Útmutató a hosszútávú, sikeres, természetes gyepgazdálkodáshoz

Magyarország egykor a dús füvű legelők országa volt – ma azonban sajnos azt kell látnunk, hogy nem jól használjuk kaszálóinkat, legelőinket. Alacsony termőképességű, nem megfelelően gondozott gyepekről pedig szinte lehetetlen állatainkat jó minőségben és gazdaságosan takarmányozni. Van azonban megoldás: cikksorozatunkban azoknak kívánunk egyszerű, de okszerű segítséget nyújtani, akik látnak fantáziát a gyepgazdálkodásban.

A sorozat első részében a gyepek telepítésének és rendszeres gondozásának műveleteit és gépeit tekintettük át, második írásunkban a gyepfenntartási műveletek talán legfontosabb elemeivel, a gyomszabályozás és a tápanyag-utánpótlás modern, természetszerű megoldásaival foglalkoztunk. A sorozat záró részében az elöregedett gyepek felújításának modern, természetszerű megoldásait tekintjük át, és a legeltetéssel kapcsolatban is adunk hasznos tanácsokat.

A gyepek felújítása

A rét- és legelőgazdálkodásban öt évente ajánljuk a területek mélylazítását. A lazítást mindig az előző művelet sorára merőlegesen végezzük, és egyidejűleg hengerrel tömörítsük vissza! Idősebb telepítésekben a gyepnemezt késes hengerrel is hatékonyan felszaggathatjuk.

Akár új növényfajokat telepítünk, akár a már meglévő fajok egymáshoz viszonyított arányait változtatjuk meg, mindig vegyük figyelembe az évtizedek alatt kialakult faji összetételt!

A feltörést, melyet az esetek túlnyomó részében mélyszántással végzünk, és vele megszüntetjük az addigi növényzet élettevékenységét, nem tekinthetjük felújításnak, még abban az esetben sem, ha ismételten gyepet telepítünk vissza az adott területre.

Az aprómagszórókat rugalmasabban tudjuk használni a felülvetéseknél, mint a vetőgépeket. Jó minőségű fogasolás után szivargyújtóról üzemeltethető aprómagszóróval, akár egy quaddal is megoldható a víznyomásos, vagy kipusztult területek vetése.

Direktvetés

Ez esetben a gyepterület (ősgyep) florisztikai összetételét úgy változtatjuk meg, hogy az nem kíván külön talajművelési beavatkozást. A gép tárcsás vetőcsoroszlyákkal közvetlenül nyitja meg a vetőágyat, és helyezi el a magot maximum 2 cm mélyre.

Fontos, hogy az ősnövényzetet közvetlenül a vetés előtt kaszáljuk meg, a területről pedig távolítsunk el minden növényi maradványt: a rétavart, a gyomokat, a bokrokat stb. Az ősnövényzet magassága 5-6 cmnél ne legyen nagyobb.

Közvetlenül vetés előtt juttathatunk ki starter műtrágyát, gyepboronával, több szögből járatva, a talaj felső 1-2 cm-es rétegébe bedolgozva. Ha a vetőgépen nincsenek tömörítőtárcsák, úgy a vetést követően rögtön tömörítsünk könnyű hengerrel!

Ajánlott vetési időpont: nyár vége, szeptember legeleje. Így az újonnan kelő növedéknek megfelelő idő áll rendelkezésére ahhoz, hogy még a fagyok beállta előtt kellően meg tudjon erősödni.

Amennyiben a felülvetést tavasszal végezzük, úgy a teljes vegetációs időszak alatt fokozott gondot kell fordítanunk a növényzet kaszálására (szárzúzásra), máskülönben az ősnövényzet dominanciája (árnyékolás, vízelszívás) miatt a csíra- és a fejlődő növények növekedése hátrányt szenvedhet, és felülvetésünk akár teljes kudarcba is fulladhat. Természetesen, ha az őszi időjárás azt megkívánja, akkor ezeket a feladatokat a nyár végi telepítés esetén is el kell végezni.

