Zöldborsó határszemlén

Míg a rendszerváltás előtt 35 ezer hektáron termeltek zöldborsót hazánkban, ma csak 13.600 hektárnyi területet regisztráltak. A termőterület csökkenésével viszont a megoldandó feladatok nem fogytak el. A változó növényvédelmi feltételek mellett új, rezisztens fajtákkal és még mindig szemléletváltási, termesztéstechnológiai tanácsokkal kell egy integrátornak szolgálni. Ennek érdekében a zöldborsótermesztőket határszemlére invitálta a KITE Zrt. Kertészeti üzletága június 5-én, Nádudvaron.

Akinek nem inge, ne vegye magára

Zöldborsó szezon közepén járunk/jártunk. Gyakorlatilag hiányzik mögülünk egy tél, a vele járó csapadékkal és hideggel együtt. A csapadékot azóta már szinte pótolta a természet, a hideg hiánya viszont több növénykultúrában is katasztrofális növényvédelmi problémákat okozott. A KITE Zrt. kollégái Török János vezetésével Tolnától a Hajdúságig bejárták a táblákat, és a nádudvari határszemle előtt a tapasztalatokat megosztották a jelenlévőkkel. Nem nevesítve tették közzé a hibákat, hiszen nem is az volt a lényeg. Most távirati stílusban, gyakorlatilag egy képzeletbeli „így nem lehet” szabályzatban, pontokba szedve sorolom fel Olvasóinknak az elhangzottakat:

• Ma már elvárás a koraiság, a 670-700-720-as borsókat keresik a termelők, de leginkább a felvásárlók és feldolgozók. Ennek azonban nemcsak gazdasági okai vannak. Az idén az április 7-10 után vetett borsóknál már gondokat láttunk, fertőzött, sőt sajnos kezeletlen állományokat.

• PEDIG! A borsó vetésével meg kell várni, hogy a talaj a vetés mélységében 6-8 oC-ra melegedjen fel. Hideg talajba történő vetéskor elhúzódik a borsómag csírázása, a kelés lassú és vontatott lesz. A borsó viszont már alacsony hőmérsékleten is képes vizet felvenni és csírázni (velőborsó esetén 4-5 oC-on). Tehát vetésének ideje március közepe-vége. Vírusfertőzések megelőzésében különösen fontos a vetésidő megválasztása. A korán vetett borsó a levéltetvek rajzása előtt megerősödik, tehát későn vagy másodvetésként vetett borsó sokkal nagyobb fertőzésnek van kitéve.

• Volt olyan (nem kis)termelő, aki egyszer sem gombaölőzött ebben a szezonban.

PEDIG! Épp az elmaradt tél és a május eleji (05.10-12.) 4-6 oC-ra történő jelentősebb lehűlés, majd pár nappal később a 25-26 oC-ra történő felmelegedés, a jéggel érkező csapadék és a szél óriási stresszhatást jelentett a borsónak. Így jelentős tetű kártétel, komoly tripsz kártétel, majd a fusárium és tőpusztulás tünetei jöttek sorba.

• Volt, aki összekapcsolta a gyomirtó szer és a lombtrágya kijuttatást. Volt ennek enyhébb, mégis eredménytelen formája, ahol a két kezelés között csak 2-3 nap telt el, mivel megérkezett a várt csapadék, és abban bízva, hogy mindezt bemossa, felgyorsították a folyamatot.

PEDIG! Technológiailag a két kezelés nem vonható össze, mivel perzselést, ezzel jelentős fejlődési visszaesést okoz.

• Az eltömődött, nem levegőzött talajok gyökérpusztulást, de legalábbis tápanyag- és vízfelvételi problémákat jelentettek.

PEDIG! A zöldborsó jól elmunkált vetőágyat igényel.

• Megfelelő elővetemény, főleg vetésváltás hiányában borsóuntság lép fel, különböző csírázási és fejlődési tünetekkel, de legfőképpen a fiatal fejlődő borsón fellépő betegségek megjelenésével és terjedésével.

