Nemzeti Húsgalamb Program indult

A program a sokszínűbb állattenyésztéshez, a réspiacok eléréséhez és új haszongalamb-tenyésztő vállalkozások kialakulásához, sőt, hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásához, a vidéki családok önellátásához vezethet.

Dr. Nagy István agrárminiszter a tavalyi esztendő végén, Budapesten, a Nemzeti Kisállat Kiállításon jelentette be a Nemzeti Húsgalamb Program elindítását. A tárcavezető a magyar húsgalamb piaci pozícióinak visszaszerzését célzó – sokak által, régóta várt – program feladatainak koordinációjával Bárdos Istvánt, a Magyar Postagalamb Szövetség és a Nemzetközi Postagalamb Szövetség (FCI) elnökét bízta meg. A „Szárnyaló gazdaság” néven útjára indított, és az Agro-World Egyesület, mint ernyőszervezet alatt – egyelőre mintaprojektként – kibontakozó kezdeményezés nagy esélyt és új lehetőséget kínál a hazai húsgalambágazat újjászervezésére és fellendítésére.

Mélyrepülésben

Hazánkban az 1970-es és az 1980-as években még évi mintegy 900-1.000 tonna galambot vágtak le és exportáltak – többek között – Svájcba, Németországba és Olaszországba. A ’90-es évektől a rendszerváltás zűrzavara, a táplálkozási szokások megváltozása azonban szétzilálta az ágazatot. Folyamatosan zártak be a nagylétszámú, nagyüzemi húsgalambtelepek, megszűnt a döntően az ÁFÉSZ-ek által koordinált háztáji vágógalamb-felvásárlás, illetve a ráépülő vágóhídi feldolgozás és a külföldi értékesítés. Mindezzel párhuzamosan visszaesett a kistenyésztői haszongalamb tartási kedv, valamint a belföldi galambhúsfogyasztás is. Mintegy három évtized leforgása alatt a hazai húsgalambtenyésztés gyakorlatilag teljesen leépült, és jelenleg is méltatlanul alacsony szinten stagnál. Az ágazat szervezetlensége miatt a folyamatosan kínálkozó exportlehetőségeket nem tudjuk kihasználni. Nincs érdemi volumenű árutermelés, nincs árualap, nincs integráció, nincs ágazati nyilvántartás és statisztika. Az elmúlt évtizedek folyamán a húsgalambtenyészetek genetikai háttere is átrendeződött. Mára gyakorlatilag visszaszorultak a korábban meghatározó húsgalamb-fajták (pl. King, Texán, Mondain, Strasszer), és helyükre a nemzetközi szinten korszerűnek és versenyképesnek számító Hubbell és Europigeon külföldi hibridek léptek. Ezekből azonban csak mindössze egy-két tenyésztőnél található nagyobb létszámú, piaci volumenű állomány az országban. Napjainkban a galambászat Magyarországon leginkább hobbi és kedvtelés, a dísz galamb- és a versenygalamb-tenyésztés dominanciájával.

Egészséges, különleges, prémium

Egykoron nemcsak a nagyüzemi, de a háztáji húsgalambtartásnak is komoly hagyománya volt hazánkban. A tanyasi, falusi porták galambdúcaiban, a családi házak

udvarán kialakított galambházakban, galambólakban, a melléképületek padlásain, garázsokban majd minden háznál tartottak galambot, mert a galambhús népélelmezési cikknek számított. E kiváló táplálkozás-élettani hatású, könnyen emészthető, zsírszegény, egészséges, diétás jellegű, fehér hús, mint élelmiszer, egyben állati eredetű fehérjeforrás iránt ma is komoly kereslet mutatkozik a nemzetközi – főként olasz, német, svájci, arab, orosz – piacokon. A galambhús ma már a prémiumtermék kategóriába sorolható, következésképp nem olcsó, ráadásul idehaza alig lehet kapni. A csekély kínálat ellenére van egy szűk vásárlói réteg, amely ma is folyamatosan igényli és keresi. A galambhúsfogyasztás egyik szegmensét az igényes gasztronómiai piac – az ínyenc és különlegességeket kereső vásárlók közössége – képezi, másik csoportját pedig a hagyományos, vidéki-falusi családok, illetve azok konyhái jelentik. Manapság a konyhakész galambot itthon átlagosan 2.500-3.500 forintos kilónkénti áron lehet beszerezni, de egyes hazai nagykereskedelmi áruházláncok 4.000-5.000 forintot is elkérnek kilójáért. A levágott, feldolgozott, csomagolt, exportképes vágógalamb – kilogrammonkénti – ára messze meghaladja a hagyományos gazdasági – abrakfogyasztó – haszonállatfajok egyes értékesebb húsrészeinek (pl. csirkemell filé: 4-5 EUR/kg, pulykamell filé: 6-7 EUR/kg, sertéscomb: 4 EUR/kg) hasonló egységre vetített értékesítési árát.

