Változó tőszámmal a változatlan hozamért

Ha precíziós gazdálkodásról esik szó, elsősorban az egyenes sorok, a vetőelemek szakaszolása, vagy a differenciált műtrágya-kijuttatás jut eszünkbe. A termelési költségeknek csaknem a negyedét a vetőmag teszi ki, ezért fontos, hogy pontosan meghatározott mennyiségű magot vessünk, melynek mennyisége táblánk adottságaihoz igazodik. A változó tőszámú vetéshez számos olyan tényezőt kell figyelembe venni, amelyek már önmagukban is meghatározzák annak eredményességét.

A kukoricára ható stresszfaktorok közül, ha az elmúlt évek kukorica termesztését vizsgáljuk különösen igaz, hogy limitáló tényezőként első helyen a rendelkezésre álló víz mennyiségét említjük. Ezzel persze szoros összefüggésben van az elvégzett agrotechnikai műveletek minősége: célszerű a rendelkezésre álló vizet a kukorica számára a legnagyobb mértékben elérhetővé tennünk.

Az egységnyi területen található több növény nagyobb vízigény- nyel rendelkezik. A hibridek eltérő hatékonysággal hasznosítják a talaj vízkészletét, amelyet a kivetett növényszám is nagymértékben befolyásol. Az optimális tőszám egyben terület- és hibridspecifikus tulajdonság is, de módosító tényezőként hat a talaj termőképessége, területünk heterogenitása, az elvárt termésmennyiség, az öntözési lehetőség, a vetőgépünk nyújtotta lehetőségek és az adott hibrid alkalmazkodóképessége is.

Mennyivel vessük?

A hagyományos – nem differenciált – művelés esetén egy táblán belül egy adott tőszámmal vetünk egy hibridet. Ez általában a katalógusban szereplő érték, vagy az értékesítő által javasolt mennyiségű tőszám. Több, mint 250 kukorica hibrid kapható ma hazánkban, melyek nagyrészére nincs a hazai viszonyokra is kidolgozott, kísérleti eredményekre alapozott optimális érték a vetési paraméterekre.

A folyamatos nemesítői munkának köszönhetően az újabb és újabb hibridek a nagyobb mértékű stresszel szemben hosszabb időn keresztül ellenállóak, vagyis a magasabb tőszámú vetés mellett kedvezőtlen körülmények között is kisebb mértékű terméskiesés várható. Általánosan igaz az, hogy a fajta, az évjárat és az agrotechnikai elemek, így a tőszám is egymással szoros kapcsolatban határozzák meg az eredményeket.

Modell a valóságban

A 2017-ben kidolgozott változó tőszámú vetéseink közül egy szélsőséges adottságú (5-5,5 pH, 1-1,2% humusz-, igen gyenge foszfor- és káliumtartalommal rendelkező talaj, valamint több mint 100 m-es táblán belüli szintkülönbség) Zala megyei 35 hektáros táblán tapasztaltakat mutatjuk be.

Első lépésként megkerestük az azonos tulajdonságokkal rendelkező táblarészeket, más néven a művelési zónákat. E zónák lehatárolása többek között az alábbi adatok alapján történhet:

  • a gazdálkodó évekre visszamenő tudása: hol volt nehezebben művelhető a terület, hol voltak gyengébbek vagy jobbak a termésátlagok;
  • a terület geográfiai adottságai: talajtípus, domborzat, lejtés, vízgazdálkodás;
  • egymást követő több évben gyűjtött hozamadatok és hozamtérképek;
  • a talaj elektromos vezetőképessége (EC) és a talaj vizsgálati adatok;
  • NDVI fényképek és egyéb műholdfelvételek.

Ezen adatok rendszerezésével és egységesített értelmezésével olyan környezeti modellezést hajtunk végre, ahol nem csupán a területek változatosságát, hanem a variabilitás kukoricatermesztésre kifejtett hatását is láthatjuk, így a vetni kívánt hibridet és annak tőszámát is könnyebben beállíthatjuk.


1. kép Kukorica-terméseredmények (Ortaháza, 2015)


2. kép Kukorica-terméseredmények (Ortaháza, 2016)

A táblánkról több évre visszamenőleg rendelkeztünk hozamtérképekkel. A 2015. és 2016. évi kukorica terméseredményeket vizsgálva jól kirajzolódott, hogy egyes táblarészek jelentősen alacsonyabb potenciállal rendelkeznek, az eltérések mindkét évben hasonló mértékben jelentkeztek a tábla azonos részein. A táblán belüli minimum- és maximum-termésszintek között gyengébb évben is 6-7, míg kedvező évjáratban akár 10 tonnás eltérések is előfordultak egy hektárra vetítve (1. és 2. képek). Ezentúl megfigyelhető az is, hogy a tábla kedvező és kedvezőtlen adottságú részei között nagy átfedés van (1. ábra).


