Miután a Kárpát-medence Európa egyik leginkább aszálytól sújtott régiója, igencsak tanulságos, hogyan győzik le a szintén száraz dél-olasz vidékek az esőhiányt.
Olaszország vízgazdálkodása Európa egyik legösszetettebb rendszere: északon viszonylag bőségesebb a vízellátás, délen és a szigeteken viszont rendszeresen vízhiánnyal küzdenek. A domborzati különbségek, a Pó-síkság intenzív mezőgazdasága, valamint a klímaváltozás miatt egyre gyakoribb aszályok és hirtelen árvizek egyszerre teszik próbára az ország vízrendszerét.
Helyi döntés, gyorsabb reagálás
Az olasz modell egyik erőssége a többszintű, decentralizált irányítás. A központi kormányzat a jogszabályi és stratégiai kereteket adja, a régiók készítik a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket és koordinálják a monitoringot, míg az önkormányzatok az ivóvíz-, szennyvíz- és közműrendszerek működtetésében kapnak fontos szerepet. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy a vízhiányra vagy árvízveszélyre ne egységes sablonokkal, hanem helyi adottságokra szabott válaszokkal reagáljanak.
Konzorciumok a földeken
Különösen érdekesek a bonifikációs és öntözési konzorciumok, amelyek mintegy 17,6 millió hektár vízgazdálkodását érintik. Ezek a földtulajdonosi részvételre épülő szervezetek az öntözés, a vízelvezetés és az árvízvédelmi infrastruktúra működtetésében játszanak kulcsszerepet. Előnyük, hogy helyben vannak, ismerik a területet, és gyorsabban tudnak reagálni a szélsőséges hidrológiai helyzetekre.
A mezőgazdaság víz nélkül nem működik
Olaszországban a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás szorosan összekapcsolódik. A Pó-síkság intenzív öntözéses termelése nagy vízigényű, ugyanakkor jelentős gazdasági értéket állít elő. Emiatt az ágazatban egyre nagyobb szerepet kapnak a víztakarékos öntözési technológiák, a csepegtető rendszerek, a precíziós mezőgazdaság és az okos vízmonitoring. Ezek a talajnedvesség- és időjárási adatok alapján szabályozzák a vízfelhasználást, és akár 20–40%-os vízmegtakarítást is eredményezhetnek.
Digitális vízfigyelés és újrahasznosítás
Az olasz vízgazdálkodásban előrehaladott a digitális monitoring is: a vízkészletek állapota valós időben követhető, ami aszályhelyzetben gyorsabb és pontosabb döntéseket tesz lehetővé. Emellett egyre fontosabb a tisztított szennyvíz újrafelhasználása, különösen a vízhiányos déli régiókban. Bár ennek aránya még nem kiemelkedő, a trend egyértelműen növekvő.
A vízmegtartás lett a stratégiai kérdés
Olaszország vízfogyasztása mintegy 25%-kal meghaladja az uniós átlagot, ezért a vízhasználat hatékonyságának javítása stratégiai kérdés. A tározókapacitások bővítése, a vízhiányos időszakok mérséklése, a természetalapú megoldások és a táji vízmegtartás erősítése mind azt szolgálják, hogy az ország jobban alkalmazkodjon a klímaváltozás új vízügyi valóságához.
Magyar tanulság: nem csak több víz kell, jobb rendszer is
Olaszország példája azt mutatja, hogy a hatékony vízgazdálkodás nemcsak természeti adottság kérdése. Legalább ennyire fontos az intézményi rugalmasság, a helyi együttműködés, a digitális adatok használata és a mezőgazdasági vízfelhasználás pontosabb szabályozása. Magyarország számára különösen fontos üzenet, hogy az aszály elleni védekezés nem merülhet ki az öntözés bővítésében: a vízmegtartás, a hatékonyság és a táji szintű gondolkodás legalább ilyen fontos.
Agrárágazat Tudástár: Táji vízmegtartás – A táji vízmegtartás olyan vízgazdálkodási szemlélet, amely nemcsak az öntözésre, hanem a csapadék, a belvíz és a felszíni víztöbblet helyben tartására épít. Célja, hogy a víz ne gyorsan elvezetésre kerüljön, hanem a talajban, mélyedésekben, tározókban vagy természetes élőhelyeken hasznosuljon. Aszályos térségekben ez a mezőgazdasági termésbiztonság és a klímaalkalmazkodás egyik kulcsa.