Altalajlazításos felülvetés

A gyepterületek talajai művelési sajátosságaik – főleg a túlzott taposás – miatt fokozottan kitettek a tömörödésnek. Különböző fokú levegőtlenség már a felsőbb rétegekben is viszonylag hamar kialakul, és elzárja az utat a különböző káros anyagok és köztes termékek oxidatív lebomlása elől. Tovább erősíti ezt a hatást a terület idővel egyre romló vízgazdálkodása. Mindez sajnos jó kiindulási alapot teremt egyes növénypatogén kórokozók felszaporodásának, egyben gátolja a rét növényzetének harmonikus fejlődését, ami végül a terméshozamok csökkenéséhez, a faji összetétel megváltozásához, gyomosodáshoz, egyszóval a gyep degradációjához vezet.

A fentiekben leírtak miatt van komoly létjogosultsága az altalajlazításos felülvetési technológiának, mely kimondottan ajánlható olyan esetekben, amikor a gyepterület „előélete” ismeretlen, ha évtizedes ősgyepekről van szó, vagy ha határozott leromlás jeleit tapasztaljuk.

Miután a területet lekaszáltuk és lehordtuk a növényi maradványokat, elsőként végezzünk 40-50 cm mély talajlazítást! Ennek kiemelt célja a fizikai szerkezet javítása (vízgazdálkodás), levegőztetés (lebomlás) és az egyéb káros anyagok gyökérzónánál mélyebb rétegekbe juttatása. Alkalmazására csak megfelelően nyirkos, de semmiképpen sem túl nedves vagy kimondottan száraz viszonyok között kerülhet sor.

Ezt követően szükség szerinti műveletszámban nyitott nehéz tárcsával két irányból tárcsázzunk, és vele egy menetben hengerezzünk is! Ezzel elérjük, hogy a lazító által felszaggatott tömbök aprózódjanak, ugyanakkor a nyitott tárcsaszög megakadályozza a növényzet gyökérzetének szétdarabolását, így annak jelentős része újra sarjadásra képes állapotban marad. A felszíni egyenetlenségeket rétboronával szüntessük meg, majd többszöri sima hengerezéssel alakítsuk ki a vetőfelületet! Fogas használata kevésbé ajánlott, mivel az a növényzetet összehúzhatja. Ez nemcsak hogy nem cél, de egyben a munkát is nehézkessé teszi. Az 1-2 cm mélységű vetést követően még egyszer hengerezzünk. A tápanyag-ellátottságtól függően mérlegelhetjük komplex műtrágya kijuttatását.

Ezt a módszert csak nyár végi felújítások esetén ajánljuk, mert a területnek szüksége van a tél jótékony hatására, különösen kötött talajokon. Az első tavaszi kaszálás még ez esetben is nehézkes lehet.

Felülvetésre ajánlott fű- és pillangóskeverékek

Bármilyen gondosan is járunk el gyepterületeink ápolása során, elkerülhetetlen, hogy idővel olyan változásokat tapasztaljunk, melyek eredeti termelési célkitűzéseinkkel ellentétes folyamatokat jeleznek. A klimatikus tényezők ingadozása, a talajokban zajló, vagy éppen nem zajló folyamatok hatásai előbbutóbb képesek elindítani olyan hatásokat, melyek a degradáció irányába mutatnak. Ez pedig erőteljesen rontja a gyepen folytatott gazdasági tevékenységünk eredményességét.

Ennek elkerülése végett az olyan területeken, ahol a kívánatos faji borítottság nem kevesebb, mint 50%, javasolt a felülvetés (ennél gyengébb borítottság esetén új gyep telepítése ajánlott). A döntést a leromlás gyorsasága mellett befolyásolják annak okai is, és a későbbiekben ezek hatásainak kivédése vagy mérséklése (pl.: gondozási munkák elhanyagolása, vagy a terület vízgazdálkodási viszonyainak változása).

A keverékek összeállításánál számos szempontra érdemes tekintettel lennünk. Az évtizedes ősgyepekben a környezeti adottságok által leginkább kiszelektálódott fajok találhatók meg, így azokat mindenképpen vegyük figyelembe. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a természeti adottságok viszonylag kis területen belül is lényegi eltéréseket mutatnak (lásd: talaj), így ezen adatokat is vegyük figyelembe a tervezéskor. A fizikai talajféleség, a terület domborzati kitettsége és a táj klímája együttesen alakítják a terület vízgazdálkodási sajátosságait, melyek szintén meghatározzák az eredményesen használható fajok körét (üde, száraz-aszályos, szikes.)Tekintettel arra, hogy az új kelésnek a már masszívan alkalmazkodott hasznos és gyomnövényzettel egyaránt meg kell „küzdenie”, fontos, hogy az újonnan telepített fajok kellően agresszívak legyenek.

