Tavaszi startvonal – gépesített megoldások a magágyért
A szántóföldi növénytermesztésben – a gyakorlatban alkalmazott vetésforgóban – számos tavaszi vetésű növény termesztése folyik. A tavaszi vetésű növények közül a legnagyobb termőterületet a kukorica és a napraforgó foglalja el. E két fontos kapásnövény mellett azonban a szója, cukorrépa termesztése is jelentős.
A széles sortávolságra vetett növények mellett a sűrű sortávolságú, tavaszi vetésű növények is jelentős termőterületet foglalnak el. Ezek közül legjelentősebb lehet a tavaszi árpa. Az összességében jelentős területi nagyság mellett azonban fontos figyelembe venni a termesztett kultúrák igényeit, eltérő ökológiai adottságaik lehetőségeit, csapadék, hőmérséklet, talajszerkezet, talajállapot vonatkozásában.
A tavaszi talajmunkák technológiai alkalmazásánál és a műszaki eszközök megválasztásánál is az említett eltérő növénytermesztési igényeket kell figyelembe venni. A tavaszi vetésű növények talajmunkáihoz, különösen a tavaszi talaj-előkészítési munkákra rendelkezésre álló agrotechnikailag optimális időszak elég rövid.
Termőterületi arányok Magyarországon
A tavaszi vetésű növények termesztésére és a talajmunkákra – melyek közül a magágykészítés időszaka kiemelt fontosságú – vonatkozó adatokat a „KSH STADAT” alapján az 1. táblázat szemlélteti a 2020. és 2023. évre vonatkozóan.
Elemezve a táblázat adatait látható, hogy a termőterületi arányok egymáshoz képest elsősorban a piaci és időjárási viszonyoknak megfelelően változtak, de összességében stagnáló állapotot mutatnak. A hozamok és a termésátlag alakulását pedig az időjárási viszonyok, elsősorban a csapadék mennyisége, ehhez kapcsolódóan a hőmérséklet-ingadozás alakította ki. Az említett időjárási tényezők rövid agrotechnikai időszaka miatt a talaj-előkészítési munkákat a lehetőség szerint minél előbb meg kell kezdeni, és a lehető legrövidebb időszak alatt le kell bonyolítani. Az 1. táblázat adataiból is látható, hogy ez komoly feladatot jelent a gazdálkodók részére. Ezekből a követelményekből is kitűnik, hogy a tavaszi vetésű növények talajmunkáinak elvégzéséhez komoly műszaki háttér, gépesítési megoldások és az üzemeltetés szervezése szükséges.
Talajművelés munkafolyamatainak rendszere
A tavaszi talajmunkák a korán és későn lekerülő elővetemények őszi alapművelési munkáihoz, illetve az időjárási és egyéb üzemszervezési okok következtében elmaradt, és tavasszal elvégzendő alapműveléshez kapcsolódnak, mondhatni azok folytatása (1. kép).
Éppen ezért célszerű áttekinteni az őszi alapművelési technológiákhoz kapcsolódó tavaszi talajművelési folyamatokat és a műszakieszköz-választékot.
A tavaszi talajművelés elsődleges célja a talaj előkészítése az 1-es ábrán is feltüntetett megfelelő magágy kialakítására. Ennek a feladatnak a végrehajtására a blokkvázlat szerinti munkaeszközök rendelkezésre állnak az üzemi szakemberek részére.
A gazdaság területére jellemző talajok tulajdonságai – az időjárási viszonyok figyelembevételével – és a termesztett kultúrák igényei alapján kell a műszaki eszközöket, az alkalmazott gépeket kiválasztani. Az egyenletes talajfelszín kialakítását a különböző felületelmunkáló, -egyengető eszközökkel lehet elérni.
