A magyar mezőgazdaság – benne a kertészeti szektor – versenyképességének egyik legnagyobb fékezője továbbra is az együttműködések hiánya. Közben Nyugat-Európában, de például a bivalyerős lengyel agráriumban is a termelői összefogások sok ágazatban a piaci siker alapfeltételének számítanak. Sőt, az új KAP mellett a piaci kihívások is azt indokolnák, hogy a hazai agrárszerkezet is kövesse a sikeres példát.
Nincs haladék, az új világ kikényszeríti az összefogást
Szakértők szerint a KAP-reformmal a magyar mezőgazdaság is olyan fordulóponthoz érkezik, ahol az integráció már nem lehetőség, hanem a versenyképesség és sok esetben a túlélés feltétele. Miközben Nyugat-Európában a kisebb gazdaságok erős termelői együttműködésekben működnek, Magyarországon továbbra is alacsony az integráció szintje, ami jelentős versenyhátrányt okozhat az új támogatási és piaci környezetben. A gazdák egyéni piaci fellépéssel egyre nehezebben tudnak eredményesek maradni, ezért a közös értékesítés, az érdekképviselet és a piaci tudás megosztása kulcsfontosságúvá válik. A változás sürgős: már a nagyobb gazdaságok is együttműködésekben gondolkodnak, a kisebbek számára pedig gyakorlatilag nincs más út, ha meg akarják őrizni piaci pozícióikat. Sokan arra intenek, hogy az integrációt előbb-utóbb vagy a gazdálkodók tudatos döntése, vagy a piac és a tőke kényszere fogja kikényszeríteni. Aki most nem alkalmazkodik, az a következő években könnyen versenyhátrányba kerülhet, míg a magasabb szintű együttműködés erősebb piaci pozíciót, nagyobb versenyképességet és kiszámíthatóbb jövedelmet biztosíthat az agráriumban.
Van példa a megbízható működésre
Erről beszélt nemrég az Alapvetés podcastben Nagypéter Sándor, a hazánkban példaértékű együttműködési modellt működtető DélKerTÉSZ elnök-ügyvezetője is. Bár a rendszerváltás előtti termelőszövetkezeti rendszer negatív megítélése máig érezhető a gazdatársadalomban, a fiatalabb, 20–40 év közötti korosztály már sokkal nyitottabban tekint az együttműködésekre. Korábban az is gyengítette a bizalmat, hogy több termelői szervezet és TÉSZ is működési, gazdálkodási vagy vezetési problémák miatt megszűnt, ami számos termelő számára anyagi veszteséget okozott, megingatva a gazdálkodók bizalmát.
Nagypéter Sándor különbséget tesz szövetkezés és integráció között. A szövetkezés szerinte önkéntes alapon létrejövő együttműködés, amelyben a gazdálkodók tulajdonosként és döntéshozóként vesznek részt, míg az integrációban a termelők inkább beszállítói szerepet töltenek be. A DélKerTÉSZ modellre ez utóbbi: a kisebb és nagyobb gazdaságok egyaránt tulajdonosok, és a döntéshozatal alapja az „egy tag – egy szavazat” elv. Ez biztosítja, hogy a kisebb termelők érdekei se szoruljanak háttérbe a nagyobb gazdaságok mellett.
A hosszú távú versenyképesség feltétele
A szervezet működésének egyik legfontosabb eleme a transzparencia. Az új tagoknak szigorú termesztési, minőségbiztosítási és nyomonkövetési követelményeknek kell megfelelniük, ugyanakkor cserébe biztos piacot, szakmai támogatást, kiszámítható értékesítési rendszert, mindig pontos kifizetési rendet kapnak. A DélKerTÉSZ csak olyan termelőket fogad be, akik a szervezet által meghatározott termékpályákon – elsősorban paprika- és paradicsomtermesztésben – dolgoznak. A termelőknek vállalniuk kell, hogy az adott kultúrából származó teljes termésüket a szervezeten keresztül értékesítik, ami lehetővé teszi a nagy árumennyiségek összehangolt piaci megjelenését.
Az elnök-ügyvezető szerint az együttműködés sikerének kulcsa, hogy a gazdálkodó a termelésre koncentrálhasson, miközben a piacépítés, a logisztika, a minőségbiztosítás és az értékesítés szervezése a közösség feladata. A DélKerTÉSZ emellett szaktanácsadással, finanszírozási segítséggel, technológiai fejlesztésekkel és modernizációs programokkal is támogatja tagjait. Nagypéter Sándor szerint a magyar kertészet hosszú távú versenyképessége elképzelhetetlen erősebb termelői összefogások nélkül, hiszen a kereskedelmi láncok egyre nagyobb, egységes minőségű és folyamatos árumennyiséget várnak el, amelyet az egyéni gazdaságok önállóan egyre nehezebben tudnak biztosítani. A jövő ezért azoké az együttműködéseké lehet, amelyek képesek egyszerre stabil piacot, kiszámítható jövedelmet és fejlődési lehetőséget kínálni a termelőik számára.
Agrárágazat Tudástár: Termelői együttműködés – A termelői együttműködés olyan szervezett agrárpiaci forma, amelyben a gazdálkodók közösen lépnek fel a beszerzésben, termelésben, minőségbiztosításban vagy értékesítésben. Célja az erősebb alkupozíció, a kiszámíthatóbb piac és a stabilabb jövedelem elérése. A kertészetben különösen fontos, mert a kereskedelmi láncok egységes minőséget és folyamatos árumennyiséget várnak el.
