Nem a márka – a tapasztalat volt meggyőző

Amikor a gépekhez értő Bényi Ferenc dusnoki gazdálkodó felfigyelt a hízott és sovány baromfik és az adapter munkája közti összefüggésre, rögtön szöget ütött a fejébe a magyarázatkeresés. Ma már nemcsak okos érveléssel indokolja a döntését, hanem arról is beszél, hogy munkája kapcsán bőséges tapasztalatot szerzett a 6 soros, összecsukható Olimac Drago kukorica és napraforgó betakarító adapterről.

Dusnok, Baja és Kalocsa között helyezkedik el, azon a területen, amely leginkább fűszerpaprikájáról ismert. Most azonban egy olyan családi gazdálkodónál jártunk, aki a növénytermesztés hagyományos ágát műveli. Mivel régóta ismerjük egymást, így gyorsan a jövetelem céljából felteendő kérdésekre terelődött a szó, mindjárt elsőnek a szokásos bemutatkozásra irányulóra.

Bényi Ferenc dusnoki gazdálkodó

– Bényi Ferenc vagyok, 54 éves, nős, két leánygyermek édesapja. 300 hektáron folytatok szántóföldi növénytermesztést, és körülbelül még ugyanekkora területen bérmunkát végzek, gépi szolgáltatást – mutatkozik be röviden a szakember, akinek fő növényei a búza, kukorica, napraforgó, repce és szója. – A gazdaság gépparkja három Valtra traktorból, egy Claas Dominátor 118 SL Maxi, 260 lóerős kombájnból, csévélődobos öntözőberendezésből és az európai gyártók igen sokféle munkagépeiből áll, Spanyolországtól Svédországig. És természetesen az interjú témájául szolgáló Olimac Drago 6 soros, összecsukható kukorica és napraforgó betakarító adapter is színesíti a választékot.

Miért erre az adapterre esett a választás?

– Ez egy jó kérdés, mert nem a legelterjedtebb márka az országban, de egy sztorit mesélek ezzel kapcsolatban. Németországban egy kombájnadapter-kereskedőnél jártam, és ott egy nagyon érdekes karikatúrát láttam. Egy nagy poszter különböző márkájú adaptereket ábrázolt, és ahol ezek a gépek dolgoztak, a baromfiudvar lakói kapirgáltak. Egyes gépek esetében jó kövérek voltak, míg másoknál soványak. Kérdeztem a kereskedőt, miért van ez így. Erre az volt a válasz: „ahol nagy a veszteség, ott kövérek, míg máshol kicsi, ott soványak az állatok”. Ez akkor ott engem nagyon megfogott, és gépész szemmel próbáltam végiggondolni a látottakat. Mivel az Olimac adapternél is vékonyka baromfiakat láttam, így erre a márkára esett a választásom. Nem név, nem ár, nem megszokás alapján, és nem azért, mert a szomszédnak is ilyen van, hanem pusztán a minimális veszteség miatt döntöttem így. A kombájnomat Németországból vettem, és ehhez vásároltam meg itthon az adaptert, a Pannonagri Kft-től. Az már látszik, hogy kinőttem ezt a méretű betakarítógépet, így kell vennem mellé egy másikat, vagy egy nagyobb teljesítményűt, de azt tudom, hogy azon is Olimac márkájú adapter lesz.

Milyen tapasztalatokról tud beszámolni az adapterrel kapcsolatban?

– Univerzális a napraforgó- és a kukoricaaratás szempontjából. Háromórás átszereléssel tudom az egyik növényről a másikra átszerelni. Mivel én dolgozom a kombájnnal, látom, hogy milyen munkát végez az adapter is. Sokan mondják azt, hogy amelyik asztal mindenre jó, az nem jó semmire. Én ezt megcáfolom olyan szempontból, hogy a napraforgót is jól tudom vele aratni, és ha szóródik a szem, az nem az asztalnál történik, hanem a kombájn mögött, ha rosszak a beállítások. Olyan a lehúzóhengerek kialakítása, illetve az aktív forgókések helyzete, hogy besiklik a napraforgó a kombájnba, „fröccsenés”, veszteség nélkül dolgozik az asztal. Ami még nagyon tetszik az Olimacban, hogy gyomosabb tábla, vagy nagyon vastag szárú növény esetén sem darálja le a lehajtásokat. Ennél a kombájnnál egy 8 km/h-s munkasebesség mellett nagyon összhangban van a teljesítmény, a haladási sebesség és a cséplés minősége. Mindemellett nagyon jó minőségű szecskát is csinál a kukorica tarlóból, de a napraforgótarló esetében, a zúzókéseknek köszönhetően – melyek állandóan hajtva vannak – nem magasabb a megmaradt szár 40-50 cm-nél. Lényeges, hogy a kombájnba ne menjen be sok zöld szár, mert túlterheli a betakarító gépet, másrészt azért is fontos az ilyen tarlómagasság, mert a szállítójárművek így nem sérülnek és a következő munkaműveletet is könnyen el lehet végezni, mert alacsonyabb a szár a traktor hasmagasságánál.

