Őszi búza gyomirtása integrált módszerek alkalmazásával

Az Európai Unió elvárásai szerint minden tagállamnak un. Növényvédelmi Nemzeti Cselekvési Tervet kell kidolgozni, melyet 2014. január 1. után kötelezően alkalmazni is kell. A Cselekvési Terv lényege, hogy a növényvédelmet integráltan kell elvégezni, azaz a károkozók ellen elsősorban nem vegyszeres kezelést kell alkalmazni. A kevesebb növényvédő szer felhasználása érdekében figyelembe kell venni a korábbi termesztési tapasztalatokat, és az újabb kutatási eredményeket, melyeket a gyomszabályozásban is figyelembe kell venni.

Gyomszabályozási módszerek

Agrotechnikai módszerek

A hatékony védekezéshez mindenekelőtt meg kell akadályoznunk a gyomok terjedését, elszaporodását és törekednünk kell a talaj jó kultúrállapotának fenntartására. Ezt különböző preventív, termesztés technológiai és mechanikai eljárással lehet elérni.

Korábban az agrotechnikai, földművelési eljárások főként a gyomszabályozást vették figyelembe. Ennek a technológiának fontos eleme volt a vetésforgó (ritka és a sűrű sorú, tavaszi illetve őszi vetésű növények, egyszikű, kétszikű kultúrnövények sorrendbe állítása), és a talajművelés gyakorisága.

Hosszú időn keresztül a kisparaszti gazdálkodásban az agrotechnika jellemző eleme volt a gyakori, de sekély talajművelés. Ezekhez a viszonyokhoz leginkább a mélyen gyökerező évelő gyomnövények alkalmazkodtak a legjobban. Későbbiekben az agrotechnika (művelés mélysége, vetésszerkezet megváltozása, trágyázás, gyomirtó szer használat) jelentősen megváltoztatta a gyomosodási viszonyokat. Jelenleg a kalászos gabonavetések gyomosodását a vetésidő, a fajta, a vetést követő csapadékviszonyok, a talajtípus, tápanyag visszapótlás, az elővetemény és nem utolsó sorban a területen alkalmazott gyomirtó szerek határozzák meg.

Termesztéstechnológiai módszerek

A gyomokkal erősebben fertőzött területen javasolható a nagyobb bokrosodási képességgel, gyorsabb kezdeti fejlődéssel rendelkező fajták kiválasztása. Kiemelt fontosságú a gyökérzet gyors kifejlesztése és megerősödése.

Grabner (1948) vizsgálatai szerint az őszi kalászos gabonák vetése a hagyományostól korábbi időszakban elvégezhető. Ilyen körülmények között a sekélyebb vetés, illetve a csökkentett vetőmag mennyiség is elegendő. A kultúrnövény bokrosodása már az ősz folyamán nagyon erőteljes, így gyomelnyomó képessége is jobb. A késői vetés, amikor ősszel a gabona nem tud kellőképpen bokrosodni, a kora tavaszi aszályos és meleg időjárási körülmények között a szárbaindulás azonnal elkezdődik, ritka növényállomány alakul ki, melynek rossz a gyomelnyomó képessége.

A trágyázással törekedni kell arra, hogy a kultúrnövény versenyképesebb legyen a gyomokkal szemben. A harmonikus tápanyag utánpótlás megfelelő fejlődést biztosít a gabonának. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a hormonhatású készítményekkel történő gyomirtást tavasszal a bokrosodás végén hajtják végre. Az őszi búza tápanyag dinamikája alapján ebben az időben a talaj N szolgáltatása nem elégíti ki a növény igényét, tehát egy tápanyag hiányos időpontban végzik a gyomirtást. Ez a körülmény esetleg a kultúrnövénynél fitotoxicitást okozhat. Bizonyos gyomirtó szerek a talajéletet is befolyásolják, ami további tápanyag felvételi zavarokat okozhat.

Kora tavasszal, már a kisparaszti gazdálkodásban is gyakorlat volt a felfagyott (nem kifagyott) állomány hengerezése. Ezzel a művelettel a talaj és a kultúrnövény gyökérzete közötti kapcsolat helyreállt. Ebben az időszakban fogasolást is végeztek a területen, ma már ennél korszerűbb is létezik, a gyomfésű, mely a még kicsi gyökérzettel rendelkező gyomnövényeket kifordítja a talajból. Ez az eljárás az évelő illetve a már fejlett gyomok ellen nem hatásos.

A kalászos gabonák gyomosodási viszonyait figyelembe véve a vetésterület egy részén szükséges gyomirtó szereket használni.

Az eredményes és gazdaságos gyomirtáshoz nélkülözhetetlen a gabonatáblák gyomfertőzöttségének táblaszintű ismerete, mert a megfelelő gyomirtó szer csak ennek alapján választható ki. A gabonavetésekben a gyomnövények kelését, fejlődését folyamatosan figyelni kell.

