A 2020-as évek elején sokan úgy néztek az orosz mezőgazdaság gabonaágazatára, mint a világpiac egyik megkerülhetetlen nyertesére. Oroszország exportrekordokat döntött, a 2023/24-es szezonban több mint 70 millió tonna gabonát vitt ki, ezen belül 54,1 millió tonna búzát, és 28%-ra növelte a globális búzaexport-piaci részesedését. A valóság mostanra ehhez képest jóval sötétebb.
Kevesebb export, kisebb vetésterület
A 2024/25-ös szezonban az orosz gabonaexport már 53 millió tonnára csökkent, ebből a búza 44 millió tonna volt. A Rusagrotrans szerint a piaci részesedés 22%-ra eshetett vissza, a kivitel pedig nagyjából 40,8 millió tonnára mérséklődött búzában. Nemcsak az export gyengült. A Rosstat szerint 2025-ben az összes vetésterület 79,3 millió hektár volt, ami 1,1%-os csökkenés 2024-hez képest, miközben a gabona- és hüvelyes növények területe 5,1%-kal zsugorodott. A FAO ehhez azt tette hozzá, hogy a 2025-ös téli gabonák vetésterülete is átlag alatti maradt, részben a száraz őszi körülmények miatt.
Kevesebb pénz az ágazatban, fejlesztések maradnak el
A pénzügyi helyzet is romlik. A SovEcon által elemzett Rosstat-adatok szerint az orosz növénytermesztés adózás előtti eredménye 2025-ben 43,7%-kal esett vissza, 161,9 milliárd rubelre. A trendet más források is megerősítik: a jövedelmezőség gyengül, a beruházási kedv csökken. A gondokról már nemcsak elemzők, hanem ágazati szereplők is nyíltan beszélnek. A World Grain összefoglalója szerint a Rostselmash 2024-ben csak mintegy 3900 kombájnt adott el, ami évtizedes mélypont, és a cég további állami segítséget kért a kereslet összeomlása miatt. Ez mindig intő jel: ha a gépértékesítés zuhan, az azt mutatja, hogy a gazdák nem fejlesztenek, hanem túlélnek. Már ha ez sikerül: az utóbbi években tízezrével mennek csődbe gazdaságok az oroszoknál.
A legfőbb probléma a saját háborújuk
A háttérben több tényező dolgozik egyszerre. 2021-ben Oroszország bevezette a lebegő gabonaexport-vámot búzára, kukoricára és árpára. Ez a rendszer lefelé nyomta a belföldi árakat, és rontotta a termelők pozícióját, még ha 2025 nyarától a búzavám időlegesen nullára is csökkent. Közben a világpiaci árak is lejjebb kerültek a 2022-es csúcsokhoz képest, miközben az inputok és a finanszírozás költsége magas maradt.
A legnagyobb probléma mégis a háború. Nemcsak azért, mert közvetlen geopolitikai kockázatot jelent, hanem mert kiszívja a pénzt a mezőgazdaságból. A költségvetésnek bevétel kell, ezért ragaszkodik az exportterhekhez. A jegybank 2025 áprilisában 21%-on tartotta az alapkamatot, ami extrém drága hitelkörnyezetet jelentett a gazdáknak. A háború és a szankciós környezet miatt a mezőgazdaságra jutó források is szűkülnek, miközben a piac egyre inkább állami és nagyvállalati kontroll alá kerül.
Tanulás minden mezőgazdaságnak
A tanulság a magyar gazdáknak is fontos. Az exportrekord önmagában nem jelent egészséges agráriumot. Ha a termelői árakat adminisztratív eszközök torzítják, ha a hitel túl drága, és ha a politika ránehezedik a piacra, a rekordok mögött gyorsan elfogyhat a jövedelem.
A másik tanulság, hogy a vetésszerkezet csak addig stabil, amíg a jövedelmezőség is az. Ha a búza veszteségessé válik, a gazda más kultúra felé fordul. Ez rövid távon racionális döntés, hosszabb távon viszont felboríthatja a vetésforgót és növelheti a termelési kockázatot.
Az orosz gabonaágazat története most már nem a megállíthatatlan előretörésről szól, hanem arról, hogy a háború, az állami beavatkozás és a romló pénzügyi környezet együtt milyen gyorsan le tudja törni még a világpiaci óriások lendületét is.
