A paradicsom veszélyes vírusos és fitoplazmás betegségei

Az utóbbi időben a paradicsomot egyre nagyobb területen termesztik szabadföldön és különféle termesztőberendezésekben. Hazánkban a fűtött üvegházakban és fóliákban a szüret ideje jelentősen meghosszabbítható. A paradicsom egyre jelentősebb helyet foglal el a hazai táplálkozásban.

Korábban csupán ételízesítésre, sűrített vagy konzervált állapotban használták, mostanában nyersen és salátának is fogyasztják. A paradicsom egyaránt gazdag vitaminokban és ásványi anyagokban. A kozmetikai iparban kiemelt szerepe van a B2-, C- E- és A-vitamin-tartalmának. A riboflavinnak (B2-vitamin) köszönhető a bőrt energizáló hatása, sokkal frissebbnek hat tőle az arc bőre. A C- és E-vitaminok kiváló antioxidánsok, az A-vitamin segíti a bőrsejtek folyamatosan megújulását. A paradicsom igen értékes hatóanyaga a likopin, ami az egyik legjobb antioxidáns. Védi a sejteket a káros szabad gyököktől, és segíthet megőrizni a szív- és érrendszer egészségét, kiemelkedően jó hatással van a vérnyomásra, az érfalak állapotára. A paradicsom likopintartalmának nagy előnye, hogy feldolgozva is megmarad, sőt, egyes kutatások szerint hőkezelve még könnyebben szívódik fel a szervezetben. A zöldségfélék nemzetközi kereskedelmével olyan kórokozók jutnak be az országba, amelyek eddig nem voltak honosak. A potenciális veszélyt jelentő vírusbetegségek közül a paradicsomban két ilyen vírust szeretnék kiemelni, az egyik a pepino mozaik vírus (PepMV), a másik a paradicsom termés barnulás vírus (ToBRFV). A burgonyafélék családjába tartozó paradicsomot számos vírus fertőzi, melyek közül csak a fontosabbakat emeltük ki (paradicsom mozaik vírus, paradicsom bronzfoltosság vírus, paradicsom páfránylevelűsége, paradicsom nekrotikus elhalása, paradicsom sztolbur fitoplazma).

Pepino mozaik vírus

(Pepino mosaic virus)

E vírusbetegséget Peru tengerparti területein a pepinón (Solanum muricatum) írták le először, és 2000-ben a jelenlétét már Európa számos országában kimutatták. Jelen van Afrika, Ázsia, Észak- és Dél-Amerikában. A vírus rendszertanilag az Alphaflexiviridae víruscsalád tagja, és a Potexvirus génuszba tartozik. A PepMV viszonylag szűk gazdanövénykörrel rendelkezik, melyek zömmel a Solanaceae növénycsaládba tartoznak.

A kezdeti tünetek a paradicsomlevélen kis sárga foltosság formájában jelentkeznek, amelyek hasonlítanak a burgonya X vírus által okozott tünethez (1. kép). A későbbi tünetek a levelek foltosságában és a csúcslevelek göndörödésében nyilvánulnak meg. A tünetek láthatósága a klimatikus körülményektől függ, gyenge fényviszonyok kedveznek a tünetek megjelenésének. Termésen gyakran narancsszínű foltokat okoz (2. kép). A fertőzött paradicsom levelei és a termése a vírust nagy koncentrációban tartalmazza. A vírus mechanikailag könnyen átvihető, így a terjedés a növények mechanikai érintkezésével a leggyakoribb. Az elhalt gyökerek is jelentős víruspartikulumokat tartalmaznak, amelyek a talajkolloidokhoz kötődve újabb fertőzést indukálhatnak. A vírus levéltetvekkel nem terjed. A magátvitelre nincs adat, azonban a fertőzött paradicsomból gyűjtött magvak felületén a vírus jelen lehet, és fertőzést okozhat. A mechanikailag könnyen terjedő vírus sokszor igen gyenge tüneteket okoz, és ha fertőzést időben nem veszik észre, a gyors terjedés miatt az állomány nagy része megfertőződhet.

