A hasznos és elkerülhetetlen lemosópermetezések után sincs vége, sőt, sok szempontból ekkor indul be igazán a tavaszi növényvédelem a kertészetekben. A mezőgazdaság e szektorában sokasodnak a teendők, íme, néhány megfontolandó fogás!
Az idei, évek óta nem látott hideg és havas tél sem ritkította meg látványosan az áttelelő kórokozókat és kártevőket. Sőt, a talajban telelő alakokat a hótakaró még védte is, így tavasszal sok helyen egyszerre „ébred” a növény és a kártevőközösség. Éppen ezért a korai időszakban különösen sokat számít, hogy a kertészetek mennyire pontosan időzítik a megelőző beavatkozásokat, és mennyire felkészülten fogadják a hirtelen fagybetöréseket.
Megindul a növény – de a kártevők is
A tavaszi lemosópermetezést már 5 °C körüli hőmérsékleten el lehet kezdeni, de a legjobb hatás jellemzően a rügypattanáshoz közeledve érhető el. Ilyenkor a károsítók is megindulnak, sérülékenyebbek, és a kezelés jobban „eléri” őket. A csonthéjasok rendszerint hamarabb jutnak el a kritikus fenológiai állapotokba, az almatermésűek pedig hetekkel később követik őket. Ha van rá kapacitás, a lemosást két ütemben érdemes elvégezni: először a korábban induló csonthéjasokhoz igazítva, majd később az almatermésűekhez. Ha viszont csak egy kezelés fér bele, célszerű azt inkább a csonthéjasok rügypattanására időzíteni, mert ott a kockázat korábban és gyorsabban fut fel.
Főszerepben: a kén és az olajok
A hatóanyag-logika évek óta stabil: a lemosópermetezés gerincét a réz, a kén és az olaj adja. A réztartalmú készítmények szerepe elsősorban a kórokozók visszaszorítása: csonthéjasokban a moníliás fertőzések, őszibarackban a tafrina, almatermésűekben pedig a varasodás irányából kapnak nagy hangsúlyt. A dió és a bogyós kultúrák is sok esetben „meghálálják” a rézes alapozást, különösen ott, ahol előző évben erős volt a fertőzési nyomás. A kéntartalmú megoldások elsősorban a lisztharmatra fogékony kultúrákban fontosak, és mellékhatásként az atkák gyérítésében is segíthetnek. A cél itt gyakran a rügypikkelyek alatti telelőképletek eltalálása, ezért a fenológiához igazított időzítés kiemelt jelentőségű. Szőlőben a lemosó jellegű kénes vagy réz–kén kombináció is szóba kerülhet, de a lisztharmat elleni igazán meghatározó kezelések később, a megfelelő lombfejlődési állapotban adják a fő védelmi gerincet.
Az olajos komponens – paraffinolaj vagy növényi olaj – a kéregrepedésekben, rügyalapokon megbújó kártevők ellen ad többletet: pajzstetvek, levéltetvek, egyes atkafajok, illetve más, rejtetten telelő rovarok gyérítésére alkalmas. Ahol nyáron gondot okoztak a pajzstetvek – például kaliforniai pajzstetű gyümölcsben vagy gyapjas pajzstetű szőlőben –, ott az olajos készítmények alkalmazása különösen indokolt lehet. Az olaj emellett a tapadást is segíti, ezért több kombinált termékben együtt szerepel rézzel és/vagy kénnel: egy menetben több célpont ellen adhatnak szélesebb spektrumú hatást. A konkrét készítményválasztásnál mindig az adott kultúrában engedélyezett termékek engedélyokirata az irányadó, és érdemes a tavaly problémát okozó károsítók alapján dönteni.