Simítók és fogasboronák kombinációi
A felületegyengetési, -elmunkálási munkák elvégzésére alapváltozatban simítólapokkal szerelt konstrukciók érhetők el. A simítólapos konstrukciók 3,0–10,0 m munkaszélességben készülnek. Traktorkapcsolatú kialakításukat tekintve függesztett és vontatott kialakításúak. A kisebb (2,5–3,0 m) munkaszélességű, függesztett konstrukciók merev vázkerettel készülnek. A vázkeret zártszelvényű keretszerkezet, melyhez mereven csatlakoznak a lemezből kialakított simítólapok, általában két sorban. A 3,0–4,0 m-nél nagyobb függesztett simítók oldalsó szárnyai csapszegeken keresztül, csuklósan csatlakoznak a vázkeret középső részéhez. Szállítási helyzetben hidraulikus munkahengerekkel a szélső tagok felcsukhatók, illetve munkahelyzetbe süllyeszthetők. A nagyobb munkaszélességű változatok vonóberendezéssel csatlakoznak a vontató traktor hátsó függesztőkarjainak gömbcsapjaihoz (2. kép).
A vontatott gépek vázkerete pedig zártszelvényből, hegesztéssel van kialakítva, és a vázkerethez mereven csatlakoznak a szintén két sorban elhelyezett simítólapok. A simítólapok egyenes élű kialakításúak, de találkozhatunk fogazott kialakítású simítólapokkal is. A vontatott változatoknál a simítólapokat tartó szélső szárnyak szintén csuklósan csatlakoznak a vázkeret középső, négyszög alakú, zártszelvényű vagy profilacélból hegesztéssel kialakított tartóihoz, és hidraulikus munkahengerekkel emelhetők ki és süllyeszthetők munkahelyzetbe.
A hatékony egyengetés és felszínalakítás céljából a simítólapokat tartó vázkeretet gyakran építik egybe a fogasboronákkal. A fogasboronák könnyűszerkezetes vázkerettel rendelkeznek. A fogasboronák kisebb változatai merev vázkerettel, függesztett kivitellel készülnek, a nagyobb munkaszélességű változatok vázkerete az előzőekhez hasonló, osztott kivitelű, és a mellső tagok csuklósan kapcsolódnak a középső, a traktor hidraulikus hárompont-függesztő berendezéséhez csatlakozó fix vázkeret részéhez. A vázkeret zártszelvényű, hegesztett keretszerkezet, mely egyben a kiegészítő berendezéseknek, a különböző konstrukciójú hengereknek, az előzőekben ismertetett simítóeszközöknek a bázisfelületét képezik. A vázkerethez – éppen a tökéletes talajkövetés érdekében – flexibilisen, rendszerint láncos felfüggesztéssel csatlakoznak külön-külön a boronatagok (3. kép).
A boronatagok laposvasból kialakított négyszög, háromszög vagy hengeres keresztmetszetű rácsos szerkezetek, melynek csomópontjaiban a boronafogak csavarkötéssel vannak rögzítve. A boronafogak különleges Hardox minőségű vasanyagból kovácsoltak. A boronafogak kialakítása lehet egyenes vagy ívelt. Egyes típusoknál a boronafogakat tartó boronatagok cserélhetők kultivátor-munkaeszközökkel szerelt tagokkal. A fogasboronák egyes típusai sorban elhelyezett rugós nyomórugóval megtámasztott simítólapos simítóval vannak kombinálva.
Fogasboronák, hengerek
A fogasboronák, mint az már említésre került, különböző konstrukciójú rögtörő és egyengetőhengerekkel és hengertagokkal vannak felszerelve, éppen az egyenletes talajfelszín kialakítására. A rögtörő és felszínalakító hengerek lehetnek pálcás, pálcás fogas, spirál, ékgyűrűs, DD, Conschild Cambridge vagy Güttler hengerek.
A Conschild Cambridge, Güttler hengerek önállóan is alkalmasak – az előzőekben ismertetett rugólapos simítóegységgel kiegészítve – a felület egyengetésre, elmunkálásra. Ezek a hengerkonstrukciók az előzőekben ismertetett vázkeret megoldásokkal készülnek. A hengerek tengelyre felfűzött profilos, Hardox anyagminőségű acélöntvény gyűrűkből állnak. A hengertagok tengelyei a vázkeret tartóinak zárt öntvény csapágyházaiba vannak ágyazva. A hengertagok egymástól független felfüggesztésűek. Rugós simítólapokkal felszerelve hatékony talajegyengetést, elmunkálást tudnak végezni (4. kép).
