Zöldtrágyázás: a termékenység növelésének egyik eszköze

Az ökológiai gazdálkodás alapelve, hogy a talaj termőképességét és biológiai aktivitását többéves vetésforgóval kell fenntartani és növelni. Ez magába foglalja a pillangósok és más zöldtrágya-növények, valamint az állati szerves trágya vagy az ökológiai termelésből származó – mindkét esetben lehetőség szerint komposztált – szervesanyagok alkalmazását.

Milliók munkája a talaj

A talaj egy komplex rendszer, folyamatosan változik, átalakul. Maga a talajképző kőzet élettelen, azonban a környezeti hatásokra (hideg-meleg) aprózódik, a víz a benne oldott anyagokkal mállasztja, a növények a gyökereik által, illetve a gyökereiken élő élőlények által kiválasztott savak segítségével folyamatosan bontják. A talajból a növények az oldható egyszerű vegyületeket felveszik, ezekből építik fel szervezetüket. A talajra, talajba kerülő szervesanyagok maradványait a talajban élő élőlények sokasága lebontja, átalakítja. A talajban ezt az átalakító folyamatot az élőlények milliói végzik. A talajban hektáronként akár 2 számosállatnak megfelelő biomassza is lehet, amelyet szintén etetni kell: rovarok, baktériumok, gombák, sugárgombák, földigiliszták.

Szerkezetépítők

A talajban található szervesanyagok nemcsak tápelemforrások, hanem a talajszerkezet kialakításában is nagy szerepük van. Az ásványi frakció csak kőzet vagy kőzettörmelék, por (a talajképző kőzettől függően). A talajrészecskék, morzsák kialakulásában a szervesanyagnak, mésznek és a talajban található élő szervezeteknek van szerepük. A földigiliszták a növénymaradványokat megeszik, megemésztik, ürülékükkel szinte kibélelik a járataikat, a járataikban levegő jut az alsóbb rétegekbe (ezzel a bakteriális tevékenységet segítik), és a talaj vízbefogadó-képességét is segítik. A talajrészecskék stabilitása meghatározza, mennyire áll ellen a talaj a szél- vagy a vízeróziónak.

A zöldtrágyázás az egyik legegyszerűbb módja talaj szervesanyag-tartalmának növelésére. Zöldtrágyázás alatt a talaj termékenységének megőrzése és fokozása céljából az erre a célra vetett növény teljes (bimbós vagy virágzó) zöldtömegének talajba történő dolgozását értjük. Zöldtrágyázni lehet fővetésű zöldtrágyával, de leggyakrabban a főnövény lekerülése után, nyár végén a tarlóba vetik az egy vagy többféle növény keverékét. A zöldtrágyázás céljára használt növénnyel kapcsolatos követelmények: legyen gyors növekedésű, rövid tenyészidejű, igénytelen, alacsony vízigényű, a gyökérzete legyen mély és dús, nagy zöldtömeget adó, takarja jól a talajt. Előnyös, ha pillangósnövény, mivel így a talaj nitrogéntartalma is emelhető. A vetőmagja legyen könnyen megtermeszthető, olcsó. A zöldtrágyázás amellett, hogy növeli a talaj szervesanyag-tartalmát, mindaddig, amíg takarja a talajt, véd az erziótól és deflációtól, serkenti a talajéletet, javítja a talaj vízháztartását, segíti a tápanyagok feltáródását, és nem utolsó sorban hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez, mivel élőhelyet ad a természetes megporzóknak, egyéb hasznos rovaroknak.

A leggyakrabban használt zöldtrágya növények: facélia, mustár, olajretek, bíborhere, pohánka, szöszös-bükköny és rozs keveréke, szegletes lednek, fehér virágú somkóró, csillagfürt (fehér vagy sárga virágú csillagfürt).

A zöldtrágyát virágzás előtt vagy virágzás során kell a talajba dolgozni, amikor a legnagyobb a biomasszája. Alászántás előtt célszerű hengerelést végezni. Nem mindegy, mekkora biomassza kerül leszántásra: bár a jogszabály 60 napot ír elő mint a zöldtrágyázás minimális hosszát, de könnyen belátható, mind a föld feletti biomassza, mind a gyökértömeg akkor éri el maximumát, ha a növény teljes virágzásban van (azaz 10 cm magasságú zöldtrágya még nem alászántandó).

Allacherné Szépkuthy Katalin

Hungária Öko Garancia Kft.