PEDIG! A borsó tavaszi vetésű növényként igen jól beilleszthető a vetésváltásba, de 4 évig nem termeszthető önmaga után. Legjobb előveteményei a borsónak az őszi búza, mert nem szárítja ki a talaj vízkészletét. Közepes előveteménye a kukorica, de ez esetben célszerű rövid tenyészidejű hibridet választani. Rossz előveteménynek számít minden késői betakarítású növény, amelyik kihasználja a talaj vízkészletét, amelyik nagy mennyiségű szármaradványt hagy vissza a területen, illetve közös betegsége, kártevője van a borsóval.

• A megfelelő fajta kiválasztása: mielőtt a szokásos, legegyszerűbbnek tűnő kifogást is kielemeznénk, az országbejárás során a KITE Zrt. kollégai olyan helyszínen is jártak, ahol bizonyítottan ugyanaz a tételű vetőmag használatával két nagyobb parcella termésátlagában 30% eltérés volt mérhető.

PEDIG! Igen, a megfelelő fajta kiválasztása, a talajadottsághoz, egyáltalán a termelés céljához igazítva egyike a legfontosabb feladatnak. Épp ezért a KITE Zrt. ettől az évtől szeretné koncentrálni a fajta szortimentet, ezzel egységes árualapot, és kiszámítható növényvédelmi feladatokat generálva a termelőinek.

Itt lenne a megoldás?

Egy évvel ezelőtt mutatkoztak be a KITE Zrt. forgalmazásában a Van Waveren zöldborsók a Nádudvaron tartott fajtabemutatón. A hazánkban már ismert nemesítőház további új fajtákkal jelent meg, idei katalógusukban már 33 fajta paramétereit hasonlíthatják össze a termelők Európa-szerte. Az idei nádudvari rendezvényen viszont mégis kevesebb fajtával találkoztunk. Többek között ennek okairól és természetesen a hazai termesztés lehetőségeiről, buktatóiról beszélgettem Török Jánossal, a KITE Zrt. Zöldség üzletágvezetőjével.

• Tavaly 17 fajtát vonultatott fel a Van Waveren GmbH. A termőterületünk további csökkenése miatt látunk ma kevesebb parcellát?

Egyáltalán nem. Sőt, mi a 13.600 hektárunkkal Európa harmadik legjelentősebb termelőjének számítunk. A tavaly bemutatott 17 fajtából 9 forgalmazását kezdtük meg, ezek mindegyike múlt évi vetőmagelőállításunk, szuperelit vetőmagként érkezett hozzánk, mi szaporítottuk, Németországban minősítették, majd nálunk került forgalomba.

Azonban el kell döntenünk, hogy ebből a széles kínálatból melyek azok a fajták, amelyeket a köztermesztésünkbe javaslunk. Ennek érdekében gyakorlatilag széltében-hosszában végigjártuk az ország borsóterületeit – ez ugye ekkora termőterületnél nem egy lehetetlen feladat?, és döbbenetes tapasztalatokra tettünk szert. Elgondolkodtató, megszívlelendő. Ezt szerettük volna ma (is) megosztani a borsótermesztő kollégákkal.

• Fajtaváltás előtt áll a szakma – hallhattuk az előadásában. A megváltozott növényvédelmi feltételek, szervisszavonások miatt kényszerülünk új fajtákat választani?

Ez is befolyásolja, nem vitás. A zöldborsótermesztés szűk keresztmetszete a növényvédelem, ami viszont jelentős költséggel jár. A termelő még ma is gyakran mérlegeli a védekezés árát, megtérülését. Ez a szemlélet az idén azonban nagyon megbosszulta magát, országjárásunk során gyakorlatilag alig találtunk egészséges állományt, annál több termesztéstechnológiai hibát. Tehát az általunk megjósolt fajtaváltást a rezisztens fajták megjelenésével lehet elérni.