Az ismertetett konstrukciók a felületegyengetés és -eldolgozás vonatkozásában hatékony munkát végeznek. Az egyenletes talajfelszín kialakítása, az egyenletes vető- vagy magágy kialakítására kedvező feltételeket biztosít. Az egyenletes talajfelszín kialakítása, ezen túlmenően, a betakarítási munkák biztonságos elvégzése szempontjából is fontos. Szójabetakarításkor az egyenletes és jól elmunkált talajon a betakarítási, pontosabban a levágatlansági veszteségek is hatékonyan csökkenthetők (5. kép).
Ásóboronák a tavaszi művelésben
A talaj-előkészítés hatékony eszközei az ásóboronák. Az ásóboronák – az előzőekhez hasonlóan – függesztett, féligfüggesztett vagy vontatott kivitelben készülnek, a munkaszélességtől függően. A vázszerkezeti kialakításuk is zártszelvényű keretszerkezet. A tengelyre felfűzött és a tengellyel együtt forgó kopásálló, sugáralakban elhelyezett késes munkaeszközök végzik a talaj elmunkálását. A késeket tartó tengelyek szögalakban, kettő, három vagy akár több sorban vannak elhelyezve. Az ásóborona munkaeszközei mögé különböző hengerek (pl. pálcás hengerek) kerülnek elhelyezésre egy vagy két sorban. Az ásóboronák kedvező talajállapotok mellett, illetve megfelelő vetőelemekkel felszerelt vetőgépek használatakor (pl. teljes növényi zúzalékként termesztett rozstarló elmunkálásához) akár a magágykészítést is elvégezhetik (6. kép).
A talajelmunkálásra, vegyszerbedolgozásra és a magágykészítés munkájának elvégzésére a különböző konstrukciójú rugós fogú vagy egyéb, pl. merevszárú munkaeszközökkel szerelt szántóföldi kultivátorok is jó munkaminőséggel használhatóak. A szántóföldi kultivátorok is változatos konstrukciós kialakításban, széles munkaszélességű skálán, függesztett és vontatott kivitelben készülnek.
Ezeknek a berendezéseknek a vázkialakítása hegesztett keretszerkezet, mely hosszirányú tartókból, kettő, három, négy – a munkaeszközöket tartó – gerendelyből áll. Az ék-, verő- vagy egyéb szárnyas művelőeszközök kapaszárai csavarkötéssel – a geometriai méreteinek megfelelő kereszt- és hosszirányú kiosztással – csatlakozhatnak az előzőekben említett gerendelyekhez. A sekély művelésben, magágykészítésben a rugós szárú munkaeszközökkel szerelt kultivátorok hatékony lazítást, gyomritkítást végeznek, és munkájuk után morzsalékos vetőágy keletkezik (7. kép).
A talajviszonyoktól és -állapotoktól függően a szántóföldi kultivátorok egyéb munkaeszközök, pl. rugós vagy merev szárú lúdtalp alakú kapákkal felszerelt változatai is alkalmazhatóak a tavaszi talaj-előkészítési munkákban. A szántóföldi kultivátorok készülhetnek – az előzőeknek megfelelően – könnyű vázszerkezettel vagy nehéz kivitelben, nehéz talajviszonyokra.
Egyes típusokon a szármaradványok és gyomnövények által okozott eltömődések elkerülése céljából csipkés tárcsás aprítóelemeket használnak. Az alkalmazott tárcsák – nagy kerületi sebességüknél fogva – a szármaradványokat és a gyomokat is elmetszik, elvágják, és a művelőelemek ezután azokat a talajba keverik. Természetesen ezek a szántóföldi kultivátorok is különböző lezáróhengerekkel szerelhetők fel.
