Olyan vagyok, mint ama farkast kiáltó legény, csak éppen én valódi farkassal riogatok már az elejétől fogva. Sok-sok éve mondom, hogy katasztrófa felé rohanunk, de nem érzek elégtételt, amikor azt látom, hogy igazam lett. Önök is látták, de inkább nem mondták, és nem tettünk eleget ellene. A fejlődés már látványos a szemléletben és a tettekben is, de nagyon-nagyon lassú. Ennek jön a böjtje. Az elemzés, ami most következik, már kényszerpályákat rajzol fel.
Az utóbbi tíz évben a hat legnagyobb szántóföldi kultúra területe 10 százalékkal csökkent hazánkban, de közben sajnos a teljes szántóterület is, így nem mondhatnánk, hogy sikerült új kultúráknak gyökeret vernie. A probléma az, hogy rögtön millió hektárokról kezdünk beszélni, pedig a világon nincs olyan, hogy ekkora területet csak úgy leváltunk. Illetve egy esetben: szervezetten! Szóval ez csak kifogás. Amiben benne van a sürgetés: „Valaki mondja már meg, mit csináljak!!!”. De ki? Kinek a felelőssége, kinek a múltbeli hibája? Ezek azok, amelyekre kár időt pazarolni. Meg kell érteni a körülöttünk zajló folyamatokat és levonni a következtetéseket. Sajnos az időnk erre elfogyott. Aki nem hiszi, nézzen rá a növények állapotára, majd a bankszámlájára!
Nos, ezt hívom én muszájhelyzetnek
Küldhetjük az üzenetet az új miniszternek, képviselőknek, de az ő nyakukba most olyan teher kerül, hogy aligha lesz lehetőségük stratégia, átfogó jövőkép kialakítására. Pedig erre van szükség. Szajkózom, szajkózom, és már magam is unom. Pedig egyszerű. Felismerni a kényszereket, alkalmazkodni hozzájuk. Ennek legalább két időtávja létezik. Az egyik a rövid, vagyis a következő szezonban mit vessek, hogy kezeljem és mikor adjam el. A másik a középtáv: a szerkezetváltás, de az alapoktól kezdve. Ukrajna ugyanis egészen elképesztő ajánlatot tett áprilisban: most, amikor az EU hitelét megkapja, nagyjából ugyanekkora értékben mondana le agrártámogatásokról, csak minél előbb EU-tag legyen. Neki nyilván biztonság és piac kell. A trükk ebben az, hogy olyan tag akar lenni, aki nem akar az EU agrárpiaci feltételeinek, szabályainak megfelelni. Hosszú átmeneti időszakot kér a felkészülésre. A kezdeményezést rendkívül ügyesen időzítették.
(i) Megvan a pénz, megkapják a hadikölcsönt.
(ii) A magyar választások kapcsán könnyülnek az ilyen jellegű brüsszeli döntések.
(iii) A KAP-reform körüli vitákban egy ekkora összeg „felszabadulása” erős érv lehet. A következő pénzügyi-kifizetési ciklust – a gyors taggá válás mellett – Ukrajna a KAP-on kívül szeretné tölteni. Vagyis, nem akar megfelelni az EU előírásainak, ami egyik oldalról beismerése annak, hogy most sem felel meg, tehát valójában kétes minőségű élelmiszert szállít a közösség piacára; másrészt erre nem is törekszik. A pénzt választják az élet helyett. Nem mondom, ez korunk egyik legpusztítóbb szemlélete, és igen elterjedt, de fáj ilyen durván szembesülni vele. Agrárgazdaságunk jelenlegi helyzetében nagyon súlyos stratégiai üzenete van Ukrajna közelgő EU-tagságának. A fenti kép azt vetíti előre, hogy az elkövetkező mintegy tíz évben az ukrajnai agrárium dimenzióugrást fog végrehajtani. Óriási tőke vár tűkön ülve arra, hogy lezáruljon a konfliktus fegyveres szakasza, és elkezdődjön az újjáépítés. Olyan viharos gazdasági növekedés várható, amilyenre még nem volt példa. Több generációt fognak egyszerűen átugrani a technikai fejlődésben. Mi még a sebeink nyalogatásával leszünk elfoglalva, amikor lesöpörnek minket a piacról. A már most is kiemelkedő termelési koncentráció, üzemméret tovább fog növekedni, és a minket fékező szabályok nem fogják őt ebben gátolni. Övé minden jó, miénk meg a béklyó. A szántóföldön sorsdöntő, hogy Ukrajna mikor kap teljes hozzáférést az egységes belső piachoz. Éppen ezt akarja megvásárolni azzal, hogy lemond az agrárpénzekről. Ha bejön a húzása, vagyis a Bizottságnak megint fontosabb lesz a taggá válása, mint a mezőgazdaság, akkor nagyon hamar szembesülhetünk azzal, hogy a szántóföldi tömegcikkekkel nem tudunk vele sem versenyezni. Mi ilyenkor a teendő? Ha olyan tömegcikket akarunk továbbra is termelni, mint eddig, akkor nagyságrendekkel meg kell növelni a kínálati koncentrációt, illetve magas minőségi szintre kell feltornázni magunkat.
( Forrás MNB)
(forrás: AKI)
Idei helyzet, kilátások
Az aszály pusztítását nem kell ismertetni. Úgy néz ki, hogy még a közepes termésre is csak halvány remény van idén. Ez veszteséget jelent, ami az ősszel boríthatja a dominót, sokan fognak tönkremenni. Pillanatkép következik a búza, a kukorica, a napraforgó piacáról. Előtte azonban vessünk egy pillantást az euró árfolyamának alakulására, mivel nemcsak a költségekre, hanem az exportlehetőségekre is rányomja bélyegét! A kézirat zárásakori árfolyammal utoljára 2022 elején találkoztunk, az ukrán-orosz háború előtt. A mostani jelentős erősödés elviszi az export hasznát, miközben a hazai árazással is hatással van. A másik konfliktus pedig a költségoldalon okoz emelkedéseket. Ezt kimozogni még jó termés esetén is nehéz lenne. Így azonban a legtöbb szántóföldi kultúrát még lábon veszteségbe fordítja. Érdemi gyengülésre nem számítok. Sokkal inkább arra, hogy az MNB új törekvései a stabilitást ilyen erős állapotban fogják támogatni. Ennek az értékláncokon való átárazódásáig pedig nehéz hónapok várnak a növénytermesztőkre is. A búza tavalyi jó termése nem hazai, hanem globális jelenség. Egy egyszerű reflex. A nyári forróságot, aszályt és UV-t kerülendő a világon minden gazda ugyanarra a következtetésre jutott, őszieket kell vetni. Törvényszerű a túltermelés. A felhasználás ezt sokkal kisebb ütemben követte, így a készletszintek emelkedtek, az árak esnek.
Jól látható, hogy a hazai búzaár a korábban megszokott paritási különbséget „ledolgozta”, magyarul az európai piachoz képest az elmúlt egy évben drágák voltunk. Ez ma már nem igaz, de ebben benne van az erős forint is. A magas hazai készletek hamarosan elkezdenek kimozdulni a raktárakból, tehát a kínálat inkább emelkedni fog az elkövetkező hetekben, mint csökkenni. Középtávon viszont arra számítok, hogy az ebben a szezonban elért újabb rekord után, a 2026/27-es szezonban csökkenni fog a globális gabonatermés. Ennek okait abban látom, hogy az alacsony árak és az emelkedő költségek (lásd műtrágya, szállítás), miatt csökken a termelési kedv. A felhasználás bővülése is lassulni fog, így stabil marad a piac, de érzékenyebbé válik az egyre gyakoribb külső hatásokra (háborúk, geopolitikai válságok), ezért volatilisebb lesz. Az előttünk álló hónapokban tehát lefelé csorgó búzaárra számítok. Ezt – az árpáéval együtt – az export esetleges élénkülése tudja megállítani, stagnálásba fordítani.
A kukorica árgörbéje konkrétan összetéveszthető a búzáéval. Persze kicsit drágább, de a lényeg a nemzetközi túlkínálat, és a lefelé tartó nemzetközi árvárakozások. Nálunk ehhez a belföldi kereslet élénkülése mérséklő hatással járulhat hozzá. Vagyis, nem számítok további árcsökkenésre, sokkal inkább oldalazásra, az elkövetkező hónapokban.
Legutóbbi előrejelzéseimben a napraforgómag felvásárlási árának csökkenésére számítottam, mivel az argentin termés elérte az európai kikötőket. Ami miatt ezen módosítanom kell: két nem várt tényező. Egyrészt az argentin termékek minősége szermaradványok okán kifogásolt, másrészt a háború kitörése felfelé tolta az olajárakat is. Így a hazai napraforgóárak stabilitást mutatnak. A háború elhúzódása ezt tovább viheti. A vezető politikusok megszólalásai viszont volatilissé teszik. Ami ezen túlmenően a kilátásokat befolyásolja, azok a klasszikus kínálati-keresleti összefüggések. Ha kitágítjuk a perspektívát, akkor – az Európai Bizottság előrejelzése szerint – az EU-ban a napraforgó betakarítása eléri a hároméves csúcsot, és Ukrajna és az Oroszországi Föderáció is növelni fogja a termelést. Az Európai Bizottság előrejelzése szerint a 2026/27-es szezonban az EU 1,2 millió tonnával növeli a napraforgó-termelést az előző szezonhoz képest (9,6 millió tonnára, ami 3 éves maximumot jelent). A termelés növekedésének oka a napraforgóterületek 5%-os növekedése lesz.
Emlékezzünk arra, hogy a 2024/25-ös szezonban az aszály miatt az EU-ban a napraforgó betakarítása 8 millió tonnára csökkent.
A kínálati nyomás erősödése nem borítja fel a napraforgó piaci egyensúlyt, de a termés – mintegy 1 millió tonnával – nagyobb ütemben nő, mint a felhasználás. Ez tetőt emel az árak további emelkedése elé keresleti-kínálati alapon, de a háború még okozhat meglepetéseket. Nálunk az újabb területi rekord azt jelzi, egyfajta mentsvár a napraforgó a magyar gazda számára. Ahogy nő a terület, úgy nő a csalódottak száma is. Az aszály, az UV és a hőségnapok még csak most fognak hónapokig tombolni. Összegezve: az erős forint nem az export barátja. A kalászosok ára lassuló ütemben, de lefelé mozog. A kukoricáé stabil marad. A napraforgó is kifutotta már magát, oldalazni fog.
Fórián Zoltán
vezető agrárszakértő
Erste Agrár Központ, -Elemzés
Agrárágazat Tudástár: Kínálati koncentráció – A kínálati koncentráció azt jelenti, hogy több termelő vagy nagyobb gazdasági szereplő összehangoltan, nagy árumennyiséggel jelenik meg a piacon. Ez javíthatja az alkupozíciót, csökkentheti az értékesítési költségeket és növelheti a versenyképességet a nemzetközi piacokon. A szántóföldi növénytermesztésben különösen fontossá válhat, ha az európai termelőknek egyre erősebb, nagyüzemi és alacsony költséggel termelő versenytársakkal kell szembenézniük.