• Ezzel mentesülünk a növényvédelmi feladatok alól? Ez az ún. könnyebb megoldást jelenti?

Egyáltalán nem. A most preferált fajták is csak 2-3 kórokozóval szemben rezisztensek. Ha nem alkalmazunk megfelelő számú növényvédelmet, akkor ezek a fajták sem lesznek képesek a csodára. Mi épp arra kívánjuk felhívni a figyelmet, hogy a zöldborsóra ne szántóföldi növényként tekintsünk, hanem egy intenzív zöldségkultúraként, annak minden elemére különös hangsúlyt helyezve. Természetesen a megfelelő vetőmagtól indulva.

• Előadásában egy csokorba szedte az idén látott technológiai hibákat. Tanulható és leginkább ár-érték összefüggésben betartható ez a sok intelem?

Nem feltétlen a saját hibáján kell tanulnia a zöldborsótermesztőnek (sem). Nem igazságosztók kívántunk lenni, hanem felhívni a figyelmet arra, hogy egy-egy hiba gyakran visszafordíthatatlan bevételkiesést okoz nekünk és a közelben lévő termelőknek egyaránt. Ráadásul ezzel épp a termelés gazdaságosságát kockáztatjuk. Ez egy olyan év, amikor a korábbi aszályos évekkel ellentétben épp szerencsésebbek voltak a környezeti feltételek (persze csak ott, ahol nem jéggel jött a csapadék), így egy-egy technológiai hiba még nagyobb különbséget okozott.

• Van Waveren fajtabemutatóra érkeztünk, mégis mintha a mai nap főszereplője nem is a vetőmag lett volna. Jól érzem?

Meggyőződésünk, hogy néhány nagyon alaposan megválasztott fajtával megalapozzuk az évet. Ezt tudjuk alapjában nyújtani. Viszont kötelességünk felhívni a figyelmet arra, hogy – ahogy mondani szokás – innen már csak elrontani lehet. Tehát nem a vetőmag nemesítőre, az előállítóra vagy a forgalmazóra kell mutatni, mikor a várt terméseredmény elmarad. Mi „csak” a magot adtuk. Nos, ma még ettől is többet szerettünk volna nyújtani.

Ismert név a hazai földeken: Van Waveren

A Van Waveren Saaten GmbH zöldborsó és zöldbab nemesítésével foglalkozik. Németországi nemesítési programjának súlypontjai az apró szemű, illetve a nagyon korai fajták. Nálunk már a harmincas évek óta szerepelnek fajtái a köztermesztésben. Jelenleg a KITE Zrt. forgalmazásában mintegy 2300 hektáron vannak Van Waveren borsótáblák, mi Nádudvaron a Tonavar Kft. kísérleti parcelláit tekinthettük meg, Bernd Budke ügyvezető tulajdonos (Van Waveren GmbH.) és Irina Weil nemesítő társaságában.

A nemesítés célja ma már nem a nagy zöldtömeg, hanem elsősorban a korai, erős, megerősödött szár, és mindenekelőtt a lehető legszélesebb rezisztencia. A most bemutatott zöldborsók mindegyike legalább egy betegséggel szemben magasan vagy közepesen rezisztens. A legnagyobb sikert két korai és két középérésű fajtának jósolt a nemesítő.

Korai sötétzöld velőborsó

Középérésű sötétzöld velőborsó

BYMV: Bab sárga mozaik vírus, Fop1: Fusáriumos tőhervadás, Pv: Borsó peronoszpóra, Ep: Borsó lisztharmat, PEMV: Borsó enációs mozaik vírus

A termesztéstechnológia minden eleme befolyásolja a borsótermesztés sikerét. A vetőmag kiválasztása ezek közül csak egy tényező. A megfelelő fajta kiválasztása mellett a talajmunka, a vetés idő, az elhagyhatatlan növényvédelem és a betakarítás egyenként is meghatározó eleme ezen a 13.000 hektár borsó(nyi) termőterületen.

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők IDE kattintva.