A mind nagyobb lelkes tömeget megmozgató Év Talaja-sorozat izgalmas párharcot hozott az élet. A lapunk korábbi számában ismertetett szadai szelvény néhány közönségszavazattal került a debreceni jelölt elé, így a versengés inspiráló szakmai küzdelemmé is nőtt – derül ki a Debrecen-Pallag szelvényt bemutató cikkünkből. Sorozatunkban a talajtan és a talajművelés mezőgazdasági aspektusait is igyekszünk érinteni.
Talajélet, víz és talajművelés
A Debrecen-Pallag szelvényt egy, a Debreceni Egyetem (DE) Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Karhoz (MÉK) tartozó hallgatói csapat „hozta be” „Az Év Talaja”-sorozatba. Ők ásták ki, készítették elő a bemutatását a „Talaj a talpad alatt” kampánynapra, majd a pályázati anyag leírásában is részt vettek. Dr. Novák Tibor, a Debreceni Egyetem Agrokémiai és Talajtani Intézetének egyetemi docense úgy idézte fel, a közös munka nemcsak szakmai gyakorlat volt, hanem egy tudatos figyelemfelhívás is: a talajjal érdemes foglalkozni, mert a termelésben és a tájban egyszerre „dolgozik” alattunk. – A hallgatók lelkesedését szerinte talán az mutatta meg a legjobban, hogy amikor látták, hogy kevesebb szavazatot kapnak, azonnal mozgósították az ismerősöket, kollégistákat, szaktársakat, nehogy a pályázat „elsikkadjon”. Végül nem csalódás maradt, hanem inkább egy konstruktív üzenet: a talajélet, a víz, a művelés és a takarás kérdései mindennél közelebb kerültek a mindennapi növénytermesztéshez, és ezt szeretnék a többi hallgatónak is átadni egy későbbi szemináriumi bemutatón – mondta.
A docens a Debrecen-Pallag szelvényt alapvetően humuszos homoktalajként írta le, amely a Nyírség enyhén hullámos, buckás térszínén, a pallagi kertészeti kísérleti területen található. A helyszín szerinte önmagában is különleges, mert már a 19. század végén készültek erre a területre talajtérképek, pont azért, mert nagyon változatos a felszín és vele együtt a talaj is. A buckatetőkön vékonyabb, szerves anyagban szegényebb humuszos réteg jellemző, míg a buckaközi mélyedésekben egészen más a vízhatás mértéke, a humusztartalom, és a néhol a talaj textúrája is. Ráadásul közvetlen szomszédságban ott van a Debreceni Nagyerdő – az ország elsőként védetté nyilvánított területe –, amely ugyanezekhez a talajadottságokhoz kötődik. A képhez hozzátartozik az is, hogy a város közelsége miatt az egykor nagyobb kísérleti területet számos hatás érte: az elmúlt évtizedekben egyre többet „kihasított” a beépítés, a talajvízszint süllyedését pedig klimatikus okok mellett a városi környezet is felgyorsítja. Utak, lakó- és ipari foltok jelennek meg, amelyek hatnak a mikroklímára, csökkentik a mélybeszivárgó víz mennyiségét, így a táj- és a talajhasználat is szűkülő térben, egyre erősebb versenyben működik.
Nem mindennapi bélyeg
A szelvény igazi tanulsága azonban nemcsak a „homoktalaj” címkében van, hanem abban, hogy még egy feltöltésekkel javítgatott, korábban vízállásos foltként ismert térszínen is olvasható marad a talaj múltja. Novák Tibor szerint a felsőbb rétegekbe a korábbi beavatkozások során áthalmozott humuszos anyag is került, mégis, a mélyebb szintekben felismerhető maradt a pangó vizes jelleg. A talajban megjelenő vas- és mangánkiválások, a tarkázottság, illetve a vas-mangán „borsók” jelzik, hogy itt időszakosan levegőtlenebb, vízzel telített állapotok is kialakultak. A hallgatók talajszelvény-leírása is ugyanezt emeli ki: homokterületen nem mindennapi bélyeg a pangóvizesség, és az altalajban az is megfigyelhető, hogy egykor magasabban álló talajvíz hatása hagyott nyomot a profilban. Szerinte ez a kettősség – a homoktalaj gyors vízáteresztése és a mélyebb zónák időszakos vízállása – pontosan az a fajta „ellentmondás”, ami miatt terepen kell nézni a talajt, nem csak térképen vagy átlagos adatokból.