A védekezésnek mindenképp a megelőzésen kell alapulnia. A magtételeket tesztelni kell a vírus jelenlétének kimutatására, és csak egészséges magvak használhatók a palántaneveléshez. A magvak felületén jelenlevő vírus elpusztítása magcsávázással vagy a magvak hőkezelésével lehetséges. A növénynevelés során az általános higiéniai előírásokat szigorúan be kell tartani.

1. kép. PepMV-tünet paradicsomlevélen

A paradicsom termésbarnulás vírus

(Tomato brown rugose fruit virus)

A paradicsom termés barnulás vírus egy új vírusbetegség, amely 2014-ben Izraelben lépett fel először, majd 2015-ben Jordániában is azonosították. Európában 2018-ban Szicíliában és Németországban identifikálták először. 2019. november 1-től (Tomato brown rugose fruit virus) karantén státuszú károsítónak minősül az Európai Unióban. Ezen a napon lépett hatályba az a rendelet, melynek értelmében az Európai Unió területén felderített minden egyes vírusfertőzési eset bejelentési kötelezettséget von maga után. Legfontosabb termesztett gazdanövénye a paradicsom és a paprika, vadon élő gazdanövényei a fekete csucsor (Solanum nigrum) és a kőfali libatop (Chenopodium murale). A vírus tünetei nagyon hasonlóak a pepino mozaik vírus okozta tünetekre, de vizuális úton nem lehet biztonságosan elkülöníteni. A ToBRFV tünetei leginkább a növény felső levelein jelennek meg. A levelek felülete ráncos, érdes lesz, foltok jelennek meg rajta, az erek sárgulnak, és bizonyos esetekben keskenyedik a levéllemez (3. kép). A gazdaságilag a legfontosabb kárt a termésen okozott tünetek jelentik. A paradicsombogyón a vírus tünetei sárgás, barnás foltok formájában jelennek meg (4. kép). A foltok felülete később érdessé válik. Sok esetben termésdeformáció is bekövetkezik. A betegség okozta elváltozások a termés piacképességét rontják, gyakorlatilag eladhatatlanná teszik a termést. A ToBRFV hazai előfordulására eddig még nincs adat, de számítani kell a közel jövőben való fellépésére. Fertőzött vetőmagok és palánták jelentik a veszély forrását, de a legnagyobb problémát az okozza, hogy mechanikusan, tehát a ruhával, eszközökkel és a szállításhoz használt göngyöleggel is átvihető a vírus. A fertőzési kockázat csökkentése érdekében számos óvintézkedést tehetünk, melyek közül a legfontosabb a szaporítóanyag megbízható forrásból történő beszerzése, valamint a termesztés és forgalmazás során az általános higiéniai rendszabályok betartása, a használt eszközök, göngyölegek alapos fertőtlenítése.

Paradicsom mozaik vírus

(Tomato mosaic virus)

A betegség hajtatott és szabadföldi paradicsomon gyakori, és jelentős károkat idéz elő, kórokozója a dohány mozaik vírus. A talajba került növényrészek, továbbá a talaj is fertőzési forrásul szolgál, amelyben a kórokozók a talajkolloidokhoz kötődve hosszú ideig fertőzőképesek maradnak. Fontos fertőzési forrás továbbá a vetőmag is, ahol a kórokozók a mag felületén helyezkednek el. Szövetnedvvel a kórokozók átvihetők. Jellemző tünet, hogy a levélen világos- és sötétzöld mozaikfoltok jelennek meg, és a levelek deformálódnak (5. kép). A bogyón elhalások észlelhetők. A fertőzött növények gyengén fejlődnek.

2. kép. PepMV tünete a paradicsom termésén

3. kép. ToBRFV tünete paradicsomlevélen

4. kép. ToBRFV tünete paradicsomgyümölcsön

5. kép. ToMV tünete paradicsomlevélen

A ToMV-nak számos gazdanövénye van, köztük sok mezőgazdasági növény és gyom is, melyek mindegyike lehet a fertőzés forrása. A gépek és a dolgozók is terjeszthetik a vírust a fertőzött növényekről az egészségesekre.

Meleg időben a leveleken fellépő tünetek rejtve maradhatnak. Időnként a termésen is kialakulnak tünetek, amelyek az egyenetlen éréstől a termésfal barnulásáig terjedhetnek. A barna termésfal általában az első két fürtön található termésekre jellemző, és napokkal a levéltünetek előtt jelenik meg.