Nagyobb volumenben, piacilag versenyképes méretben, zárt épületben tartott húsgalamb-állományoknál, intenzív – cafeteria rendszerű önetetőkből, ad libitum történő – takarmányozás, 15-16 órás napi megvilágítás, optimális környezeti feltételek biztosítása mellett a tenyészpárok költése folyamatos. Egy tenyészpár 5-6 évig tartható tenyésztésben, miközben évente 50-60 kg szemestakarmányt, és kiegészítésként némi granulált galambtápot fogyaszt el létfenntartásra és a fiókák felnevelésére. Egy pár után 15-17 db vágáskori fióka/év, illetve 8-10 kg élőgalamb/év termeléssel számolhatunk. A röpképtelen, kifejlett fiókák 28-35 napos korban, 500-650 g-os élőtömegben vághatók, a vágáskori grillfertig tömeg 400-500 g. Napjainkban az élő galambfióka értékesítési átlagára 900-1.000 Ft/kg+áfa. A felnőtt tenyészgalamb beszerzési ára átlagosan 3.500-5.000 Ft/db.

Termelési szintek

E paraméterek ismeretében a hazai húsgalambágazat újjászervezéséhez és működtetéséhez az alábbi termelési szintek lehatárolása, illetve kialakítása lenne célszerű és ajánlatos:

• háztáji-agroszociális gazdálkodás, családi önellátás szintje – vidéki portákon, 10-20 pár tenyészgalambbal;
• közösségi, kistermelői, őstermelői, civil szervezeti (stb.) formára alapozott termelés – 50-60 pár tenyészgalambbal;
• árutermelő, családi jövedelemkiegészítő, részmunkaidős foglalkoztatást biztosító piaci, vállalkozási modell – legalább 200-500 pár tenyészgalambbal;
• regionális tenyésztelep/mintatelep (termelő-, bemutató-, referencia telep) minőségi genetikával és professzionális termeléssel – legalább 1000 pár tenyészgalambbal.

E szintek egymásra épülésével a hazai húsgalambtenyésztésben rejlő, jelentős agrár- és vidékfejlesztési potenciál kiaknázható lenne. A teljes húsgalamb-termékpálya kiépítésével, egy jól szervezett integrációval gyors és látványos eredményeket érhetnénk el, és még mindig megfordíthatnánk az ágazat közel harminc éve tartó mélyrepülését. A Nemzeti Húsgalamb Program előmozdíthatja az állattenyésztés diverzifikálását, a réspiaci lehetőségek kihasználását, elősegítheti új haszongalamb-tenyésztő vállalkozások kialakulását, hozzájárulhat a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásához, a vidéki családok megélhetéséhez, önellátásához.

A galambhúsból előállítandó új, továbbfeldolgozott, konyhakész termékek élelmiszeripari fejlesztése és piaci bevezetése a hozzáadott érték növelése révén új piacokat, új fogyasztókat, továbbá új munkahelyeket generálhat. A program az állatok szeretetére és az öngondoskodásra is nevel, segíti a (kis)állattenyésztés, illetve az agrárpálya iránti érdeklődés felkeltését, az elöregedőben levő galambásztársadalom tenyésztői utánpótlását. Egy, a program keretében működtetendő vállalkozás – például – 500 pár tenyészgalamb beállítása esetén jelenleg az alábbi termelés-ökonómiai kalkuláció szerint tervezhető:

Kis Zoltán

mezőgazdasági szaktanácsadó