Korlátozott művelhetőség
A művelhetőségről és a növénytermesztési értékről a docens kifejezetten óvatosan, de egyértelműen fogalmazott: az ilyen talaj adottságai szántóföldi kultúrára korlátozottak. A szóban forgó szelvény helye ugyan szántóföldi hasznosításban van, de a talaj minőségét ő inkább gyengének írta le: megközelítőleg 1% körüli szervesanyag-tartalommal számol, a homoktalaj „teljesen kilúgozott” jellegével, rossz vízgazdálkodással és gyenge tápanyag-gazdálkodással. Még ha az altalajban helyenként fel is tűnik némi mész, összességében olyan közegről van szó, amely a termelésben egyszerre jelent alacsony víztartó képességet, gyors kiszáradást és tápanyag-megkötési nehézséget. Ebből következően szerinte logikusabb irány a tartós kultúra – kertészet, gyümölcsös –, vagy akár az erdészeti jelleg, mint a klasszikus szántóföldi „erőltetés”. Ugyanakkor a Nyírségre különösen igaz: a talajváltozatosság térbeli felbontása sokkal finomabb, mint amekkora táblákban gondolkodunk. Vagyis egyetlen parcellán belül is lehetnek eltérő foltok, amelyek más művelést, más vízkezelést, más növényválasztást igényelnének.
A talajtakarás, a regeneratív művelés fontossága
Amikor a talajművelés és a regeneratív szemlélet felől kapott kérdést, Novák Tibor úgy válaszolt, a takarás és a folyamatos gyökeresítés a homoktalajon sem „divat”, hanem az egyik legfontosabb kapaszkodó – csak éppen itt még nehezebb jól csinálni. A szerves anyag-visszapótlás szerinte alapvetően segít, mert minden, ami a szerves anyagból „visszatart”, javít a víz- és tápanyag-háztartáson. A homoknál viszont a szerves anyagban való gazdagítás azért nagy kihívás, mert „nincs, ami megtartsa”. A kötőhelyek és a stabilizáló frakciók hiánya miatt a rendszer könnyebben „kicsúszik” a kézből, nehezebb tartós készleteket felépíteni. Éppen ezért a folyamatos, ismétlődő szerves anyag- bevitel és a takarás itt még fontosabb, mint sok más talajon. A docens szerint a kertészeti ültetvényekben – például a sorközben – a takarásnak ráadásul nem csak talajéleti haszna lenne. A fedetlen homokfelszínen a szél képes finom frakciókat kifújni, a porzás és az áthalmozódás pedig külön „járulékos kár”, amit növényzettel, mulccsal, takarónövénnyel lehet csökkenteni. A gyakorlat terén szakmai szempontból ebbe az irányba kellene mozdulni.
Szelvényleírás.
A Debrecen-Pallag, a DE-MÉK, I. évf. precíziós mezőgazdasági mérnök BSc hallgatóinak talajszelvénye. – Precíziós mezőgazdasági mérnök hallgatóként vettünk részt a „Talaj a talpad alatt” elnevezésű országos kampánynapon. Ennek előkészítése során a Debreceni Egyetem, Agrár Kutatóintézetek és Tangazdaság, Debreceni Tangazdaság és Tájkutató Intézet (DTTI), Pallagi Kertészeti Kísérleti Telep területén ásott talajszelvény bemutatásának előkészítésében segítettünk – írják az egyetem hallgatói. – A vastag, humuszos rétegű homoktalaj sok szokatlan bélyeget hordoz: a homokterületeken nem gyakori pangóvizességről vas-mangánborsók, illetve az altalaj tarkázottsága tanúskodik. A mélyebb szintekben ugyanakkor az egykor jóval magasabban álló talajvíz hatása is megfigyelhető. A talajszelvény helyszíne több szempontból érdekes: ezen működik az egyetem kertészeti kísérleti területe. Az 1876–1906 között a Debreczeni Magyar Királyi Gazdasági Tanintézethez (karunk jogelőd intézményéhez) tartozó területnek a változatos talajviszonyairól már 1894-ben talajtérkép készült, és ugyanilyen talajokon él az ország elsőként (1939) természetvédelmi területté nyilvánított területe, a szomszédos Debreceni Nagyerdő is. Úgy gondoltuk, hogy ez a helyszín a tudománytörténeti és az agrároktatásban játszott úttörő szerepe miatt is érdekes. Az itt ásott talajszelvény pedig jól rávilágít a talaj szerepére a természetvédelmi szempontból értékes Nagyerdő, és az ilyen talajadottságok mellett működő kertészeti kísérleti állomás kihívásaira a változó talajvíz és klímaviszonyok mellett.