A gyomirtás a munka technikai kivitelezését tekintve alapvetően két időpontban, ősszel és tavasszal végezhető el.

Az őszi gyomirtás

Az őszi gyomirtás elvégezhető a búza vetése után, annak kelése előtt preemergensen, vagy a búza kelése után, ún. „őszi korai” posztemergensen.

A preemergens gyomirtásnak vannak általános szabályai, melyeket be kell tartanunk. Erősen porosodó, erózióra, deflációra és vízállásra hajlamos területeken ne végezzünk preemergens kezelést. A fitotoxikus károsodás elkerülése érdekében fontos az egyenletes, 4-6 cm-es vetésmélység azért, hogy a gyomirtó szerek ne mosódhassanak le a búzaszemek csírázási zónájába.

Az őszi „korai” posztemergens gyomirtásnak is vannak szabályai. A „korai” posztemergens gyomirtás a már kikelt gyomnövények ellen irányul, azok herbicidérzékeny fenológiai szakaszában. A magról kelő egyszikű gyomfajok (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, héla zab) esetében ez a gyökérváltás időpontja (1-3 leveles állapot), a magról kelő kétszikű gyomfajoknál pedig a szik-2 valódi leveles stádium.

A tavaszi gyomirtás

A hagyományosnak mondható tavaszi posztemergens kezeléseknek is vannak szabályai, melyeket be kell tartanunk. Hormonhatású készítményekkel (MCPA, 2,4-D, MCPP, 2,4-DP, dikamba) éjszakai fagyok és 25°C feletti léghőmérséklet esetén, továbbá pangóvizes területeken és szárbaindult búzában nem végezhető el a kezelés. Egyes szulfonil-urea hatóanyagoknál (metszulfuron-metil, triaszulfuron, jodoszulfuron) az utóveteményre szóló korlátozásokat vegyük figyelembe.

A gabonatáblák gyomirtását szükségessé tevő tényezők az alábbiak:

– Az aratás időpontjának kitolódásával megnőtt azon gyomfajok egyedszáma, melyek az aratás időpontjára magot érlelnek, szaporítva ezzel a talajok gyommagkészletét.

– Az intenzív búzafajták kisebb bokrosodási erélyük, alacsonyabb szármagasságuk miatt gyengébb gyomelnyomó képességgel bírnak.

– Repce – gabona vetésváltásban a sebforrasztó zsombor és a széltippan az őszi kalászos szakaszban sikeresebben irthatók.

– Az évelő kétszikű gyomnövényeket (mezei acat, folyondár szulák) jóval alacsonyabb költségszinten tudjuk a kalászosokból kiirtani, mint egyes kétszikű kultúrnövényekből.

A gyomnövények elleni eredményes védekezés a szántóföldi növénytermesztés mennyiségi és minőségi mutatóit alapvetően meg tudja határozni. A védekezésben, természetesen törekedve a környezet kisebb kemikáliákkal történő terhelését, azonban tudomásul kell vennünk, hogy sok esetben használatuk elkerülhetetlen. Téves az a szemlélet, hogy a vegyszermentes növénytermesztés a fenntartható, azaz extenzíven elő lehetne állítani a növekvő népesség élelmiszer igényét. Az egészséges táplálék nem egyenlő a vegyszermentesen előállított élelmiszerrel. A szántóföldi növénytermesztésben felhasználható növényvédő szerek és adalékok engedélyeztetése a közvetlen emberi fogyasztásra felhasználható anyagokénál szigorúbb (pl. növényi olajok).

Az okszerű, nagy szakértelemmel végrehajtott vegyszeres gyomirtás előnyei megmutatkoznak a termésmennyiségben, minőségében, betakaríthatóságban, egyéb kár- és kórokozók előfordulásának csökkenésében, termés tárolhatóságában.

Az integrált növénytermesztésben figyelembe kell venni az egész szántóföldi mezőgazdaság fenntarthatóságát is. Gyakorlatunkban előtérbe kell helyezni a talaj, a réteg és a felszíni vizek szennyezéstől való megóvását, a szervesanyag gazdálkodást, kerülni kell a perzisztens kémiai anyagok felhasználását. Tudomásul kell vennünk, hogy a szántóföld nem csak élelmiszer illetve takarmányok előállításának színhelye, hanem a vad élővilág élettere is. Fontos az erdősávok, esetleg mesterségesen kialakított területek (pillangós, ajakos és fás szárú növényekből) létrehozása, mely különböző hasznos szervezeteknek lakó- illetve búvóhelyet biztosít.

Nagyítás!

Nagyítás!

Fejér megyei Kormányhivatal, NTI

osztályvezető