A brojlertermelés jövedelmezősége a mezőgazdaságban ma már messze nem kizárólag az alapanyagok tonnánkénti árán múlik. A modern baromfigenetika gyors növekedési ütemet és rövid termelési ciklusokat kínál, ám ezt a potenciált csak akkor lehet kihasználni, ha a takarmány pontosan, kiszámíthatóan és magas biológiai értékkel fedezi az állatok igényeit.
Nem a papír számít, hanem a hasznosulás
Ebben a rendszerben a szója beltartalmi minősége kulcsszerepet játszik, hiszen nem az számít, mennyi fehérjét tartalmaz papíron, hanem az, hogy ebből mennyi hasznosul ténylegesen a brojler szervezetében.
A prémium értékesítési csatornák – például a gyorséttermi láncok – szigorú súly- és egységességi elvárásokat támasztanak. Az állományon belüli szórás közvetlen pénzügyi kockázatot jelent, mivel a specifikáción kívüli madarak után komoly levonások járnak. Az ingadozó beltartalmú takarmány-alapanyagok emiatt „biztonsági ráhagyásokat” kényszerítenek ki a receptúrában, ami növeli a költségeket anélkül, hogy javítaná a teljesítményt.
Észak- és dél-amerikai szója: nem csak árban van különbség
Nemzetközi takarmányozási kutatások egyértelműen kimutatták, hogy az észak-amerikai eredetű szójadara biológiai értéke stabilabb és magasabb, mint a dél-amerikai alternatíváké. Az amerikai szójadara standardizált ileális emészthetősége (SID) a kulcsfontosságú aminosavaknál – például lizinnél – jellemzően meghaladja a 90%-ot, miközben a brazil és argentin származású tételeknél ez gyakran csak 82–88%.
Hasonló különbség mutatkozik az energiában is: az észak-amerikai szójadara átlagos AMEn-értéke mintegy 2350 kcal/kg, míg a dél-amerikai tételeké alacsonyabb. Ez a különbség a gyakorlatban pontosabb takarmány-kiegyensúlyozást, kisebb ráhagyásokat és egyenletesebb növekedést tesz lehetővé. Gazdasági számítások szerint még akkor is, ha az észak-amerikai szójadara tonnánként 10–15 dollárral drágább, a jobb emészthetőség miatt 12–20 dollárnyi tényleges takarmányköltség-megtakarítást eredményezhet tonnánként, miközben akár 3%-kal javítja a takarmányértékesítést és növeli a mellhúshozamot.
MI adja az európai szója előnyét?
Az európai takarmányozásban a szója stratégiai kérdés, hiszen az Európai Unió hagyományosan importra szorul. Ugyanakkor az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kap az európai termesztésű szója szerepe. Bár az erről szóló publikált adatok száma korlátozottabb, a rendelkezésre álló vizsgálatok alapján az európai szójadara emészthetősége – megfelelő feldolgozás mellett – eléri, sőt egyes esetekben meg is közelíti a 90–92%-os SID-fehérjeértéket.
Az európai szója egyik legnagyobb előnye a szabályozási környezet. A szigorú GMO-szabályok, az élelmiszerlánc-ellenőrzés és a nyomonkövethetőség jelentősen csökkentik a minőségi kockázatot. Emellett a célzott agrártámogatások és fehérjenövény-programok egyre több gazdálkodót ösztönöznek a termesztésre. Ez hosszabb távon stabilabb, regionálisan kontrollált alapanyagbázist jelenthet a takarmányipar számára.
Nem a legolcsóbb szója a legolcsóbb megoldás
A takarmány a brojlertermelés teljes költségének 65–75%-át adja. Ebben a környezetben nem a szójadara tonnánkénti ára a döntő, hanem az, hogy mennyibe kerül egy kilogramm emészthető fehérje vagy energia. Az állandó minőségű, jól emészthető szója – legyen az észak-amerikai vagy ellenőrzött európai forrásból – nemcsak jobb teljesítményt ad, hanem csökkenti a termelési kockázatot is. Egy olyan ágazatban, ahol egyetlen százaléknyi FCR-javulás a nyereség és a veszteség
Agrárágazat Tudástár: Szójadara minősége – A szójadara értékét nem a nyers fehérjetartalom, hanem az emészthető fehérje és aminosavak aránya határozza meg. A magas és stabil biológiai értékű szója javítja a takarmányhasznosulást (FCR), csökkenti a receptúrák biztonsági ráhagyását, és egyenletesebb brojlernövekedést biztosít, ami közvetlenül befolyásolja a jövedelmezőséget.
