A termények biztonságos tárolását a szárítás mellett vagy helyett megoldhatjuk szerves savas tartósítással és hangyasav alapú készítmény segítségével történő,irányított erjesztéssel egyaránt. A szűk raktárkapacitás indokolttá teheti a takarmányozási célú szemes termények fóliahengerben történő tárolását. Az idei csapadékos év különösen indokolttá teheti valamely termény tartósítási technológia alkalmazását.

Jelencikkben hagyományos és újszerű takarmánytartósítási, tárolási és előkészítési módszerek összehasonlító ökonómiai vizsgálatát tűztem ki célul, abban a reményben, hogy az eredményeket és következtetéseimet a mezőgazdasági termelésben dolgozó gazdasági vezetők és szakemberek részben vagy egészben adaptálni tudják saját üzemükre.

Az egyestartósítási módszerek alkalmazási körülményei

A szemes kukorica anaerob erjesztéssel történő tartósítása alapvetően akkor ajánlott, amikor a termény nedvességtartalma 26?28%-nál magasabb. Az egész szemeket is lehet erjeszteni, de élettani és gazdasági szempontból is előnyös,ha a takarmányt már ekkor előkészítjük közvetlen feletetésre, roppantással vagy darálással.[1]

A termények aerob módon történő tartósítása akkor célszerű, ha a szemek víztartalma 22?25% alatti. Bár magasabb nedvességű szemek is tartósíthatók megfelelő készítményekkel, de a magasabb dózis miatt ebben az esetben az erjesztés már gazdaságosabb. Ez a módszer is ötvözhető előkészítéssel.

A szerves savas szemes termény előkészítési és tárolási technológiáknak akkor lehet létjogosultsága a gyakorlatban, ha egyrészt a kezelt terményt nagy biztonsággal lehet tárolni egész évben minimális tárolási veszteségek mellett,változatlan vagy magasabb beltartalommal, másrészt a technológia. Fentiek objektív elbírálása miatt célszerű összevetni a két eltérő technológia általános előnyeit és hátrányait, illetve alaposabban megvizsgálni azok költségvonzatait.

1. technológiai szint: közepes nedvességtartalmú termények tartósítása: száraz vagy szárított (12-14 % nedvességtartalmú)termények preventív célú kezelése

Nem váltja ki a szárítást, de kiküszöböli annak hátrányait – a kezelés után további minőségromlás nem következik be. Költsége: 1 tonna terményre vonatkoztatva, a kivitelezéstől függően 1200 – 1600 Ft. Gazdasági előnye: az így kezelt termények tápanyagainak felvehetősége javul, a bevitt szerves sav energiaforrást biztosít az állatok számára, valamint nem indulnak be olyan romlási folyamatok, amelyek akár súlyos állategészségügyi gondokkal járhatnak. Az előny (értéktöbblet) a tapasztalatok alapján – az üzemi körülményektől függően – a szemes terménybiológiai értékének a 2-10 %-ával egyenértékű. Mivel a biológiai, a klimatikus és az üzemi adottságok miatt a kezelés értékmegőrző, értéktöbbletet nyújtóhatásának mértéke eltérő lehet, érdemes megvizsgálni, hogy adott terményárak mellett,mely esetekben célszerű a preventív célú szervessav-kezelés.

2. technológiai szint: közepes nedvességtartalmú termények tartósítása

Ekkor már részlegesen vagy teljesen kiváltjuk a szárítási műveletet, ennek megfelelően a költség-hozam viszony is másképpen alakul. Az állattenyésztést végző üzemek rendelkezhetnek saját szárítóval, de jó részük bérszárítás útján tartósítja hagyományosan szemes terményeit. Utóbbi esetben viszonylag egyszerű az ökonómiai összehasonlítás, mivel a bérszárítás költségei egzakt módon megadhatók az elvont nedvességtartalom függvényében, s ez szembeállítható az adott víztartalom melletti szerves savas tartósítás költségeivel.

A saját szárítóval rendelkező üzemek esetében nem ilyen egyszerű a helyzet. Sok esetben a rendszerváltás előtt épült meg a szárító, s privatizáció útján került az adott üzemhez – ezért nagyon nehéz megbecsülni a valós beruházási és jelenkori értéket. Új szárító létrehozása igen nagy beruházást igényel; csakolyan üzemek esetében van komoly létjogosultsága, amelyeknek az állattartáshoz szükséges terménymennyiségen túl komoly mennyiségű, értékesítésre szánt gabonájuk is van, illetve bérszolgáltatásként is végeznek szárítási tevékenységet – ebben az esetben megint csak nehéz átlagos önköltséget kalkulálni. Saját szárító esetében azt is figyelembe kellene venni, hogy a vízelvonás energiaigénye nem lineáris, tehát jóval könnyebb 22 %-os nedvességtartalomról 18 %-ra leszárítani az adott terményt, mint pl. 18 %-ról 14 %-ra. Ez a görbe viszont erősen függ az adott szárító típusától, így e cikk keretein belül nem áll módomban az e faktort is figyelembe vevő elemzés.  A fenti okok miatt az összehasonlításkor egyrészt a bérszárítást vettem figyelembe, saját szárítás esetében pedig nem terheltem rá a beruházási költséget, valamint különböző típusú szárítók üzemeltetési költségeinek átlagával számoltam, a gyakorlatban betakarításkor szokásos nedvességtartalmakat feltételezve.

Az alábbiakban látható, hogy különböző betakarításkori szem nedvesség-tartalmak esetén, hogyan alakulnak az egyes eljárások költségei.

Az egyestartósítási eljárások költségei, 20 % víztartalmú szemes termények esetében, átlagosan 1 éves tartósítási időtartamra vonatkoztatva

*Ft/kg/1%vízelvonása saját szárító esetében átlagosan 400 Ft (300-500 Ft), bérszárítás esetén pedig átlagosan 550 Ft (350-750 Ft)

**30000 Ft/tonnaárú termény esetében, 5 %-os többletértékkel számolva

A fenti táblázatokból kitűnik, hogy bérszárítással összehasonlítva, a Magyarországon átlagosnak mondható 18-22 %-os betakarításkori szemnedvesség esetében még akkor is gazdaságosabb a szerves savval történő tartósítás, ha a kezelés hatásaként létrejött értéktöbbletet nem vesszük figyelembe. Ha egy üzem saját, modern szárítóval rendelkezik, úgy a tartósítási műveleti költség valamelyest magasabb is lehet a szárításénál, de e többletköltség a szerves savas tartósítás összhatása miatt nagy valószínűséggel megtérül.

3. technológiai szint: nagy nedvességtartalmú (28-35 %) termények tartósítása

Ekkor teljesen kiváltjuk a szárítási műveletet s anaerob módon tároljuk be a terményt. Ez a technológiai szint a tartósításon felül magában foglalja a takarmányok etetésre történő előkészítését is. A rendszer a szemes termények roppantással történő feltárását, valamint a szemek érési állapotától és a kapcsolódótárolási technológiától függő erjesztő-konzerváló szervessav-készítmény közvetlen hozzáadagolását tartalmazza. A kezelés és roppantás után a termény fóliahengerben vagy fal közti silótérben tárolható.

18-22 %víztartalommal betakarított, szárított termény költségeinek összehasonlítása a nagy nedvességgel roppantott szemes termény költségeivel, fóliatömlős vagy fal közti silós tárolás esetében

 Az adatok alapján elmondható, hogy a 3. technológia gazdaságosságilag igenversenyképes azon üzemek számára is, amelyek modern saját szárítóval rendelkeznek. Az egyetlen felmerülő kérdés, hogy a technológia (nedves szemek)gond nélkül beilleszthető-e a takarmányozási rendszerbe. A szarvasmarha ágazatban ez nem probléma, a sertés-, illetve baromfitartóknál azonban felmerülhetnek bizonyos technológiai gondok a nagy nedvességtartalmú,roppantott vagy darált szemes termények kezelésével kapcsolatban.

4.  Következtetések? a jövőre vonatkozó kilátások

A száraz szemek preventív célú kezelése akkor indokolt, ha többleteredményt várunk az állattartás oldaláról,vagy pedig olyan körülmények állnak fenn, amelyek indokolják a megelőzővédekezést (szerves savas kezelést)

A bérszárítás egyértelműen a legkevésbé költséghatékony eljárás. A saját szárító üzemeltetése ehhez képest valamelyest kevésbé költséges, de abból kifolyólag, hogy az összes, előbbiekben bemutatott újszerű tartósítási mód felveszi a versenyt a költségek tekintetében, úgy gondolom, hogy saját takarmány tartósításának céljára a szárítás részleges vagy teljes kiiktatása a legmegfelelőbb. A saját szárítót érdemesebb inkább az értékesítésű célú növények leszárítására, vagy pedig bérszárításra alkalmazni.

A leggazdaságosabb módszer a nagy nedvességű szemek irányított erjesztése, roppantással egybekötve, más kérdés,hogy sajnos nem minden állattartó telepen valósítható meg. A szarvasmarha ágazatban és olyan sertéstartó üzemekben, ahol nedves etetési rendszer működik,egyértelműen javasolható e módszer.

A baromfitartásban illetve sertések száraz takarmányozási rendszere esetén az aerob (szerves savval tartósított, raktárban tárolt termény) illetve a fél anaerob (szerves savval tartósított, fóliatömlőben tárolt termény) tartósítási-tárolási módszereket javaslom, az üzem raktárkapacitásától, a tárolás ideje és egyéb, üzemspecifikus körülmények függvényében.

Gazdaságossági vizsgálataim azt mutatták, hogy az újszerű technológiák alkalmazása hozzájárulhat ahhoz, hogy állattartásunk eredményesebb legyen és megfeleljen az új kihívásoknak. Bizonyos módozatok akár 40-45 %-kal is lecsökkenthetik a tartósítási-tárolási költségeket, ami figyelemre méltó, hiszen ezek a költségek eredetileg a termény értékének akár 20-28 %-át is kitehetik. Ha hozzávesszük azt, hogy az állattartás közvetlen költségeinek döntő hányadát, állatfajtól függően 40 – 75 %-át a takarmányozási költségek teszik ki, úgy belátható, hogy egy üzem életében mekkora megtakarítást jelenthet a dolgozatban említett tartósítási technológiák egyikének bevezetése.

Magyarországon egyelőre az állattartó telepek mintegy 10-15 %-a használ újszerű módszereket e tekintetben. Ez nagyon sok ahhoz képest, hogy pár évvel ezelőtt még csak 3-4 %volt ez az arány, de nagyon kevés, a lehetőségekhez képest.