Kompaktorok – komplett munka egy menetben A tavaszi magágykészítési, talajművelési munkák elvégzésének agrotechnikailag optimális időszaka azonban erősen korlátozott. Ez alatt az agrotechnikailag rövid idő alatt nem mindig van lehetőség gyommentes, megfelelő nedvességtartalmú, egyenletesen bekevert tápanyaggal ellátott, kellően aprómorzsás magágyat kialakítani. Ezért fejlesztették ki a több gépkombinációból összeépített magágykészítő gépeket, kombinátorokat, kompaktorokat.
További előnyük ezeknek a gépeknek, hogy az egyébként nagyobb munkamenetszám és az ebből adódó káros talajtömörödés, a vízháztartási problémák minimalizálhatók, csökkenthetők (8. kép).
A magágykészítő gépek többsége az úgynevezett precíziós szintezési rendszerrel rendelkezik. Ez a szintezési rendszer egyrészt a traktor hátsó függesztőberendezésének és a magágykészítő gép lezáróelemeinek összehangolásával valósítható meg, másrészt függetlenül a traktorkoordinációtól, minden esetben a mellső-hátsó tömörítőhengerekre, illetve a szintezőelemekre építve valósítja meg a precíziós munkamélységtartást. A magágykészítők egyéb szerkezeti elemei közül kiemelendők még a traktornyomlazítók, amelyek merev- vagy rugósszárú kapákból (kapacsoportokból) állnak, és azok merev (fix) rögzítésűek, rugóval vagy hidraulikusan állíthatók be.
A magágykészítő gépek/gépcsaládok mindegyike különböző munkaszélességű változatokkal, de szinte egységesen úgynevezett precíziós szintezéssel szerelt. Ma már olyan kultivátor/kombinátor kapák is bővítik a szerszámválasztékot, amelyek rugókarakterisztikája – a mélységváltozást jellemző függőleges irányú elmozdulások terén is – kiválónak minősíthető (9. kép).
A tavaszi vetésű növények forgatás nélküli alapművelésénél a talaj vízháztartásának optimalizálása a téli csapadékkal és a meglévő vízkészlettel való takarékosság szempontjából – egyéb más, a növénytermesztésben tapasztalható előnyök mellett – a mulcsozásos, forgatás nélküli talajművelési technológia alkalmazása feltétlenül előnyös lehet.
A tavaszi forgatás nélküli művelésben a talaj-előkészítés, magágykészítés legfontosabb munkaműveleteit és ennek megfelelően a munkaeszközeit is alternatívan, a technológiai igényeknek megfelelően lehet alkalmazni.
Forgatás nélküli talajművelés – a mulcshatás előnyei
A forgatás nélküli alapművelésben a mulcsozásos technológiában megfelelő munkaeszközzel felszerelve és megfelelő beállítással a szántóföldi kombinált nehéz kultivátorok a magágykészítést egy menetben is elvégezhetik. A szántóföldi kombinált nehéz kultivátorok emelt vázkerettel készülnek, hogy a nagy tömegű szármaradványok se okozzanak eltömődéseket. A szántóföldi kultivátorok univerzálisan használhatók akár sekély, akár mélyművelésre is, így a magágykészítésre is alkalmasak (10. kép).
A különböző konstrukciójú szántóföldi nehéz kultivátorok művelőszerszámai, kapaszárai az újabb, korszerű változatoknál általában tekercsrugóbiztosítású megfogással kapcsolódnak a gép vázkeretéhez (11. kép).
A különböző munkamélységben dolgozó munkaeszközök hatékony lazító-, keverő-, porhanyítómunkát végeznek. A lazító-keverő munkát végző munkaeszközök mögé pedig – minden esetben – hengeres vagy tömörítőkerekes lezáróegységet építenek. A kedvező, szármaradványokat bekeverő lazító-, porhanyítómunkát követő talajlezárás pedig a talaj vízháztartását, a talaj vízmegőrző képességét javítja.
Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő
