Tűzelhalás

Jelentős, egyben karanténbetegség okozója az Erwinia amylovora, mely kedvező körülmények között nagy károkért tehető felelőssé.

A tűzelhalás betegséget először 1780-ban jegyezték fel az Egyesült Államokban, ahol őshonosnak is számított. Abban az időben még nem voltak tisztában azzal, hogy a növényeket baktériumok is fertőzhetik, így a betegség pontos beazonosítása még váratott magára. 1884-85-ben került végül sor a megállapításra, hogy a tűzelhalásnak nevezett betegség kialakulásáért az Erwinia amylovora nevű baktérium a felelős. 1955ben Nagy Britanniában jegyezték fel Európában először. Innen viszonylag hamar terjedt el mind Európában, mind a világ más részein, ugyanis 1992-ben már Japánban a körtét károsította, 1997ben Ausztráliában dísznövényeken is fellelhető volt.

Hazai megjelenését 1995-ben Nyárlőrincen írták le először, lombhullás után. Az ezt követő években a betegség délre, majd északra és nyugatra terjedt az országban, s elsősorban körtén, birsen és almán volt fellelhető. A betegség vagy elvétve volt csak tapasztalható, vagy az időjárás okozta kedvező körülményeknek következtében járványszerűen pusztított, s emiatt előfordult, hogy a teljes ültetvényt fel kellett számolni. A fertőzött növények szelekciójára és adott esetben teljes gyümölcsültetvény megsemmisítésére azért volt szükség, mert a betegséget hatóságilag zárlati kórokozónak minősítették, ami a mai napig így is maradt.

A tűzelhalás egy polifág baktérium, rendkívül széles gazdanövénykörrel. Termesztési szempontból fontos károsított fajok a körte (Pyrus), a birs (Cydonia) és az alma (Malus). Általánosságban elmondható, hogy a Rosacea családba tartozó nemzettségek közül 33-at fertőz a kórokozó, ami hozzávetőlegesen 129 növényfajt foglal magába. Ezek közé tartozik még berkenye (Sorbus), galagonya (Cotoneaster) és ezüstfa (Elaeagnus) is, amik díszítőértékük miatt terjedtek el a házikertekben is. A növényfajok és fajták között jelentős fogékonyságbeli különbségek tapasztalhatók. Így például a betegségre érzékeny fajtának tekinthetjük körték közül a Bosc kobakot, Konference-t, a Vilmost és a Clapp kedveltjét. Alma fajták közül a Jonatán, az Idared, és a Gloster nevezhető fogékonynak a tűzelhalásra. Alma esetében az alanynak is nagy szerepe van a betegség elkerülésében, ugyanis az intenzív ültetvényekben alkalmazott törpe és félig törpe növekedésű alanyok sokkal fogékonyabbak a tűzelhalásra. Ennek egyik oka, hogy az intenzív gyümölcsös korábban fordul termőre, a fiatal fák előbb kezdenek el virágozni, így jobban ki vannak téve a fertőzés lehetőségének, mivel az oltványok sűrűbben helyezkednek el, egy-más fertőzése is könnyebben valósul meg. Az Egyesült Államokban tapasztalták, hogy azokban a gyümölcsösökben, ahol erőteljesebb a növekedés, ill. azoknál a fáknál, melyek hajlamosak vízhajtások képzésére, nagyobb a baktérium által okozott betegség kialakulásának lehetősége. Összességében a modern ültetvények törpésítő alanyai közül érzékenyek az M9 és az M26-os alanyok, ennél valamivel kevésbé fertőződnek könnyen az M7, MM106-os alanyok, ellenállónak mondható a Bemali, és rezisztensnek tekinthető a Novole, ami azonban intenzív ültetvény létesítésére nem alkalmas, erős növekedési erélye miatt.

Erwinia amylovora a teljes növényt fertőzheti. A lágy részek, mint a virág, levél, termés és sarjhajtások egyaránt elfeketednek, és vizenyős foltok alakulnak ki rajtuk, amik a fertőzés előre haladtával egyre terjednek. A betegség legjellemzőbb és talán legfeltűnőbb tünete sarjvesszők kampós, úgynevezett pásztorbot-szerű meghajlása, amit a növényi rész megbarnulása és elszáradása követ. A baktérium károsításának következtében a virágok elhervadnak, szintén vízzel átitatottá válnak, és elszáradnak, hasonlóan a termésekhez, ami viszont ritkább tünet. Jellemző vonása még a betegségnek, hogy az elfeketedett és szikkadt növényi részek és a termések a fákon maradnak, nem esnek le. A növények fás részein is megfigyelhetők kórképek, ilyen például a törzs és ágak kérgének nekrózisa, melyek egyre nagyobbodnak. Idővel elkülönül a fertőzött rész az egészséges szövettől, besüppedő, lilás-barna foltok, kéregelhalások alakulnak ki. A betegség megjelenésének helye a termesztett kultúrán nagyban befolyásolja a növény élettartamát, ugyanis a vázágakon, törzsön fellelhető tünetek kialakulását követően hamar számíthatunk a növény teljes pusztulására, míg a fertőzött virágok, sarjhajtások nagy ráhagyással történő eltávolításával még esélyt nyújthatunk a fának a túlélésre.

