatra jellemző kemény fagyok korábban természetes módon gyérítették a kártevőállományt, a mostani enyhe telek éppen az ellenkezőjét váltják ki. A mélynyugalmi állapot helyett egyes kártevők anyagcseréje aktív marad, így nemcsak nagyobb arányban élik túl a telet, de a táplálkozásuk, ezzel együtt a károkozásuk sem szünetel.
Az alapvető élelmiszer-ellátásunk bázisát adó gabonafélék védelme stratégiai kérdés. A megváltozott időjárási körülmények miatt a régi, évtizedes növényvédelmi rutinok felülvizsgálatra szorulnak; a sikeres termesztéshez ma már sokkal intenzívebb megfigyelés és rugalmasabb beavatkozás szükséges.
A föld alatt támadnak: drótférgek, pajorok, futrinka
A vetésterv készítésekor elsődleges szempont a talaj fertőzöttségének ismerete. A drótférgek (1. kép) és pajorok jellemzően foltokban pusztítják a vetést, jelenlétük komoly kockázat. A tavaszi időszakban a rovarkártevők széles spektruma jelenik meg.

A rágókártevők közül a vetésfehérítő bogarak (2. kép), a sároshátú bogár (3. kép) és a vetési bagolylepke hernyói okozhatnak jelentős kárt.
A szívókártevők közül pedig a levéltetvek (4. kép) és a vírusokat terjesztő kabócák, valamint a gradációra hajlamos mezei pocok (5. kép) okozhatnak jelentős gazdasági kárt.
Légykártevők közül a fritlégy és a csíkoshátú búzalégy kiemelt figyelmet érdemelnek. A túl korai vetés kifejezetten kedvez a felszaporodásuknak. Kétnemzedékes faj: az első generáció a tavaszi vetésű, a második az őszi vetésű gabonát támadja. A tavaszi szezon specifikus kártevői továbbá az ugarlégy és a tavaszi fekete búzalégy.
A gabonafutrinka (csócsárló) ősszel és tavasszal egyaránt veszélyes. A kifejlett bogár érési táplálkozást folytat, amelynek során a kalászosok mellett a kukoricát és a pázsitfűféléket is károsítja. A legnagyobb pusztítást azonban a lárva végzi, amely szeptembertől április végéig aktív. Téli aktivitása akkor érezhető, amikor a tél enyhe, ilyenkor nem vonul nyugalomba, a táplálkozása folyamatos, ami súlyos állományritkuláshoz vezethet.
Védekezés: A kártevő ellen leghatékonyabban agrotechnikai módszerekkel védekezhetünk. A vetésváltás (az őszi és tavaszi kalászosok egymás utáni vetésének kerülése), a tarlóhántás, valamint az árvakelések következetes irtása jelentősen csökkenti a populációt. A védekezés időzítését talajcsapdás előrejelzéssel pontosíthatjuk.
Szívogatnak és vírust hoznak – levéltetvek a táblában
A tavaszi csapadékhiányos időjárás ideális feltételeket teremt a gabonapoloskák inváziójához. Ezek a rovarok érési táplálkozásuk során a szívogatásukkal gátolják a gabona megfelelő szárba szökkenését, ami jelentős növekedési elmaradást okoz. Még nagyobb kockázatot jelentenek a levéltetvek, amelyek kártétele kétirányú: közvetlen kárt a szívogatás jelenti, melynek a helyén a levelek sárgulni kezdenek, a növény kondíciója romlik.
Közvetett kár (vírusátvitel): A tetvek a legfontosabb vektorai olyan betegségeknek, mint például az árpa sárga törpülés vírus (BYDV). A vírusfertőzés és a szívogatás tünetei (sárgulás, törpülés) gyakran összemosódnak.
Magyarországon a legelterjedtebb fajok a zselnicemeggy-, a nagy gabona- és a zöld gabona-levéltetű. Különösen a vetőmag-előállító táblákon kritikus a védekezés, mivel a vírusos szaporítóanyag értéktelen.
A helyes vetésidő megválasztásával csökkenthető a levéltetvek betelepülésének esélye. Ha az állomány fertőzöttsége eléri a 15%-os küszöbértéket, akkor permetezni kell.
Az ökológiai szempontokat is érdemes figyelembe venni a védekezés során. Érdemes kímélő szereket alkalmazni a természetes ellenségek (katicák, zengőlégy lárvák, fürkészek, pókok) megóvása érdekében, hiszen ők természetes úton gyérítik a kártevőket.
Láthatatlan ellenfél: a búzafonálféreg
Ez az egy nemzedékes kártevő a vadon élő pázsitfűfélékről telepedik át a kultúrnövényekre (búza, rozs, árpa, zab). A probléma forrása, hogy a kártétel már az őszi keléstől kezdve egészen a betakarításig folyamatos.
Tünetei: Az ősszel befurakodó lárvák hatására a levelek jellegzetesen deformálódnak, megcsavarodnak, fodrosodnak. A fertőzött tövek alacsonyak maradnak, fejlődésük megreked. Főként a Dunántúl hűvösebb, csapadékosabb régióiban kell számítani a megjelenésére. A telet a növényi részekben vészelik át.
Kalászveszély: pejbogár és gabonaszipolyok
A virágzás és a szemképződés időszakában (tavasz vége, nyár eleje) több faj is a kalászokat támadja meg. Főbb károsítók a közönséges pejbogár, a különböző gabonaszipolyok (6. kép) és a mezei gabonamoly lárvái közvetlenül a virágot vagy az érő szemet rágják, illetve túrják ki. Szárazság hatására, az extrém száraz tavaszokon a közönséges fülbemászó is átválthat kártevő életmódra, és károsíthatja a termést is.
Szívszáradás a búzában – gabonapoloskák nyomában
Ez az elnevezés egy fajcsoportot takar, amelynek tagjai hasonló életmódot folytatnak, és hasonló tüneteket okoznak a kalászosokban és egyéb pázsitfűféléken. A legjelentősebb gazdasági kárt a szerecsenpoloska, az osztrákpoloska, valamint a csőrös szipolypoloska okozza. Korai tünetek: A kártétel már a növények szárba szökkenése előtt látványos lehet. A poloskák szívogatása nyomán a vezérhajtás elveszíti zöld színét (kisárgul, kifehéredik), majd teljesen elhal. Ezt a jelenséget gyakran „szívszáradásnak” is nevezik. Levélkárosítók: A veresnyakú árpabogár (7. kép) kártétele jellegzetes hosszanti hámozás. Ez a faj hazánk egész területén elterjedt. Bár elsődleges tápnövénye a zab, a tavaszi árpa, valamint az őszi kalászosok, aszályos, meleg időjárás esetén a kukoricatáblákban is megjelenhet. Alárvák (csigák) kártétele: A bogár lárváit a testüket borító nyálkás ürülékbevonat miatt a szaknyelv és a köznyelv is gyakran csigának nevezi. Táplálkozásuk során a levéllemezt hámozgatják, vagyis a levél felső bőrszövetét és parenchimáját rágják le, csak az alsó epidermiszt hagyják meg. Különösen kritikus, ha a termést meghatározó zászlós levelet éri a kártétel. Fejlődés: A lárvaállapot nagyjából két hétig tart, ezután a talajba húzódnak, ahol újabb két hét alatt bebábozódnak.
A vetési bagolylepke (8. kép) a bagolylepkék családjába tartozó kártevő faj, amely rendkívüli alkalmazkodóképességgel bír. Kifejezetten polifág (sok tápnövényű) kártevő. A tűlevelűek kivételével szinte bármilyen kétszikű vagy egyszikű növényen képes kifejlődni. Előrejelzés és védekezés: A lepkék rajzásdinamikája fénycsapdákkal kiválóan monitorozható. A védekezés időzítése kulcsfontosságú: az inszekticides védekezést a fiatal lárvák ellen kell bevetni. Időzítés: A permetezést a rajzáscsúcsot követő 10. napra érdemes ütemezni, ekkor várható ugyanis a lárvák tömeges kelése.
Itt szeretném felhívni az olvasó figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának veszélyeire. Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki. Ha éveken keresztül vagy évközben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroidot) használjuk, egy, a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódaiknak. Ezek a példányok képesek olyan mennyiségű rovarölő szer elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná. Ezért, ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, ajánlott a növényvédőszer-hatóanyagokat, illetve -csoportokat (a keresztrezisztencia miatt) váltogatni, így késleltetve a rezisztencia kialakulását.
A gabonatermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a repcetermesztők rendelkezésére a Nébih 2025. december 2-i adatbázisa szerint:
– Acetamiprid: szipoly, levéltetvek, mezei poloska, mórpoloska.
– Lambda-cihalotrin: bagolylepkék, bagolylepkék lárvái, gabonapoloska, levéltetű, levéltetvek, poloskák, vetésfehérítő bogarak.
– Cipermetrin: bagolylepkék, gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak.
– Flonikamid (IKI-220): levéltetű tojások, levéltetvek.
– Tau-fluvalinát: poloskák, vetésfehérítő bogarak ellen.
– Gamma-cihalotrin: bagolylepkék lárvái, levéltetvek, mezei poloska, vetésfehérítő bogarak.
– Deltametrin: levéltetvek.
– Eszfenvalerát: bagolylepkék, levéltetvek, vetésfehérítő bogarak.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
(fotók: a szerző felvételei)
Agrárágazat Tudástár: Gabonafutrinka (csócsárló) – A gabonafutrinka (Zabrus tenebrioides) a kalászosok egyik legveszélyesebb kártevője: a bogár érési táplálkozása mellett a fő kárt a lárva okozza, amely ősszel és enyhe teleken télen is aktív, a leveleket rágva állományritkulást és tőpusztulást idézhet elő; visszaszorításában kulcs a vetésváltás, tarlóhántás és az árvakelések következetes irtása.