Legeltetési tanácsok

A megtermelt zöld gyeptömeg „betakarításának” leggazdaságosabb módja a legeltetés. A legelő állat és a gyepterület között nagyon szoros kölcsönhatás alakul ki. Tekintve, hogy az állatok életük nagy részét a legelőn töltik, fontos, hogy e kapcsolat ne szenvedjen kárt egyik oldalról sem. Nem megfelelő szervezés esetén (elöregedett növényállomány, túllegeltetés, tiprás stb.) a legeltetési veszteség elérheti a 60%-ot.

• A legeltetési szezon megkezdésének időpontja alapvető tényező. Nem köthető naptári naphoz, hiszen egyaránt függ a terület földrajzi elhelyezkedésétől, az évjárat időjárásától, a talaj típusától és mindennek a növényzetre gyakorolt hatásától.

• A legeltetés megkezdéséhez fontos, hogy a domináns fűfaj magassága elérje a 20-25 cm-t – ezt a méretet a szarvasmarha könnyen lelegeli anélkül, hogy a fűben kárt tenne.

• Fontos, hogy a talaj ne legyen túl nedves, „bírja el” az állatot, különben az kárt tesz a vegetációban.

• Feketére műveléses technológiával felújított területeken egy évig ne legeltessünk, helyette inkább kaszáljunk! Túl korai kezdés esetén a fiatal növények kárt szenvedhetnek, csökkenhet a termésmennyiség, így azonos takarmánymennyiség betakarításához nagyobb területre lesz szükség, ennek viszont határt szabhat a rendelkezésre álló legelőterület nagysága.

• A túllegeltetés elkerülése végett gondosan határozzuk meg a rendelkezésünkre álló gyepterület és a legeltetendő állatlétszám arányát! Egy-egy szakasz állateltartó-képessége a legeltetési idényen belül – elsősorban a csapadékmennyiség függvényében – változik: eltérő létszámot képes eltartani tavasszal, illetve a forró, száraz nyár közepén. E különbséget a fenti fejezetekben leírt művelési eljárásokkal enyhíthetjük.

• Szakaszos legeltetést alkalmazzunk, és a helyi tapasztalatokat figyelembe véve készítsünk egész idényre szóló legeltetési tervet! Optimális körülmények között – fajtától is függően – 1 tehén kb. 3560 kg zöld füvet fogyaszt el. Ennél kisebb hozamú terület esetén mérlegelni kell a legelő-kiegészítés bevezetését. Egy-egy szakasz legeltetése lehetőleg ne haladja túl a 10-12 napot, mert a növényzet regenerációjához 30-35 napra van szükség.

• A legeltetés szervezésekor vegyük figyelembe az állat szokásait! Jó minőségű legelőkön a legelési periódusok száma napi 4-5, kisült legelőkön ennél kevesebb, viszont az egyes fázisok hosszabbak. Az állatok napi 8-10 órát töltenek legeléssel, többnyire hajnalban és kora reggel, illetve késő este. Nagy melegben az állatok kevesebbet legelnek.

• A legelőkön használt műtárgyakat (itatókat, mobil karámokat stb.) úgy helyezzük el, hogy azok használata során az állatok minél kisebb taposási kárt okozzanak, mert ezzel a gyomvegetáció felszaporodását segítjük elő.

Összefoglalásul: a modern, környezetkímélő, de intenzív gyepgazdálkodás jelentős költségcsökkentési – azaz nyereségnövelési – potenciált jelent a szarvasmarhatenyésztők számára. Az Európai Unióban 2020 után várható támogatási reformok és ezek pénzügyi vonzatai még inkább szükségessé teszik a hazai gyepterületekben rejlő gazdaságossági potenciál kihasználását.

Takács Jánosné, Csirkovics Gyula
Sersia Farm Kft.