A megfelelő védekezéshez fontos tisztában lennünk azzal, hogy a baktérium hogyan fertőz. Az Erwinia amylovora a már fertőzött növényi részekben vészeli át a telet, és azt az időszakot, ami nem optimális számára. Általában sérülések, kéregrepedések szélein telepedik meg a kórokozó, majd ha az időjárás kedvező a számára és a növényi szövetekben is beindul a nedvkeringés, a sejtközötti járatokban elkezd szaporodni, és a növény felszíni részeire baktériumnyálka préselődik ki. A tűzelhalás betegség csak aktív növekedésben levő szövetet képes megfertőzni, így az intenzív hajtásnövekedés és a virágzás a kultúrnövény számára legnagyobb fertőzési kockázattal járó időszak. A növény részein megjelenő baktériumcseppek szél, rovarok, méhek, madarak és különböző művelő eszközök közreműködésével, valamint virágporral jutnak el egyik fáról a másikra. Mezőgazdasági eszközök és gépek sérüléseken keresztül terjesztik a betegségek, de a kórokozó első sorban természetes nyílásokon, pl. gázcserenyílásokon, paraszemölcsökön keresztül jut be szél, víz stb. segítségével. A virágkori fertőzésben az időjárásnak és a beporzó szervezeteknek van nagyobb jelentősége. A rovarok egyik virágról a másikra szállva az egészséges bibére juttatják a korokozó fertőző anyagát, ami a bibeszálon, majd a kocsányon keresztül hatol be a hajtásokba. A háncsszövetbe jutva szaporodik a baktérium, és terjed tovább a fák más részeibe, majd el is pusztítja ezzel a növény vagy növényi rész kiszáradását okozva. A fertőzött szövetek nem tudnak regenerálódni, a kéreg emiatt repedezik fel, és serken ki rajta a baktériumcsepp.

Nyár elején, ahogy az idő melegre fordul, szárazabb a levegő, ésa fák növekedése is alább hagy, a kórokozó terjedése is korlátozódik, visszaszorul. A tűzelhalásnak mindenképpen a nedves, csapadékos idő az optimális, ami, ha meleggel párosul, a fertőzés létrejöttével mindenképpen számolni kell. A betegség számára minimális hőmérséklet a 15°C, de a nagyobb hangsúly a levegő páratartalmán van, ugyanis a száraz levegő meggátolja a baktériumot a terjedésben.

4. kép. Fertőzött virágok almán (forrás: www.bio-protect.de)

Az Erwinia amylovora okozta tűzelhalás elleni védekezés nehézsége abban rejlik, hogy amint a baktériumnyálka a növény sebzésre, természetes nyílására kerül, valamint a virágokra, onnan hamar és viszonylag könnyen jut be a hajtások szöveteibe, ahol már a kontakt készítmények nem fejtik ki hatásukat. Korábban hatékonynak bizonyultak az antibiotikumok (sztreptomicin és kasugamicin) hatóanyagú készítmények, melyeket előrejelzésre alapozva lehetett alkalmazni virágzásban is. Azonban ezen növényvédőszereket emberekre gyakorolt káros egészségügyi hatásuk miatt az Európai Unió legtöbb országában betiltották, így a betegség elleni védekezést más perspektívából kellett megközelíteni. Ennek következtében került nagyobb hangsúly az előrejelzési rendszerek kidolgozására és alkalmazására a kórokozó tekintetében, ill. másféle hatóanyagok alkalmazása vált szükségessé.

Ma már különböző előrejelzési programok segítik a termelőket a védekezés pontos időpontjának meghatározásában, amihez meteorológiai adatok mérésével juthatunk hozzá. Ilyen például, az Egyesült Államokból származó MARYBLYT rendszer, amely a növény fenológiai állapota és az időjárási paraméterek együttese alapján jelzi a termelőnek a fertőzés szempontjából kockázatos napokat, valamint azt, hogy mikor kell pontosan elvégezni a tűzelhalás elleni növényvédelmi kezelést. A MARYBLYT és az Egyesült Királyságban kidolgozott Billing-félerendszer, ami hasonló elven működik, mint amerikai társa, mind bevált és alkalmazható magyarországi körülmények között.

