Miben bízhat még a kukorica?

Bár nem a kukorica a legszomjasabb szántóföldi növény – vízigényét legfeljebb nagy-közepesre tartja a szakirodalom –, 40-60 milliméternyi csapadék kell az egészséges fejlődéséhez. Mi várható most, a száraz tavasz után?

 

Így készül a nyárra

A tengerit a mélyre – akár 2-2,5 méterre – hatoló, kiterjedt, nagy gyökértömege sokszor menti meg a szárazabb időszakokban. Ebből fakadóan egyes tapasztalatok szerint az olyan száraz tavasz, mint az idei, később azzal „törlesztheti” az okozott kárt, hogy a kukorica – vizet keresve – a talaj alsóbb rétegei felé növeszti a gyökérzetét – ezzel a nyári aszály ellen is némileg felvértezi magát. Vízellátás szempontjából aztán a leginkább kritikus időszak a címerhányást megelőző 10-14 naptól a szemtelítődésig tart – jellemzően tehát a július-augusztus, amikor egyrészt a nagy zöldtömeg miatt sok a párologtatással veszített víz, illetve ilyenkor fenyegeti a leginkább az égető meleg és napfény. Ilyenkor csak a napi vízigény is elérheti az 5-6 millimétert, és mivel 6-8 hetes terminusról van szó, az időbeni aszálykitettsége igen nagy.

 

 

Talaj és technológia

Mindehhez értelemszerűen hatékony talajművelésre van szükség, hiszen biztosítani kell, hogy az esetleges csapadékszegény időszakban is a mélyebb rétegekben jól átjárható viszonyok legyenek a megfelelő vízháztartás érdekében. A jó vízháztartású talaj akár 200-250 mm hasznos nedvesség tárolására képes, amit a növény jól hasznosít. (Nem mellesleg ez magyarázza, hogy az ország fő kukoricatermő tájain a csapadékos év utáni első évben teremnek a rekordok – meg azért is, mert ilyenkor általában a kellő mennyiségű víz mellett a hőmérséklet is kedvező a kukoricának.)

Más kérdés, hogy a mindinkább kiszámíthatatlan időjárás még a mi, egykor kukoricatermesztésre kedvező régiónkban is mind kockázatosabbá teszi e növény jövedelmezőségét. Bár a tengeri trópusi növény, attól még kikészítheti a tartósan 30 °C feletti hőség, és különösen a (légköri) aszály. Ilyenkor a termés akár 4 tonnára is csökkenhet (a kedvező évek 11-13 tonnáival ellentétben). Ma már az ilyen termésvesztés a korai érésű hibrideknél is jelentkezhet, és a későieknél igazán jelentős.
A másik kockázat a klímaválsággal mind szélsőségesebb hőmérsékletváltozás. Az utóbbi években előfordultak olyan extremitások, mint például az évszakok „eltűnése”, vagy a 2012 nyarán mért hőmérséklet-anomália, amikor augusztus 24-én Baján több mint 40, pár napra rá Zabaron 1,7 fokot mértek…

 

Menekülőutak

Az egyik lehetséges alternatíva technológiai jellegű, hiszen logikus, hogy a fajtakorszerűsítés enyhítheti az aszályos termésveszteségeket. A rövidebb tenyészidejű hibridek például általában nagyobb termést adnak, mert a kritikus szakasz kisebb valószínűséggel esik aszályos időszakra.

A másik természetesen az öntözés, ami talán most végre hazánkban is nagyobb ütemben fog fejlődni. Ma az elvileg öntözhető 500 ezerből alig 80 ezer hektáron van öntözéses gazdálkodás, de ennek is csak a töredéke – durván 10 ezer hektár – gondoz szántóföldi növényeket. Elég belegondolni, hogy közben kukoricát mintegy 1 millió hektáron termesztünk. Pedig hektáronként akár 15 tonnás termésátlag is elérhető lenne így.

Sokat segíthet a sokrétű s jól megválasztott inputozás. A startertrágyák összetételtől függetlenül növelik a gyökértömeget és így közvetetten a terméshozamot. Száraz időben sokan tápkultivátorozással próbálkoznak, ami lehetőséget ad, hogy a nitrogén mellett a gyökérzónába jusson a foszfor, a kén, magnézium, kálium, a mikroelemek, sőt, még folyékony szerves trágyát is.

aszály gyökér kukorica tápanyag termés