Higiéniával hatékonyabb
A lemosópermetezés hatását jelentősen erősíti az állományhigiénia. A fán maradt múmiák, fertőzött termésmaradványok, beteg hajtásrészek eltávolítása sokszor a legolcsóbb „hatóanyag”, mert a fertőzési forrást csökkenti. Metszés után a kisebb sebeket egy rézes lemosás fertőtlenítheti, a nagyobb metszlapokat viszont célszerű sebkezelővel lezárni. A cél az, hogy a kéregrepedésekbe és felületekre minél jobban bejusson a permetlé; ezért ahol indokolt, a kéregkaparás is segíthet. Közben a metszési higiénia sem elhanyagolható: a szerszámok tisztítása, fertőtlenítése és a metszési hulladék rendezett kezelése csökkenti a kórokozók átvitelének esélyét.
A higiénia az emberi egészséget és érinti. Mivel a lemosópermetezés tömény permetlével megy, a munkavégzésnél a kesztyű, az arc- és szemvédelem nem „extra”, hanem alap. A lepermetezett ágakat nem érdemes kézzel fogdosni, és a kezeléseket mindig az engedélyokiratban rögzített előírásokkal összhangban kell elvégezni.
Itt a csapdák és a rendszeres megfigyelés ideje!
A lemosás mellett ilyenkor már el kell indítani a korai megfigyelést is. Levéltetvek, atkák, levélbolhák és rügykárosító fajok esetén a korai észlelés később sok kezelést megspórolhat. A feromoncsapdák és ragacsos lapok kihelyezése, valamint a rendszeres rügy- és hajtásvizsgálat olyan alap, amire a szezon közben biztonságosan lehet döntéseket építeni. A sorköz és a sor alatti gyomkezelés szintén része a korai „alapozásnak”: a gyomkonkurencia víz- és tápanyagelvonása már tavasszal is érezhető lehet, miközben a rendezett sorköz a mikroklímára, így közvetve a fagyveszélyre is hat.
(Illusztráció: Horizont Média)
Így érdemes készülni a fagyra
A fagybetörésekre való felkészülésnél a legfontosabb, hogy a termelő tisztában legyen azzal, milyen típusú fagy várható. Derült, szélcsendes helyzetben a sugárzási fagy ellen több módszer is jól működik, míg szeles, hideg légtömeg-beáramlásnál a védekezés sokkal nehezebb és kockázatosabb. A fagy előtti 48–24 órában a „passzív” lépések sokat számíthatnak: a nedvesebb talaj több hőt tárol és éjszaka többet ad le, míg a frissen porhanyított felszín gyorsabban kihűl. Fagyveszély idején a sorköz túl magas, laza növényzete hőszigetelőként is viselkedhet, ezért a rendezett, rövidre kezelt felület sok ültetvényben kedvezőbb hőháztartást ad. A helyi hőmérők és a fagyzugos pontok megfigyelése pedig elengedhetetlen, mert a döntő különbségek gyakran a táblán belül alakulnak ki.
Fagyvédelem és fenológia
Ha a fagy ténylegesen megérkezik, az aktív védekezési eszközök közül sugárzási fagyban a fagyvédelmi öntözés adja a legerősebb védelmet, feltéve hogy folyamatosan biztosítható a kritikus időszakban, és nem kell félbehagyni idő előtt. Légkeverés akkor hatásos, ha inverzió alakul ki, míg a fűtés drágább, de értékes ültetvényben indokolt lehet. Kisebb területen a takarás gyakran a legpraktikusabb. A védekezésnél érdemes fenológiai alapon priorizálni: a legérzékenyebb állapot rendszerint a virágzás közepe–vége és a friss kötődés, így ha egyszerre több kultúra van a gazdaságban, nem mindent azonos súllyal, hanem a legnagyobb kockázatú fenológiai stádiumot célszerű védeni.
Agrárágazat Tudástár: Lemosópermetezés – A rügypattanás előtti időszakban végzett növényvédelmi kezelés, amely réz-, kén- és olajtartalmú készítményekkel csökkenti a kéregrepedésekben, rügyalapokon vagy növényi maradványokon áttelelő kórokozók és kártevők számát, így mérsékli a szezon eleji fertőzési és kártételi nyomást.