Bizonyos környezeti feltételek mellett egyes, a ToMV-vel szemben rezisztens fajtákon nekrotikus csíkok vagy foltok láthatók a száron, a levélnyélen és a levélen, valamint a termésen.

Védekezés

A paradicsomfajták legtöbbje TMV- és/vagy ToMV-ellenállósággal rendelkezik. A fajtaleírások az ellenállóságot jelzik. Egyik legfontosabb védekezés a vetőmag csávázása. A vetőmagot 1%-os nátrium-hidroxidban kell csávázni 10 percig, utána vízzel alaposan le kell öblíteni. A növénynedvvel való átvitel a higiéniai rendszabályok megtartásával csökkenthető.

Paradicsom bronzfoltosság vírus

(Tomato spotted wilt virus)

A paradicsom bronzfoltosság vagy más néven a paradicsom foltos hervadás vírus egyike a legjelentősebb és legszélesebb gazdanövénykörrel rendelkező vírusoknak. Mintegy ezer növényfajt képes megfertőzni, melyek között számos gazdaságilag jelentős kultúrnövény is szerepel. A vírus ökológiájában fontos szerepe van az áttelelő, évelő gyomnövényeknek (Stellaria media, Convolvulus arvensis, Solanum nigrum stb.), amelyek mint elsődleges vírusforrások és vektortápnövények, lehetővé teszik a kórokozó fennmaradását és terjedését. A világon mindenütt elterjedt kórokozó, számos növény esetében igen súlyos (50–90%-os) minőségi és menynyiségi termésveszteséget okoz.

A betegséget 1919-ben Ausztráliában írták le. Hazánkban 1972ben figyelték meg dohánynövényeken, de csak később, 1994-től vált jelentőssé, ekkor terjedt el az országban a nyugati virágtripsszel együtt. A vírus rendszertanilag a Tospoviridae víruscsalád tagja, és az Onthotospovirus génuszba tartozik. A foltos hervadás vírus tünetei főleg hajtatott növényeken jelentkeznek, a betegség előfordulása szoros összefüggésben van a nyugati virágtripsz (Frankliniella occidentalis) megjelenésével és károsításával. A vírus mechanikailag átvihető, de terjedésében a különböző tripszfajok (Thrips tabaci, Frankliniella occidentalis) a legjelentősebbek. A vírust csak a lárvák képesek a beteg növényekből felvenni, majd a vírus a lárvában inkubálódik (propagatív vírus), és ezt követően történik meg az egészséges növények megfertőzése. A vektorok életük végéig fertőzőképesek.

A tünet a leveleken sárga egynemű vagy gyűrű alakú foltok formájában jelentkezik. Ezek később barnás színűek lesznek. A hajtáscsúcs lankadni kezd, hervad, végül pedig elszárad. A száron sötétbarna foltok figyelhetők meg, a termés pedig egyenetlen felületű lesz, és gyűrűs foltok jelennek meg rajtuk (6. kép). A vírus által okozott tünetekre először fényszegény körülmények között, tavasszal lehet számítani. A későbbi időszakban a tünetek maszkírozódhatnak, de a fertőzés továbbra is fennmarad, majd újra megjelenhet, amikor a növényeket stresszhatás éri.

A védekezés a vírusvektorok (tripszek) ellen rovarölő szerekkel, és a vírusnak menedéket nyújtó gyomok irtásával lehetséges.

A paradicsom páfránylevelűsége

(Cucumber mosaic virus, tomato mosaic virus)

A betegséget az uborka mozaik vírus és dohány mozaik vírus idézi elő. Mindkét vírusnak széles gazdanövény köre van, a hajtatott és szabadföldi paradicsomon gyakori és jelentős az előfordulása.

A betegség legjellegzetesebb tünete a páfránylevelűség, súlyos esetben fonállevelűség alakul ki (7. kép). A növények növekedésükben jelentősen visszamaradnak.

Mindkét kórokozó szövetnedvvel átvihető. A tomato mosaic virus vetőmaggal, a cucumber mosaic virus pedig főleg levéltetvekkel terjed.

Védekezés

Egyes paradicsomfajták ellenállósággal rendelkeznek. A magot 1%os nátrium-hidroxiddal 10 percig kell csávázni. Ezen túlmenően a levéltetvek ellen kell védekezni.

