Tanácsok kukorica-csőtörő adapterek kiválasztásához,üzemeltetéséhez

Kukoricatermesztés szempontjából hazánk európai szinten az élvonalba tartozik. Ez a sajátosság jól látszik a honi csőtörőadapter-kínálaton, de a hazai gyártás is közel fél évszázados múltra tekint vissza. Cikkünkben a megfelelő adapter kiválasztásához gyűjtöttük össze a legalapvetőbb ismérveket, és az optimális üzemeltetés két legfontosabb pillérére is kitérünk.

Napjainkban a piacon elérhető kukorica-csőtörő adapterek 90%-a betakarítás konstrukciós megoldása szempontjából nagyon nagy eltéréseket nem mutat. A kínálat túlnyomó részében, a szárterelő csúcsos adaptereknél, a csövek letörését párban forgó, bordázott, vagy bordás-késes törőhengerek + párhuzamos törőlécek végzik, a letört csöveket pedig a középre hordócsigához soronként végtelenített füleslánc-párok szállítják. A betakarítandó állomány sortávolsága itthon zömmel 70-76 cm között van.

A visszamaradt kukoricaszárat a legtöbb esetben már soronként két- vagy hárompengés, függőleges tengelyű zúzórotorok aprítják fel, és terítik szét. Néhány modellnél ezt még a törőhengerekkel kombinált, soronkénti aprítóhengerrel is kiegészítik.

Az ideális adapter kiválasztása nem egyszerű

A fenti néhány mondat azt sugallhatná, hogy a kiválasztásnál a konstrukciós megoldások nagy fejtörés elé nem állítják a gazdákat, de nem jelenti azt, hogy a megfelelő adapter megtalálása egy egyszerű feladat.

Maga a kombájn típusa – az adapter kiválasztáskor – csatlakoztatás szempontjából már nem számít kritikus pontnak, mivel a mai adapterek nagy része (amennyiben nem a kombájngyártó saját adapteréről van szó) cserélhető kapcsolókeretes megoldású, így még kombájncsere esetén – ha minden más feltétel adott hozzá – maradhatunk régi adapterünknél.

Legyünk tisztában kombájnunk képességeivel!

Nem mellékes viszont maga a kombájn teljesítménye – legyen szó betakarítási és motorteljesítményről egyaránt. Az egyik legfontosabb kritérium ahhoz, hogy kiválaszthassuk a megfelelő munkaszélességű adaptert a betakarítógéphez, hogy legyünk tisztában az áteresztő-képességével és az erőtartalékával. Ha már a kívánt munkaszélesség megvan, fordítsunk fokozott figyelmet az adapter teljesítményigényére is, mivel a gyártók sok esetben más-más hajtástátvitelt alkalmaznak, amelyet a szárzúzó rendszer konstrukciója mérete, aprítási teljesítménye is befolyásol. Ezek a különböző megoldások eltérő mértékben vonnak el teljesítményt a betakarítógéptől.

Többször előfordul, hogy egy szezonon belül nagyobb termésátlagú, jelentősebb szártömegű, illetve gyengébb hozamú, alacsony szármagasságú állományt kell egymás után betakarítani. Értelemszerűen ezek betakarítása különböző adapter-fordulatszámot és eltérő munkasebességet igényel. Az adapter kiválasztásánál nagyon fontos szempont, hogy a betakarító-adapter fordulatszáma milyen megoldással és mekkora mértékben állítható. Régebbi adaptereknél a hajtásáttétel fogaskerekének cseréjével lehetett változtatni, a mai modern adaptereknél már többfokozatú hajtóművel oldják meg az egyszerű és gyors fordulatszámváltást.

Tapogatókaros, sorkövető kormányautomatikával szerelt adapter

Merev vagy összecsukható változatot…?

Nagy dilemma az adapterválasztásnál, hogy merev vagy összecsukható változatot részesítsünk előnyben. A mai betakarítógépek teljesítménye már lehetővé teszi nagyon sok esetben a 8 soros, vagy e fölötti munkaszélességű adapterek alkalmazását.

A merev változat olcsóbb, egyszerűbb, könnyebb, viszont 6-8 soros vagy a feletti adaptereknél a biztonságos, illetve előírásokat is betartó, gyors közúti vonulás csak külön adapterszállító kocsival valósítható meg. A vágóasztal kocsis szállításának nagy hátránya, hogy az adapter le és felcsatlakoztatása, de leginkább az adapterrel, a szállítókocsira való ráállás, illetve a kombájn pozicionálása a leemeléskor – egy szélesebb 8-10-12 soros adapternél – időigényes művelet.

Az összecsukható kivitelek drágábbak, bonyolultabbak és nehezebbek, viszont óriási előnyük, hogy az adapter egy gombnyomásra, hidraulikusan szállítási helyzetbe hozható, értékes perceket takarítva meg a táblák közötti vonulásra fordított időből. A beruházási keretet figyelembe véve mindenki maga dönti el, mennyire éri meg az időnyereség, amelyet az összecsukható változatok garantálnak, viszont a szűkre szabott betakarítási időszakban a több hasznos üzemidővel, hosszú távon megtérül a nagyobb beruházás.