6. kép. Tűzelhalás tünet almán (forrás: www.tecnicoagricola.es)

A tűzelhalás elleni védekezés a fajtaválasztással kezdődik. Ennél a betegségnél kiemelten hangsúlyos a megelőzés, ugyanis a tünetek megjelenése már azt jelenti, hogy a kórokozó a növénybe jutott, onnan pedig rövid idő alatt képes elterjedni és tovább fertőzni. A korábban említett érzékeny fajták kerülésével és helyettük ellenálló alany – nemes párosítás választásával már csökkenthetjük a fertőzések későbbi kockázatát. Helyes agrotechnika alkalmazása a következő olyan lépés, amivel csökkenthetjük a tűzelhalás kockázatát. Ilyen például a jól szellőzhető, laza koronaforma kialakítása és mindenképpen a már megjelent fertőzött növényi részek eltávolítása úgy, hogy legalább 30-50 cm-rel a beteg rész alatt vágunk, ezzel biztosítva, hogy a még nem tünetes, de már adott esetben fertőzött növényi rész is szelektálásra kerüljön. Az ilyen módon lemetszett ágrészeket, hajtásokat el kell égetni, a segédeszközt pedig fertőtleníteni, annak érdekében, hogy rákerült fertőző anyag ne juthasson át, másik, akár egészséges fára.

A baktérium okozta betegség ellen használhatók növényvédő szerek főleg preventív jelleggel. Az ültetvények lemosókezelésekor alkalmazott készítmények tartalmaznak rezet, amik az Erwinia amylovora fertőző anyagának sem kedveznek. Fontos kiemelni, hogy a réz-készítmények csak megelőzőleg és helyileg használhatóak, hiszen kontakt készítmények, emellett virágzó kultúrában alkalmazva komoly virágkárosodást, ezzel termésveszteséget okozhatnak. Az ősszel és tél végén elvégzett lemosókezelések nagyban hozzájárulnak a betegség elleni védelem kialakításához. Jelenleg a réztartalmú készítményeken kívül két hatóanyag áll rendelkezésre tűzelhalás ellen. A foszetil-alumínium-hatóanyagú növényvédő szert megelőző jelleggel virágzás kezdetén és intenzív hajtásnövekedés időszakában szükséges kijuttatni, amennyiben a feltételek a baktériumnak kedvezően alakulnak, vagyis a relatív páratartalom minimum 75%, legalább 2,5 mm csapadék képződött, és a napi középhőmérséklet kb. 18°C-os, a szert akár 2-3 alkalommal is ki kell juttatni. A másik egy biológiai gombaölőszer, melynek hatóanyaga az Aureobasidium pullulans. Ennek az úgynevezett mikrogombának a hatékonysága térparazitizmusában rejlik, ami annyit jelent, hogy a kijuttatott Aureobasidium pullulans a kezelt növény egészén telepszik meg, ezzel elfedve azokat a behatolási lehetőségeket, amiken keresztül a baktérium bejuthatna a kultúrnövénybe. Erős fertőzési nyomás esetén a készítményt akár 3 alkalommal, 2-7 napos időközönként is ki kellhet juttatni. Hatásmechanizmusából következik, hogy a növényvédelmi kezelés minősége nem elhanyagolható, a biztos védelem érdekében törekedni kell a virágok teljes és egyenletes permetlé fedettségére. E hatóanyag alkalmazása amiatt lehet nehézkes, hogy semmilyen más fungicid hatóanyagú szerrel nem keverhető, és használat előtt a permetlétartályt is lúgos kémhatású mosószerrel ki kell tisztítani.

8. kép. Fertőzés tünetei törzsön (forrás: utahpests.usu.edu)

Folytak/folynak kísérletek arra is, hogy a terjesztésben olyan nagy szerepet játszó rovarok, elsősorban a méhek segítségével juttassanak a baktérium fertőzését megakadályozó biológiai hatóanyagot, közvetlenül a virágokra. Erre a célra a Pantoea aglommeransnevű baktériumot használtak, ami káros hatást gyakorol az Erwinia amylovora-ra, azonban az antagonista baktérium mézbe kerülése miatt nem folytatták tovább a kutatást ezzel a törzzsel.

Összességében Erwinia amylovora okozta tűzelhalás-betegség ellen nem egyszerű, de nem is megoldhatatlan a védekezés. A termelőnek a vélelmezett tünetek megjelenésekor bejelentési kötelezettsége van az illetékes Növény- és Talajvédelmi Hatóság felé. A megelőzésen ennél a betegségnél nagy a hangsúly, de a megfelelő fajta megválasztásával, optimális koronaforma kialakításával, és az előrejelzésre alapozott növényvédelmi kezelések elvégzésével alapvetően a tűzelhalás mentes ültetvény fenntartása kivitelezhető feladat.

Kálmán Anna Léda

növényorvos