6. kép. TSWV tünete paradicsomon

7. kép. Páfránylevelűség tünete paradicsomon

A paradicsom nekrotikus elhalása

(Cucumber mosaic virus, potato X virus: tobacco mosaic virus)

Gazdanövénye a paradicsom, paprika, uborka, dohány, burgonya, illetve számos gyomfaj. A tüneteka levéléren és a száron – annak felületén és belsejében – vonalas elhalások, a bogyón pedig vonalas vagy kerek, enyhén besüppedő foltokként jelentkeznek (8. kép). Végül a növény elpusztul.

Szabadföldön a cucumber mosaic virus kórokozót terjesztő levéltetveknek van jelentőségük. Hajtatóházban viszont főként a szövetnedvvel átvihető potato X virus + tobacco mosaic virus komplex fertőzésnek van szerepe. A tobacco mosaic virus maggal is átvihető.

Védekezés

A magot 1%-os nátrium-hidroxiddal 10 percig kell csávázni. Ezen túlmenően a levéltetvek ellen kell védekezni.

Burgonya Y vírus

(Potato virus Y)

A burgonya Y vírusa az egész világon elterjedt vírusbetegség. Igen széles gazdanövénykörrel rendelkezik, amely főleg a Solanaceae családba tartozó növényekre (Capsicum annuum, Lycopersicon esculentum, Nicotiana tabacum, Solanum tuberosum) terjed ki. A vírus rendszertanilag a Potyviridae víruscsalád tagja, és a Potyvirus génuszba tartozik.

A tünet a levélerek kivilágosodásában (érkivilágosodás) nyilvánul meg, valamint a levélerek mentén sötétzöld sávok alakulhatnak ki (9. kép). A betegséget előidéző vírustörzstől és a paradicsom genotípusától függően levélfodrosodás, növekedésgátlás, nekrózis és gyors növénypusztulás is megfigyelhető. A termésen jelentkező mozaikfoltosodás is gyakori tünet. A vírus mechanikailag átvihető, de a betegség terjesztésében a levéltetvek játsszák a főszerepet. A mag útján való átvitel kizárt. A védekezés a vírusrezisztens fajták termesztésével és a vírusfogékony növények (dohány, paprika) távoltartásával a legeredményesebb. A nem perzisztens típusú vírus levéltetűvektorai elleni védekezéssel tökéletes eredményt nem lehet elérni.

A védekezés eredményességét megnehezíti, hogy a korábban előállított rezisztens fajták a rezisztenciát áttörő vírustörzsek fellépése következtében fogékonnyá váltak, és elveszítették rezisztenciájukat.

8. kép. Paradicsom nekrotikus elhalásának tünete a termésen

9. kép. PVY tünete paradicsomon

10. kép. Sztolbur fitoplazma tünete paradicsomon

A paradicsom sztolbur fitoplazmás betegsége

(Stolbur phytoplasma)

A paradicsomban korábban kisebb jelentőségű betegség volt, jelenleg egyes évjáratokban számottevő terméskiesést okoz. Gazdanövénye a paradicsom, paprika, tojásgyümölcs és a dohány, valamint számos gyomnövény, közülük legfontosabb a Convolvulus arvensis, valamint a Cirsium arvense, a Cichorium intybus és a Salvia pratensis.

Legjellemzőbb tünete, hogy a paradicsomtő sok oldalhajtást fejleszt. A levél fonákán jellegzetes, lilás elszíneződés figyelhető meg. A virágok torzak, csészelevelük megnagyobbodik, a sziromlevelek gyakran hiányoznak (10. kép). A növények nem vagy alig nevelnek bogyót.

A betegséget elsősorban a kabócák terjesztik a növények szívogatásával, de a terjesztésben a Cuscuta fajok és a gyomnövények közül a Convolvulus arvensis is számításba jöhet.

A kabócák a kórokozót nagy távolságra elhurcolják. Gradációjuk ideje és mértéke a betegség megjelenésének és súlyosságának meghatározója.

Védekezés

A sztolbúrgazda gyomnövények rendszeres irtása, valamint a kabócák elleni védekezés.

Dr. Pocsai Emil