Szárzúzó, törőléc, taposó

Mint ahogy a bevezetőben már említettük, a korszerű kukorica-csőtörő adapterek már alapkivitelben szárzúzóval vannak szerelve. Ezek általában függőleges tengelyű, két- vagy hárompengés, rotorkéses megoldásúak, amelyek nagyrészt szöghajtóművön keresztül kapják a hajtást és a törőhengerek alatt végzik a száraprítást. Adapter-kiválasztásnál érdemesebb a hárompengés késrotorral szeret változatokat előnyben részesíteni, mivel ezek kisebb fordulatszámmal is garantálják az optimális aprítást, és nagyobb munkasebesség mellett is megtartják aprítási hatékonyságukat.

Érdemes az összecsukható adaptert választani, mert jelentősen csökkenthetjük az áttelepülésekre fordított időt

Az adapter fordulatszámához nem arányos, túl magas munkasebesség ilyen problémákhoz vezet egy korszerű adapternél is

A különböző adapterek felszereltségi szintjében való választás – ha a beruházásra szánt pénzügyi keret nem befolyásoló tényező – még számos konstrukciós megoldás is befolyásolhatja. Elég, ha csak a törőléc-távolságok állítási megoldásait említjük, ami a manuális-egyszerűtől egészen az elektrohidraulikus-automata kivitelekig terjed. Több gyártó kínál tapogatókaros kormányautomatikát az adapterekhez, ami szintén nagyon hasznos kiegészítőnek számít.

Az adapterek további kiegészítéseként alkalmazhatók a csonktaposók, szártaposók, amelyek megvédik a drága mellső gumiabroncsokat a kemény kukoricacsonkok okozta sérülésektől. A hidraulikus hajtású, kúpos-csigás, szélső szárterelők, főleg sűrű, nagy szártömegű állományban tehetnek jó szolgálatot. Napjaink egyre szélsőségesebb időjárásának hatására sok estben előfordul, hogy egy szélroham hatására megdőlt állományt kell betakarítani. Kiválasztáskor érdemes olyan adaptert előnyben részesíteni, amelynek a szárosztó-terelő csúcsainak szöge több fokozatban állítható, így az elfeküdt állomány veszteség nélkül betakarítható.

Általában maximum 20-25 cm-es tarlómagasságot hagyhatunk hátra

Az adapterek kiegészítéseként alkalmazhatók a szártaposók, amelyek megvédik a mellső gumiabroncsokat a kukoricacsonkok okozta sérülésektől

Az optimális üzemeltetés két legfontosabb szempontja

A kukorica-csőtörő adapter optimális, lehető legkisebb veszteséggel történő üzemeltetésének az alapja az állományhoz, az adapter fordulatszámához, a teljesítményéhez és a kombájn áteresztő képességéhez igazított munkasebesség megválasztása. Sajnos számtalan példát látunk arra, hogy egy korszerű, nagyon jó munkaminőségű adapterrel a helytelenül megválasztott, jóval magasabb munkasebesség miatt nagy veszteséggel dolgozik egy kombájn.

A kukoricacsövek a kívántnál magasabb sebesség miatt letörés helyett szinte letépődnek, és kirepülnek a terelőcsúcsok közül. A kelleténél magasabb munkatempó esetén – kukoricaállománytól függően – előfordulhat, hogy a szárak is leszakadhatnak, és összetorlódva eltömődik az adapter behordórendszere, mivel az adapter fordulatszáma az ajánlott optimális munkasebességhez van beállítva, és nem bírja a tempót tartani a csőtörő, behordórendszer. Vannak esetek, amikor maga az adapter csőtörő, behordórendszere még elbír a megnövekedett munkasebességgel, de a szárzúzó munkájának hatékonysága már csökken, amely a visszamaradt tarlón jól érzékelhető.

A gyártók az adapterhez mindig megadnak egy ajánlott munkasebességet, hazai gyártású modelleknél is találkozhatunk 6-10, illetve 10-12 km/h-s ajánlásokkal. Természetesen ezeket minden esetben szem előtt kell tartani, de maguk a gyártók is hozzáteszik az „állománytól függően” megjegyzést. A legjobb hozzáállás, ha az betakarítás megkezdésekor, az ajánlott munkasebesség alsó határán kezdjük a munkát és ahogy érzékeljük az állomány szártömegét, szárvastagságát, hozamát úgy növeljük a munkasebességet, addig a pontig amíg még említhető csőveszteség nélkül, megfelelő zúzási hatékonysággal, eltömődés mentesen, megfelelő leterheltséggel dolgozik az adapter, folyamatosan.

Másik fontos tényező az üzemeltetéskor az ideális tarlómagasság megválasztása. Sokszor látunk a kelleténél fentebb járatott adaptereket betakarítás közben, amelyek után még a szárzúzott kukorica tarlóban is magasan díszelegnek a levágott kukoricaszár tövek. Általában maximum 20-25 cm-es tarlómagasságot hagyhatunk hátra, de amennyire a terület terepviszonyai engedik, a lehető legkisebb vágásmagasságon érdemes járatni az adaptert, így megkönnyítve a későbbi szárbetakarítási és tarlóápolási munkafolyamatokat. Fenti összeállításunkban csak a legalapvetőbb műszaki sajátosságokat és üzemeltetési jellemzőket gyűjtöttük egy csokorba azok számára, akik kukorica-csőtörő adapter beszerzése előtt állnak, vagy ilyen adaptert üzemeltetnek, de ebből is látszik, mennyire sok tényezőn múlik adapterünk hatékony, veszteségmentes munkája.

Farkas Imre