A gyakorlat megszeretteti a talajtant
De vajon mennyire nyitottak erre a hallgatók, és mennyire „szerethető” a talajtan? Novák Tibor nem tagadja, a talajtan sokaknak akkor válik igazán fontossá, amikor a gyakorlatban találkoznak vele. Amikor már nem tantárgyként, hanem termelési döntések alapjaként kell gondolni rá. Ennek ellenére azt tapasztalja, hogy minden évfolyamban van egy stabil, érdeklődő réteg: nagyobb létszámú csoportokban is rendre megjelenik egy 15–20%-os kör, amely kifejezetten értő módon fordul a talaj felé. Ő maga viszonylag rövid ideje, két éve dolgozik ezen a karon, de a saját benyomása szerint a helyzet kifejezetten jó. – Akik rákapnak a talajtanra, azok szívesen csinálják, és a terepi munkák: mint a pallagi szelvény is, gyorsan „átkattintják” a tantárgyi érdeklődést a gyakorlati gondolkodásba – fogalmaz szemléletesen az oktató.
A gazdálkodói oldalról Novák Tibor óvatossággal fogalmazott, mert nem közvetlenül termelői tanácsadói szerepből lát rá a változásra. Mégis úgy érzékeli, hogy az érdeklődés nő: rendezvényeken, kollégáktól hallja, hogy egyre inkább „húsba vágó” kérdéssé válik a talaj állapota. A regeneratív irányok felé szerinte folyamatos az elmozdulás, de az elégedettség sosem lehet teljes, mert mindig van mit javítani, mindig van miért tovább finomítani a gyakorlatot. Vagyis a talajtan és a talajművelés nem egy lezárt tudás, hanem egy olyan „folyamatos tanulási pálya”, amelyet a klíma, a vízviszonyok és a gazdasági kényszerek egyre gyorsabb tempóban kényszerítenek ki.
Jelenkori tanulságok
A Debrecen-Pallag szelvény története így végül túlmutat egyetlen profil leírásán. Egy olyan humuszos homoktalajt mutat meg, amelybe egyszerre írta bele magát a táj múltja (a buckás felszín, az egykori magasabb talajvíz), a víz kettős viselkedése (homokos gyors lefolyás kontra pangóvizes bélyegek), és az emberi beavatkozás (feltöltések, humuszos ráhordások, hasznosításváltások). Közben megmutatkozik a jelenkori tanulság is: a város közelsége, a területfogyás, a kockázatosabb időjárás és a szerves anyag-gazdálkodás nehézségei olyan kombinációt adnak, amelyben a talajművelés és a talajtakarás nem „ajánlás”, hanem a termelés egyik túlélési technikája.
A hallgatók szelvénye azért lett emlékezetes, mert a homoktalajról szóló leegyszerűsítő képet árnyalja: ezen a helyen a talaj nemcsak „szegény” és „gyorsan kiszáradó”, hanem rétegzett, múltat őrző, vízre érzékeny rendszer. Épp ezért igényel tudatosabb művelést, takarást, és sokkal finomabb helyspecifikus döntéseket, mint amit a táblaszintű átlagok sugallnának.
Kohout Zoltán
Fotók: Debreceni Egyetem
Agrárágazat Tudástár: Humuszos homoktalaj – A humuszos homoktalaj laza szerkezetű, homokfrakcióban gazdag talaj, amelynek felső rétege viszonylag több szerves anyagot (humuszt) tartalmaz, de víz- és tápanyagraktározó képessége általában korlátozott. Gyorsan beszivárog rajta a csapadék, ugyanakkor gyorsan ki is szárad, mert kevés a kötőhely és a stabilizáló agyag-frakció. Emiatt a termékenysége erősen függ a talajtakarás, a folyamatos gyökeresítés és a rendszeres szervesanyag-visszapótlás minőségétől: ezek nélkül könnyen romlik a talajszerkezet, nő az erózió (homokon a defláció), és gyengül a tápanyag-hasznosulás.
