Napjaink egyik legsúlyosabb problémája a takarmányozásban gazdasági állataink fehérjeellátásának biztosítása. Emiatt jelentős mértékben megnőtt az igény az alternatív fehérjeforrások iránt, amelyekkel részben vagy akár teljes mértékben kiválthatók a hagyományos fehérjeforrások, ezek közül is elsősorban az egyre kisebb mennyiségben rendelkezésre álló halliszt, valamint a szójadara. Az egyik lehetséges és ígéretes alternatíva egyes rovarok, illetve azok lárváinak fehérjetakarmányként való felhasználása. Ezek előállítása ugyanis megoldható egyrészt olcsó melléktermékek felhasználásával, egész éven keresztül folyamatosan rendelkezésre áll, továbbá a rovarlárva-előállítás folyamata minden tekintetben megfelel a fenntartható fejlődéssel szemben támasztott elvárásoknak.
A fele lehet
Az EU-ban a rovarok vagy rovarlárvák takarmány-alapanyagként való felhasználása jelenleg még csak társállatok és halak esetében engedélyezett (2017/893/EU rendelet), de ott is azzal a megkötéssel, hogy a rovar eredetű fehérje mennyisége nem haladhatja meg a takarmány teljes nyersfehérje tartalmának 50%-át. A baromfi és sertés takarmányozásában a rovarok és rovarlárvák felhasználása viszont jelenleg még annak ellenére sem engedélyezett, hogy a rovarok, valamint azok lárvái, ezeknek az állatfajoknak a természetes környezetben is táplálékul szolgálnak.
A rovarlárvákból kivont és hidrolizált fehérje azonban már jelenleg is használható minden gazdasági állatfaj takarmányozásában, amennyiben az adott rovarfaj tartása és takarmányozása (2069/2009/EU rendelet 24(1)(a) pont), valamint a fehérjekivonás és a feldolgozás technológiája (142/2011/EU rendelet X. melléklet 2. fejezet 1. szakasz) megfelel az előírásoknak.
Biztonság kedvéért
A takarmányként közvetlenül felhasználható, illetve fehérjekinyerés céljából, tartott rovarok és azok lárváinak toxikológiai vizsgálata alapján az EFSA (2015) az alábbi fajokat minősítette biztonságosnak: fekete katonalégy (Hermetia illucens), házilégy (Musca domestica), közönséges lisztbogár (Tenebrio molitor), alombogár (Alphitobius diaperinus), házitücsök (Acheta domesticus), csíkos tücsök (Gryllodes sigillatus) és a földitücsök (Gryllus assimilis).
Az adott rovarok tartásának és takarmányozásának azonban meg kell felelnie a gazdasági állatok takarmányozásával szemben támasztott követelményeknek, annak elkerülése érdekében, hogy a rovarlárvákkal, vagy az azokból kivont fehérjével valamely nem kívánatos anyag veszélyeztesse a takarmány- és az élelmiszerbiztonságot. Ennek a feltételnek való megfelelés érdekében, tekintettel a 767/2009 és a 1069/2009 EU rendeletekben meghatározott előírásoknak, a rovarok és rovarlárvák takarmányozására nem használható fel kérődző állatokból származó fehérje (a tejfehérje kivételével), közétkeztetésből vagy éttermekből származó hulladék, hús- és csontliszt, valamint szervestrágya.
Bővülő lehetőségek a rovarok felhasználhatóságában
Első alkalommal tartott rovaripari konferenciát a Szent István Egyetem Élelmiszertudományi Kara a rovarok magyar piaci felhasználhatóságának módjairól február 23-án, Budapesten. A konferencia célja, hogy platformot nyújtson a magyarországi szakértők, ipari szereplők és érdeklődők számára az egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kapó, rovarokat hasznosítani tudó agrárszegmensek megismerésére.
Jelenleg több mint 2000 ehető rovarfajt ismerünk, melyek közül a leggyakrabban bogarak, hernyók, hangyák, méhek, darazsak és termeszek fogyaszthatók, szinte bármelyik fejlődési szakaszukban. Gyorsan szaporíthatók, szinte kimeríthetetlen fehérjeforrásként szolgálhatnak.
A konferencián Dr. Mézes Miklós akadémikus, a SZIE Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar munkatársa (cikkünkben bővebben kifejtett) előadása mellett Dr. Gere Attila, a SZIE Élelmiszertudományi Karának munkatársa „Az entomofágia fogyasztói megítélése. Gátak és lehetőségek” című bemutatójában arra hívta fel a figyelmet, hogy a cél, hogy olyan termékeket előállítani, amelyek tápérték-összetétele kedvezőbb, magasabb fehérjetartalommal, jobb zsírsavösszetétellel rendelkezzenek, így segítve számos betegség kialakulási kockázatának csökkentését. Ezt por vagy darálmány formájában való felhasználással érhetjük el a legkönnyebben. Ipari jelentősége lehet a különböző rovarok már létező technológiákkal történő, célszerű elkészítési paraméterei meghatározásának, hiszen a technológiák adottak, csak az alapanyag újszerű. Az ipari feldolgozás biztosíthat olyan termékeket, melyek nem látható formában, vagy akár értékes alkotóira bontva, értéknövelt és a fogyasztók által kedvelt formát ölthetnek – emelte ki prezentációjában Pintér Richárd, a SZIE-ÉTK doktorandusz hallgatója. Az I. Magyar Rovaripari Konferencia bevezeti az érdeklődőket a rovarok ipari világába, a már ismert alkalmazásával a biológiai növényvédelemben, a tenyészthetőség problémáival és a rovarok kémiai kommunikációjával. A rovarok felhasználhatósága elképzelhető mind a takarmányozásban, mind pedig az élelmiszeriparban, köszönhetően előnyös összetételüknek és fenntartható tenyésztésüknek.
Kiemelkedő eredmények
Takarmányozási célú közvetlen felhasználásra, valamint fehérjekinyerés céljára engedélyezett rovarok közül leginkább a fekete katonalégy lárvája ismert. Ennek felhasználásával, magas fehérjetartalma és aminosav-összetétele miatt a baromfi takarmányozásában például az extrahált szójadara 25%-a, míg a szójapogácsa 50%-a váltható ki. Kedvező emellett a házilégy lárvájának rendkívül magas, 63%, fehérjetartalma is, amelynek szintén viszonylag kedvező az aminosav-összetétele is, mert 3,8% lizin, valamint 1,6% metionin tartalommal rendelkezik. Gyakorlati körülmények között ennek felhasználásával, 50% szójadara kiváltása mellett, kedvező termelési paramétereket értek el a baromfihízlalás során, amelyek közül kiemelkedően javította a takarmányértékesítést. A közönséges lisztbogár lárváját a baromfi takarmányozásában 10% mennyiségben javasolják, amellyel az optimális termeléshez szükséges, átlagosan 19%, nyersfehérje-tartalom, akár az extrahált szójadara teljes kiváltása mellett is biztosítható. Ebben a mennyiségben sem takarmány visszautasítást, sem a termelési paraméterek csökkenését nem tapasztalták. A házi tücsökből kivont fehérje is kiváló alternatív forrás, nyersfehérje-tartalma ugyanis 62%. Fehérjéjének aminosav-összetétele azonban a baromfi és sertés számára nem teljes mértékben kielégítő, ezért alkalmazása során aminosav-kiegészítés szükséges. Ennek ellenére a házitücsök lárváját a baromfitakarmányozásban, 10-15% mennyiségben alkalmazva, a szójadara akár teljes mértékben kiváltható, de csak metionin- és triptofán-kiegészítés mellett.
Halliszt helyett szöcske
Az EU-n kívüli országokban a rovarok lárváit részben szárított, részben zsírmentesítést követően alkalmazzák. Ezekben az országokban olyan fajok lárváit is kiterjedten alkalmazzák takarmányozási célra, amelyek az EU-ban jelenleg még nem engedélyezettek, Kínában például a selyemhernyó lárvája, amelyből évente 150.000 tonna keletkezik, a legfontosabb alternatív fehérjeforrás. Ennek nyersfehérje-tartalma 48%, amely zsírmentesítést követően elérheti akár a 80%-ot. Alkalmazásával a baromfitakarmányokban a halliszt akár 100%-ban is kiváltható, miközben javítja a takarmányértékesítést. Afrika és Ázsia számos országában pedig leginkább a szöcskéket használják fel takarmányozási célra, ugyanis 50-65% nyersfehérje-tartalommal rendelkeznek, amelynek révén jelentős mennyiségű, akár 20-40%, halliszt kiváltására van lehetőség például a baromfitakarmányokban.
Dr. Mézes Miklós
Szent István Egyetem, Takarmányozástani Tanszék
(Az I. Rovaripari Konferencián elhangzott előadás bővített és szerkesztett változata.)