1. ábra A terület azonos termőképességű részei közötti összefüggés mértéke a 2015. és 2016. évi kukorica hozamtérképek adatai alapján. Az évjárathatás miatti terméskülönbség figyelmen kívül hagyása érdekében relatív százalékos értékben feltüntetve, 100% = táblaszinten az adott év termésátlaga. (Ortaháza, 2015-2016)

A jelentős különbségeket az előző szezonok alatt több alkalommal elemzett NDVI képek is igazolták (3. és 4. képek). A táblaszéleken egyaránt megfigyelhető vad- és taposási kárból eredő alacsony termőképességű részeket az értékelésből minden évben kihagytuk a hektáronkénti növényszám és a termés összefüggésének vizsgálata során.


3. kép A kukoricaállomány NDVI műholdképe 2015 augusztus végén (Ortaháza, 2015) (Forrás: Cropio)


4. kép A kukoricaállomány NDVI műholdképe 2016 szeptember elején (Ortaháza, 2016) (Forrás: Cropio)

A 2017-ben vetett kukorica hibrid fajtatulajdonosa által javasolt átlagos magnorma 72000 tő/hektár, mi ezt választottuk az átlagos területekre kivetendő magszámnak. Az egyes szinteket a vetőgép képességeinek megfelelően 60 és 80 ezres vetésnorma között folyamatos átmenettel határoztuk meg (5. kép) – a használt board computer nem tudta külön kezelni a 6 vetőkocsit, így a gép teljes munkaszélességében mindig ugyanakkora tőszámmal dolgozott.


5. kép A felhasznált adatok figyelembevételével kialakított vetéstérkép 2017-ben (Ortaháza, 2017)

A célunk az volt, hogy a táblaszinten gyengébb adottságokkal rendelkező táblarészekre kevesebb mag kivetésével, az egyedi produkció növelésével és a stresszhatások csökkentésével nem rekord, de a korábbi években tapasztalható gyenge termésszintet növeljük, a kedvező területeken pedig a több növény több cső – több termés-elv érvényesüljön.

A 2017-es év viszonyai nem kedveztek a kukorica fejlődésének: táblaszinten közel 2 tonnával volt alacsonyabb a termésünk, mint az kedvező 2015-ös évben. Ennek ellenére elmondható, hogy a gyengébb területeken elegendő volt a kevesebb magszám, míg a jobb adottságú részeken érvényesülni tudott a magas termőképesség. Az alacsonyabb termésszint ellenére lényegesen kisebb volt azon táblarészek aránya, ahol a túlsűrítés következtében fellépő stressz termés- csökkenést eredményezett, illetve nagyobb a kedvező adottságú részek aránya, ahol a jó termőképesség átlagon felüli terméseredményekben mutatkozott meg (6. kép).


6. kép Kukorica-terméseredmények (Ortaháza, 2017)

Elvitelre

Érdemes tehát változó tőszámú vetéssel foglalkozni? Az agrotechnikai műveletek egyik célja a talajnedvesség megőrzése, amelyet a hektáronkénti növényszám is jelentős mértékben befolyásol. Kevesebb növény alacsonyabb mértékű vízigénnyel rendelkezik, túlsűrítés pedig jelentős stressztényező a kukorica számára, különösen igaz ez egy szárazabb évjáratban. Az elvárt termést az adott környezetben az inputanya- gok szintje, a fajtakérdés alapvetően meghatározza.

A megfelelő adatok, adatsorok hiányában pontosan nem határozható meg a szükséges inputanyagok (vetőmag, műtrágya) mennyisége. Fontos ezért a művelési zónák táblán belüli precíz lehatárolása, amelyet igazán pontosan csak több évre visszamenő – kalibrált – hozamtérképekkel, vagy egy évből, de különböző forrásból (EC térkép, NDVI képek) származó adatsorokkal lehetséges. A megvalósításhoz szükséges géppark nélkülözhetetlen ugyan, de nem ezzel kezdődik a precíziós művelés, hanem annak megismerésével, hogy milyen mértékű a tábláink heterogenitása, adottságaink mellett mennyi idő szükséges az ilyen típusú beruházások megtérüléséhez. A szélsőséges táblaadottságok (mint példánkban is) mindenképpen indokolják a változó vetőmagnormákkal történő vetést, amely differenciált műtrágya-kijuttatással párosítva egyértelmű megtérülést jelent nemcsak a hozamok növelésében, de a költségeink optimális szinten tartásában is.

Makra Máté – Diriczi Zsombor

FieldPASS Kft.

FieldPASS Kft. kukorica műtrágya precíziós gazdálkodás termesztés termőképesség vízgazdálkodás