A magyarországi olajretekvetőmag-előállítás – számokban

„Azon időben, midőn az olajos növények termelése kiválóan jövedelmező volt, a gazdák szerettek volna oly olajos növényre szert tenni, amelynek termelése éppen oly jövedelmező, mint a reczéé, de nincs annyi ellensége, mint az utóbbinak, s ezért biztosabb a termelése. Az e czélra ajánlott növények közé tartozik az olajos retek (Raphanus sativus oleiferus) is, mely Khinából került a XIX. század elején Európába.”

Írta Cserháti Sándor 1921-ben, Általános és különleges növénytermelés című könyvének második kiadásában. Majd pár sorral lejjebb arról számol be, hogy bár sokan sok helyen megpróbálkoztak vele, nem vált be. Egyenetlenül érő és nehezen aratható állományokról ír. Az 1900-as évek végén a vetőmag-felügyeleti beszámolókban viszont már minden évben szerepel az olajretek, köszönhetően a magyar nemesítőmunkának és a külföldi fajtáknak. A szántóföldi növények Nemzeti fajtajegyzéke (2020) öt magyar olajretekfajtát jegyez (Anna, Atlas, Dóra, Litinia, Siletta Nova), a legrégebb óta termesztésben lévő fajta, az 1975-ös Litinia a mai napig szaporított fajta. Az EU-fajtalista jelenleg 124 fajtát tart nyilván, ezekből az elmúlt években 50-70 fajtát szaporítottak Magyarországon.

1. kép. Virágzó olajretek-állomány

Az 1. táblázat adatai jól mutatják az elmúlt évek esetenként jelentős ingadozásait, melyeket az okoz, hogy a magyar olajretektermés időnként 90%-ot meghaladó mértékben külföldi céltermeltetés keretében került előállításra, és fémzárolt vetőmag formájában elhagyta az országot. 1997-ben a Vetőmagfelügyeleti Főosztály beszámolójában még arról ír, hogy „Hazai igény és kereslet az olajretekre továbbra sem mutatkozik”. A zöldítési rendelet hatására azonban növekszik az utóbbi években a saját célra előállított vetőmag aránya, bár továbbra is meghatározó a vetőmag exportja. 2016-ban érte el eddigi maximumát az olajretek: 15 880 hektár vetésterületen folyt vetőmagcélú olajretektermesztés, amivel abban az évben az őszi búza és kukorica után a harmadik legnagyobb területű vetőmagszemlében részesített faj volt.

Ökológiai másodvetésben, zöldítésre a mustárral együtt a legnagyobb területen vetett faj. Olajretek termeltetése általában szerződéses megbízás alapján, előre lekötött fix áron, finanszírozott formában történik.

2000 előtt az olajretek-szaporítások átlagos táblanagysága még 30 hektár körüli volt, most jellemzően 10–30 hektár közötti táblanagyságokon állítják elő. Csak olyan tábla növényállománya részesíthető szántóföldi ellenőrzésben, ahol az előveteményre vonatkozó (a megelőző öt évben nem termesztettek azonos vagy rokon fajú növényt) és az izolációt meghatározó (200 m retekfajoktól és más olajretek fajtáktól, I. fok esetén) előírásokat betartják. A területek kis része (5% alatti) kerül kizárásra, az okok között elsősorban elemi kár, fejletlenség szerepel, szinte sohasem a gyomosság, mivel gyomirtása megoldott, és a faj gyomelnyomó képessége is igen jó. Az országos termésátlagok 900–1 200 kg között mozognak.

1. táblázat. Szántóföldi ellenőrzésben részesített területek 2010–2020

Magyarország egész területén termelhető, az éves vetőmag-felügyeleti beszámolók alapján változó a sorrend a megyék olajretek-területeiben. Minden évben 14-15 megyében termesztik legalább, legnagyobb területeken a kisalföldi és az alföldi régióban. Előszeretettel választják vadveszélyes területekre is, bár nagyobb vadállomány esetén ezt a kultúrát is védelemben kell részesíteni.

Termesztése leginkább az őszi káposztarepcééhez hasonlít. Lényeges különbség a tenyészidőben van, a legtöbb fajta jellemzően 3-4 hónapot foglal el a vegetációban. Jellemző vetésideje március végén, április elején van, az elmúlt években kísérletezni kezdtek őszi vetésével is.

2. kép. Olajretekmag

3. kép. Olajretekbecő

4. kép. Betakarítás előtt a magok érettségét ellenőrizni kell

A termesztéstechnológia kritikus és a terméseredményt jelentősen befolyásoló eleme a rovarok elleni védekezés. Rovarölő csávázószer az olajretekben nincs, ezért meghatározó a vetést követő 1-2 rovarölő szeres állománypermetezés, ami szükséges ahhoz, hogy a csírázó állományt hatékonyan meg lehessen óvni a korai rovarkártételtől, és a megfelelő tőszámot biztosítani lehessen. Szerencsére a kórokozók, kártevők és gyomok ellen ebben a kultúrában relatív sok készítmény közül lehet választani, és ebben a termeltető is segítséget nyújt.

A repcetechnológiától további lényeges eltérés, hogy nincs szükség becőragasztásra, az olajretek pergésre egyáltalán nem hajlamos.

1. ábra. Termésátlagok alakulása, 2000–2019

Betakarításra akkor kerül sor, ha a becőben a magok már megbarnultak. Nem szabad esős évjárat esetén sokáig kint hagyni az állományt, mert ez rontja a vetőmag csírázóképességét.

Az olajretek betakarítása nagy odafigyelést igényel. A kombájn szakszerű beállításával jelentősen csökkenthető a törött szemek aránya, mindemellett az aratási veszteséget is a minimumra kell csökkenteni. Csak száraz időben, alacsony menetsebesség mellett lehet aratni a kellőképpen száraz állományt. Figyelembe kell venni, hogy az olajretektábla aratás idejére jellemzően megdől.

A megtermelt vetőmagot az aratást követően nagyon rövid időn belül a termeltető telephelyére kell beszállítani, ahol a befülledés elkerülése érdekében általában azonnal sor kerül egy rostálásra. A kellően tiszta alapanyag azután általában még több tisztításon átesve éri el a fémzároláshoz szükséges állapotot.

5. kép. Érés idején

Dr. Nagy Ida
Lajtamag Kft.