Permetezni nem kell, csak vetni és aratni

 

 

Az alakort egyszemű búzának is nevezik, amely az angol és német elnevezésből (einkorn) ered, és mutatja, hogy e faj kalászának egy kalászpadkáján csak egy darab, pelyvás szem található. Hazánkban a 19. század közepéig termesztették ezt a rendkívül jól alkalmazkodó, szinte minden betegséggel szemben ellenálló, késői érésidejű fajt.

Az ökológiai gazdálkodás egyre növekvő térhódításának köszönhetően a hazai organikus nemesítők felkarolták a majdnem feledésbe merült gabonát, hogy olyan új fajtáit hozzák létre, amelyek megfelelnek a modern öko termelők és a feldolgozóipar elvárásainak.

A fajtából nyert, karotinban gazdag, sárgás színű liszt alacsony sikértartalmú – nem gluténmentes –, és a szemekből nyert őrlemény rostanyag tartalma (totál arabinoxilán) is kiemelkedő.

Mikroelem- és esszenciális aminosav-tartalma magas, szénhidráttartalma alacsony, így a modern reformkonyhához is ideális.

Könnyen emészthető, készítenek belőle funkcionális sütőipari termékeket és tésztákat, de mostanában a hazai söripar érdeklődését is felkeltette.

Az új fajták felhasználásával, szintén Alakor néven készült el az ország egyetlen forgalomban lévő biosöre.

Az alakor emberi fogyasztás mellett takarmányozásra is jól használható, főleg sertést és lovakat táplálnak vele.

Az alakorral etetett sertések jól gyarapodnak, nem válnak zsírossá.

Hazánkban a 2000-es évek elején indult az a program, amely az alakor nemesítését célozta, a kutatók ehhez 210 génbanki tételt használtak fel.

A munkát az azóta elhunyt Dr. Kovács Géza vezette. Az alakor fajtái közül elsőként az Mv Alkor kapott állami fajtaminősítést, 2008-ban.

Mivel a fajta igen jól bokrosodik, ezért vetéskor elegendő a hektáronkénti 2,5-3 millió csíra.

Vékony szára 120-130 cm magas, erős és rugalmas. Fakultatív életformája ellenére a keményebb teleket is jól bírja.

Szárazságtűrése és gyomelnyomó képessége kiemelkedő, továbbá ellenálló a főbb gombabetegségekkel szemben.

Megfigyelések alapján aratás után – kedvező időjárási körülmények esetén, és ha nem történik rögtön tarlóhántás – az alakor növény újra bokrosodásnak indul, s kalászokat nevel.

Noha e második ciklus termését a mi vidékünkön már nem tudjuk betakarítani, mindenképpen figyelemre méltó a fajra jellemző ősi életerő ilyen megnyilvánulása.

Az alakor búzánál problémát okoz, hogy a magas szárak hamar megdőlnek, a talajjal érintkező kalászok pedig csírázni kezdenek, ezzel jelentős minőségi és termelékenységi veszteséget okozva. Ennek kiküszöbölésére folytatták a nemesítést, féltörpe fajták génállományát vizsgálták, végül sikerült kifejleszteni egy olyan változatot, amely alacsony, de a termelékenysége nem esik vissza jelentősen. Az így létrejött fajta Mv Menket néven került lajstromba 2011-ben, nemesítője szintén Dr. Kovács Géza volt.

Az Mv Menket termésátlaga hektáronként 3-3,5 tonna, ami 30-40 százalékkal magasabb, mint az Mv Alkoré.

Rendkívül igénytelen fajta, csak vetni, majd aratni kell, semmilyen egyéb gondoskodást nem igényel.

Míg az MV Alkort mielőbb be kell takarítani, mert túlérés esetén a kalászok megdőlhetnek, az Mv Menket rövid szára miatt nem dől meg.

Esetében arra kell figyelni a betakarításkor, hogy ne ázzon meg túlságosan az állomány, mert az károsíthatja a szemeket.

Miután az alakor búza rendkívül kényes a növényvédő szerekre, ezért kizárólag vegyszermentes biotermesztésre használható.