Ha a betakarításokat vizsgáljuk, azért mindenképp külön kell választani a két növényt. Kukorica esetében sokkal nagyobb tömeget kell betakarítani, amit könnyebb veszteségmentesen megtenni. Én itt a dunamenti öntéstalajokon gazdálkodom, amelyek 25-30 aranykoronásak, és jónak mondhatóak, de nincsen egyetlen olyan táblám sem, ami homogénnek mondható, így egyetlen területen belül is változik a kukorica magassága és hozama. Az aszályos években előfordult, hogy 0-tól 10 tonnáig változott a hektárra vetített terméseredmény, akár 300 méteren belül is. Na most, itt jelentkezik az Olimac lényege, hogy az automata törőléc állításnak köszönhetően azonnal követi a kukoricaszár vastagságát. Egy kisebb hozamú rész esetén lerántásnál nem ékelődik be a kis cső a törőlécek közé, mert a törőlécek visszakövették a rést, és nem „fröccsenti” szét a kukoricát a lánc. Nagyon sok esetben tapasztalom azt, hogy hiába van meg ez az opció a kombájnon, ha magától nem tudja az adapter, a kombájnos képtelen ezt lekövetni, mert fizikálisan képtelen rá. Az utóbbi időben előtérbe került a popcorn (pattogatni való kukorica) termesztése, és mivel ott kis csövek vannak, a törőléceket állítani kell, de ennél az asztalnál, ahogy már említettem, ez automatikusan megtörténik, így nincs különösebb teendő.

Napraforgó esetén a vágólécek közé be kell helyezni egy állókést, ami lehetővé teszi, hogy az aktív forgó kés elvágja a napraforgószárat. Itt található még egy körülbelül 30 centi hosszú lemez, ami megakadályozza, hogy a napraforgószem a földre potyogjon. Nagyon jó az asztal talajjal bezárt szöge is, mert ha felemelem vágási magasságba, akkor vízszintesen áll az adapter fenék, így a behordóláncok segítségével simán megy befelé a növény.

Egyébként az asztalnak még meghibásodása nem volt. Viszont nehezményezem, hogy nagyon nyitott az alja, így a szárzúzó kések teledobálják az asztalt földdel, zúzalékkal, és utána ezt nagyon nehéz kitisztítani.

A kép csak illusztráció

Milyen a tarlómagasság a kukorica esetében?

– Az a legjobb, ha minél alacsonyabb, azért én közvetlenül a föld fölött vágom el, de ehhez megfelelő rutin is kell, ugyan is, ha 8 km/h-s sebességgel haladunk egy 3 méteres kukoricában, nem lehet látni az alját, oda kell tenni az adaptert rendesen, nem lehet egy térd feletti tarlót hagyni. Így lesz a lehető legnagyobb tömeg leszecskázva a kukoricaszárból. Utána már akár egy rövidtárcsával vagy gruberrel is lehet a búza alá magágyat csinálni, illetve szántás esetén kukorica-előhántolókkal ezt szépen le lehet szántani. Fontos momentum még az, hogy folyamatosan be legyen kapcsolva a kombájnon a szecskázó – ahol a késeket kukoricakésekre cseréljük le -, hogy a hat sor által összegyűjtött leveleket, ami átmegy a kombájnon, plusz a csutkát, ne a rosta szélességébe terítsük le, hanem a teljes vágási szélességen, a káros Pentozán-hatás kivédése céljából. Napraforgó esetében is tárcsázást végzek, hogy az árvakelés minél előbb kelljen ki, ne később, mert általában a napraforgót búza követi. Nem jó a mélyművelés, mert akkor több évig találkozhatunk az árvakeléssel.

Milyen opciókat érdemes kérni az asztalhoz?

– A legfontosabb, hogy mindig a kombájnhoz adaptáljuk az adaptert, mert adott márkán belül is eltérések vannak. A nagyteljesítményű kombájnokhoz inkább a sorok számának növelésével emeljük a teljesítményt, bár jellemzően Magyarországon a hatsoros vetés és kultivátorozás miatt, a hatsoros adapterek az elterjedtebbek, de ha egy jó évet veszünk figyelembe, ahol 10 tonnás termések voltak, vagy ennél is nagyobbak, ott már a szállító kapacitás sem kis feladat. Közlekedés szempontjából igen előnyös egy összecsukható asztal. A másik dolog, amit kértem hozzá, és nagyon hasznos, az adapter szélén lévő, két befelé forgó végtelenített csiga – mivel a napraforgó minden esetben dől valamerre -, ezek a csigák bedöntik az asztal irányába a növényt. Sokan ezt lemezeléssel oldják meg, de ez a megoldás sokkal hatékonyabb. Kukorica esetében is ez egy jó megoldás, mert sok esetben a szár megdől, sőt el is fekhet, és az adapter szélén a csövek kibukhatnak. Ez a két henger viszont visszatereli az asztalra, ezért érdemes megrendelni. A talajkövetés lehetőségét napraforgónál és kukoricában hat sornál nem látom fontosnak, de szélesebb asztalnál igen.

Összességében elmondható, hogy jó választás volt a kombájnomhoz az Olimac Drago 6-soros, összecsukható adapter, mert összhangban van minden, és jó munkát végez.

Hatala László