Az őszi káposztarepce sikeréhez a kártevők folyamatos megfigyelése, a sárgatálas és hálózási előrejelzés, valamint a pontos időzítésű, méhkímélő védekezés egyaránt kulcsfontosságú. Az alábbi áttekintés összefoglalja az őszi és tavaszi kártevőhelyzet főbb tanulságait és a gyakorlatban bevált beavatkozási pontokat.
Kártevők a repcében ősztől tavaszig
Egy száraz évjárat nem a repce éve volt. A hektáronkénti termésátlagok és az országos terméstömeg is elmaradt a várakozásoktól. A tavaszi fagyok virágzás idején több helyen súlyos gondot okoztak – nem egy helyen egy kisebb hidat lehetett képezni, ha az állomány állapota és egyéb szempontok nem zárták ki a virágzókori kezelés elvégzését, és arra alkalmas készítmény is rendelkezésre állt. A nyári betakarítási időszak elhúzódott, sok helyen augusztusra maradt a repce aratása, és az addig lehullott csapadék sokszor a kelő repcének is kedvezett. A repce tenyészidőszakában a kártevők kártételi lehetősége megejtően széles. Az áttelelő állományok és az árvakelések, valamint az őszi olajretek és mustár, mint zöldtrágya és takarónövények vagy akár a kora tavaszi olajretek, mustár – különösen, ha szomszédosak a repcetáblával – komoly szerepet játszanak a kártevők át- és betelepülésében.
A nyári csapadékosabb időjárás és a hűvös hajnalok a mezei pocok kártétele ellenére is sok helyen kedveztek az őszi káposztarepce vetésének. Az elhúzódó aratás és tarlóhántás ellenére sok helyen idejében sikerült a repce vetése és elég sok helyen már ősszel olyan erős állomány alakult ki, amely jól viselte a későbbi megpróbáltatásokat is. A mezei pocok kelés utáni kártétele foltszerűen és általánosan is gondot jelentett. A védekezést a jogszabályi változtatások ellenére is igyekeztek elvégezni a termelők, amikor lehetőség volt rá, és sok helyen sikerrel. A mezei pocok elleni védekezés sikeressége nagyban függ attól, hogy a kezelések időben, szervezetten és a megfelelő technológiai fegyelemmel valósuljanak meg. A védekezések koordinációjára a megyei kormányhivatalok is nagy súlyt helyeztek, az állami és egyéb szervek bevonásával és támogatásával. A pocok elleni védekezés kapcsán egyre több gazdálkodó számára vált világossá, hogy a megelőzés milyen fontos, és hogy a kémiai védekezés mellett milyen szerepe van az agronómiai, mechanikai és biológiai módszereknek.
A repcebolha (Psylliodes chrysocephala) kártétele ősszel sok helyen erős
A hosszan tartó száraz, meleg idő kedvez a repcebolha betelepülésének és a kártételének. A repcebolha lárva kártételének jelentősége az utóbbi években megnőtt, amelyben szerepe van a csávázószer-használat változásainak is. Az őszi időszakban, a kelést követően, különösen a fiatal növények vannak kitéve a kártételnek. A kártétel mértéke sok tényezőtől függ: a talaj állapotától, a talajmunkák minőségétől, az időjárástól és a vetésidőtől. A korai vetés előnye, hogy a növények erősebbek lehetnek a kártevők betelepülésekor, de a túl korai vetés esetén a repcebolha kártétele is súlyosabb lehet. A kései vetés csökkentheti a repcebolha nyomását, de a gyengébb, fejletlenebb növényállomány kevésbé tolerálja a kártevők jelenlétét. A repcebolha imágók betelepülésének nyomon követésére a sárgatálas módszer jó eszköz lehet. A védekezés időzítésének kulcsa a folyamatos megfigyelés, a sárgatálak rendszeres ellenőrzése és a küszöbértékek figyelembe vétele. A repcebolha elleni védekezésben a piretroidok mellett más hatóanyagcsoportokat is be kell vetni a rezisztencia kialakulásának elkerülése érdekében.
A drótférgek és a pajorok
A drótférgek (Agriotes spp.) és a pajorok (Melolontha spp.) ősszel szintén komoly problémát jelenthetnek, különösen ott, ahol a vetés előtti talajmunkák nem voltak kellően alaposak vagy a tábla talajállapota gyengébb. A drótférgek kártételének jelentősége különösen a kelés idején nagy, amikor a csíranövények érzékenyek. A pajorok foltszerűen jelennek meg és jelentős tőkipusztulást okozhatnak. A talajkártevők jelenléte ellen talajvizsgálattal, csapdázással és a tábla előéletének figyelembevételével lehet felkészülni. A megfelelő vetésforgó, a tarlóhántás és a gondos talajművelés csökkentheti az áttelelő alakok számát és a kár mértékét. A talajkártevők elleni védekezés lehetőségei korlátozottak, ezért a megelőzés és a korai felismerés kulcsfontosságú.
A repcedarázs (Athalia rosae) is ősszel jelentkező kártevő
A repcedarázs álhernyói a leveleken végzik kártételüket, a kár mértéke pedig a betelepülés idejétől és az állomány fejlettségétől függ. A fiatal állományok különösen veszélyeztetettek. A repcedarázs elleni védekezésben a megfigyelés, a sárgatálas csapdázás és a szükség szerinti, jól időzített beavatkozások a legfontosabbak. A túlfejlett, buja állományok kedvezhetnek a kártevő felszaporodásának, ezért az agronómiai intézkedések is hatással vannak a kártétel alakulására.
A nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és a repceszárormányos (Ceutorhynchus quadridens) tavaszi kártevők, de a tél végi, kora tavaszi megjelenésük előrejelzése már télen megkezdhető. A hőmérséklet kulcsszerepet játszik: a 7–8 °C körüli hőmérsékleten a repceszárormányos imágói már megjelenhetnek, tömeges rajzásuk 15 °C felett várható. A nagy repceormányos betelepülése 12 °C körül indulhat tömegesen. A csapdázás – sárgatál és fűháló – és a rendszeres terepi bejárás alapfeltétel. A védekezés küszöbértékei: háromnaponkénti ellenőrzés mellett 15 db repceszárormányos és/vagy 10 db nagy repceormányos felett indokolt a kémiai beavatkozás. A védekezést az első bogarak megjelenése után 12–14 napon belül kell elvégezni, igazodva a rajzásdinamikához és az időjáráshoz.
A repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus obstrictus) a magkártevők közül az egyik legjelentősebb
A párás, meleg idő kedvez a repcebecő-ormányos tömeges megjelenésének, 10–12 °C felett települ be a táblába. Háromnaponkénti sárgatál-ellenőrzés mellett 10 imágó felett indokolt a beavatkozás. A lárvák kártételének következménye a becők korai érésre hajlama és a magok kihullása. A kártétel egyúttal lehetőséget teremt a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) számára, amely a sérült becőkbe rakja petéit. Csapadékos tavaszokon a gubacsszúnyog több nemzedéke is károsíthat, ami súlyos termésveszteséghez vezethet.
A bundásbogár (Epicometis hirta) majd virágzás idején, különösen a táblaszéleken okoz gondot
A bundásbogár a virág porzóját, bibéjét és sziromleveleit rágja, így rontja a megtermékenyülést és a kötődést. A kártevő jelenlétét sárgatállal és hálózással egyaránt érdemes figyelni. A fénybogarak (Meligethes spp.) hatása erősen időjárásfüggő: hűvös, csapadékos időben kisebb a kártételük. Virágzásban csak méhkímélő technológiával szabad beavatkozni.
És még sorolhatnánk…
A kisebb jelentőségű kártevők közül a tavaszi káposztalégy (Delia brassicae) és az aknázólegyek nyűi a gyökérben és a levélben okozhatnak kárt. Több bagolylepkefaj és fehérlepkék hernyói a levélen táplálkoznak, a káposztapoloska (Eurydema spp.) szívogatása pedig lokális foltokban jelentkezhet. Jól ütemezett védekezési program mellett a repcebecőmoly lárvái rendszerint nem okoznak érdemi kárt a becőkben.
A mezei pocok jelenlétét terepi felméréssel érdemes becsülni: a járatok betaposása után 1–2 nap múlva ellenőrizzük a visszanyitást. 1–2 lakott járat/100 m2 felett indokolt a védekezés (egyes esetekben szükséghelyzeti engedélyköteles lehet). A pocok elleni sikeres védekezés a terület szintű összehangoltságon múlik: a szomszédos táblák és gazdaságok közös fellépése növeli a hatékonyságot.
A tavaszi szezonban általában két rovarölő kezelés elég a kártevők visszaszorítására, de kedvezőtlen körülmények között három beavatkozásra is szükség lehet. A helyes időzítés döntő: a rozettaképzés és a szárba indulás között – ha az ormányosok rajzanak – már indokolt lehet az első kezelés, gyakran a fungicides állománykezeléssel összehangolva. A rügyképződés-intenzív növekedés fázisában a pollenfogyasztó fajok miatt kiemelt jelentőségű a megfigyelés. Virágzás idején a beporzók védelme elsődleges: a kijuttatás csak méhkímélő technológiával, az engedélyokirat szerinti feltételek mellett végezhető.
A rezisztenciakezelés elvei szerint az egyoldalú, gyakori szerhasználat inszekticid-rezisztenciához vezethet. Ennek elkerülésére a növényvédő szerek hatóanyagait a címkén szereplő előírás szerint, egy vegetációs időszakon belül is váltogatva alkalmazzuk. A piretroidos beavatkozást lehetőség szerint más hatóanyagcsoport kövesse. A méhek védelme kiemelt: a méhekre mérsékelten veszélyes vagy mérsékelten kockázatos készítmények kijuttatása – ha az engedélyokirat ezt lehetővé teszi – a házi méhek aktív napi repülésének befejezése után, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető és legkésőbb 23 óráig tarthat.
Fontos, hogy ősszel, fagymentes téli napokon és tavasszal is járjuk a táblát; használjunk sárgatálat és fűhálót; figyeljük a hőmérsékletet, és küszöbérték felett azonnal avatkozzunk be. A pontos előrejelzésre alapozott, időben végrehajtott, méhkímélő technológiába illesztett védekezés a termés és a jövedelmezőség záloga.
Sándor Ildikó
Agrárágazat Tudástár: Repce kártevői – Az őszi káposztarepce védelme a folyamatos megfigyelésen, a sárgatálas és hálózási előrejelzésen, valamint az időzített, méhkímélő kezeléseken alapul. A repcebolha, a talajlakó kártevők, a repcedarázs álhernyói és tavasszal az ormányos fajok a legfontosabb veszélytényezők. A védekezés sikerét a küszöbértékek követése, a hatóanyagok rotációja és a precízen ütemezett beavatkozások határozzák meg.
