Miért fogynak a termőtalajaink?

A termőtalajból, éppen úgy, mint a Föld más nyersanyagkincseiből, évről évre kevesebb van. Az elmúlt 40 évben a mezőgazdasági területek harmadát kellett kivonni a művelésből, mert annyira tönkrementek.

Egyre több megdöbbentő kutatási eredmény születik, amelyek azt igazolják, hogy a termőtalaj, amelyből elfogyasztott élelmiszereink származnak, az utolsó éveit éli. Eközben a Föld népessége egyre nő, több élelmiszerre van szükség, ám azok tápértéke a talaj mennyiségének csökkenése és minőségének romlása miatt drasztikusan csökken.

Vannak behatások, amelyek a talaj termékeny felszíni rétegének vékonyodását, fogyását, terméketlenné válását idézik elő. Ilyen például a talajerózió, az elsavasodás, az elszikesedés, a lemosódás, az elsivatagosodás.

A jelenlegi talajpusztulási folyamatokról készített felmérések azt mutatják, hogy éves szinten mintegy 75 milliárd tonna termőtalaj tűnik el a földfelszínről, amely pusztulási ütemmel számolva, mindösszesen 60 évig marad még termőképes talaj a Földön. A legrosszabb a helyzet a talaj pusztulása szempontjából Kínában, ahol 57-szer gyorsabban pusztulnak a talajok, mint ahogyan újratermelődnének. Európában ez az arány 17-szeres, Észak-Amerikában 10-szeres, Ausztráliában ötszörös. A talajpusztulásnak egyik velejárója, hogy kevesebb ásványi anyag tud felszívódni a növényekbe, így azok terméseinek, gyökereinek egyre kevesebb lesz az ásványianyag- és tápanyagtartalma.

Az elsősorban a bizonyos talajtípusoknál nem indokolt szántásra és rossz menedzsmentmódszerekre visszavezethető erózió révén eltűnő termőföld amúgy nem tűnik el: a levegőbe kerülve porviharokat kavar, a vízbe kerülve pedig komplett folyók és tengeröblök élővilágát teszi tönkre. De a legnagyobb probléma az, hogy baj van a földdel is: a hozamok nem csökkennek ugyan, de a műtrágyaköltség a hozamra vetítve egyre magasabb. Az alig pislákoló talajélettel rendelkező föld pedig csak veszít termőképességéből, szerves anyagából.

A talaj termékenységének egyik legfontosabb tényezője a benne található szerves anyag, azon belül is a humusz mennyisége és minősége. A humusztápanyagot szolgáltat, javítja a szerkezetet, valamint az ásványi alkotókkal együtt kolloidokat képez.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem – SZIE – által végzett kutatás kimutatja, hogy a talaj termékenységének csökkenése miatt a takarmány- és élelmiszernövények ásványianyag-tartalma számottevően csökkent az elmúlt 30 év során. Ha 1975-öt vesszük 100 százaléknak, akkor az árpa2005re 35,4%-os, a búza50%-os, a kukorica31%-os, a burgonya mindössze 9,52%-os és a sárgarépacsupán csak 4%-os ásványianyag-tartalommal rendelkezett az 1975-ös értékekhez képest.

A megoldások egyike, hogy tegyük újra élővé a termőtalajokat, hogy a hemzsegő élet (gombák, baktériumok, ragadozó egysejtűek, fonálférgek, giliszták) zöme újra az élő növények gyökere köré tudjon szerveződni. A gyökérhegyeken a növény leadja a fotoszintézis során nyert energiából a felesleget cukrok formájában a különféle mikrobák felé. Így a jó termőképességű talajhoz az kell, hogy a lehető legtöbb ideig növény fejlődjön benne. Folyamatosan tartsuk szinten, lehetőség szerint észszerű mértékben növeljük a termőtalajok szervesanyag-tartalmát, ha lehet, szervestrágyázással, a szemtermésen kívüli valamennyi növényi részt (levél, szár, gyökér stb.) szétzúzást követően keverjünk be a talajba, és NE okozzunk VESZTESÉGET önmagunknak. Növeljük talajaink tápanyag-szolgáltató, vízmegtartó képességét stb.! Mindennek irányított hatékonyságát szervesanyag-lebontó talajbaktériumokkal tudjuk jelentősen megtámogatni.

A szántás a mikrobák gyökér körüli életközösségét teljesen szétzilálja.

A hiányos mikrobiális élet visszapótlására ajánljuk a több mint egy évtizedes tapasztalattal bíró, kiváló hazai talajoltó termékeinket.

Daoda Zoltán
Magyar Talajbaktérium-gyártók és -forgalmazók
Szakmai Szervezete