Mikor, mit, miért?
Az előző számban elkezdtük a zöldtrágyázás jelentőségének, pozitív-negatív hatásainak a tárgyalását. Most folytatjuk ezt a témát, de itt már az alkalmazásának a mikéntjét járnánk körül részletesebben.
Zöldtrágyanövények vetése
Több lehetőségünk is van a vetésre, attól függően, hogy mikor „szabad” a terület, valamint, hogy mennyi ideig maradnak a növények területen. Több megoldás is létezik:
•Tarlóvetésű zöldtrágyázás: másodvetésnek is nevezhetnénk, amikor a korán lekerülő növények (borsó, őszi vagy tavaszi kalászos, őszi káposztarepce) után, azok tarlójába vetjük el a zöldtrágyanövényt. Bedolgozásuk még ősszel megtörténhet, de hagyhatjuk télen is a területen, így mulcsként viselkednek, tavasszal pedig forgatás nélküli eszközzel bekeverjük őket a talajba. Ez a legnépszerűbb megoldás, hiszen terméskiesés nincs, a zöldtrágyázás több előnye is megmutatkozik (nyári melegben árnyékolja a talajt, gyomelnyomó stb.), valamint a vetésváltásba, -forgóba is jól beilleszthető, a zöldítés követelményeinek is megfelel.
•Fővetésű zöldtrágya: A zöldtrágyának szánt növényt mint főnövényt kora tavasszal vetjük el. Zöldtömegét a nyár folyamán (június, július) dolgozzuk be a talajba. Elsősorban szélsőséges talajokon, keveset termő homokon, sziken, illetve kedvezőtlen csapadékellátottságú helyeken indokolt alkalmazni, ahol a tarlóvetésű zöldtrágyázás környezeti feltételei nem adottak. Fővetéskor a nehezebben művelhető talajok előkészítésére több idő áll rendelkezésre, és a keléshez, fejlődéshez szükséges csapadékra nagyobb eséllyel számíthatunk, és a téli nedvesség is jól kihasználható. Valójában ugaroltatunk, így ebben az évben terméskieséssel kell számolnunk, így ez a legdrágább módszer, viszont trágyázás-talajjavítás szempontjából a leghatékonyabb is. Kedvező hatása a következő évben mutatkozik meg. A zöldtrágyanövény után kerülhet őszi vagy tavaszi vetésű növény.
•Fedett tarló vagy heretakarós zöldtrágyázás: kétféleképpen valósítható meg. Az egyik a rávetés, amikor a zöldtrágyanövényt őszi kalászosra vetik tavasszal, a másik az alávetés, amikor a tavaszi kalászost és a zöldtrágyának szánt pillangósnövényt (árpa, zab) egy időben vetik. Lehetséges zöldtrágyanövények: vöröshere, fehérhere, komlós lucerna, korcshere, angolperje, somkóró, szarvaskerep, bíborhere.
•Sarjú zöldtrágyázás: a pillangósvirágú évelő növények első kaszálását takarmányként hasznosítják, a második növedéket pedig zöldtrágyának.
•Áttelelő zöldtrágyázás: A zöldtrágyanövényt nyár végén, ősszel vetik és – áttelelés után – kora tavasszal kerül bedolgozásra. Ilyen növény lehet például a rozs, rozsos szöszösbükköny, bíborhere. Ezután tavaszi vetésű növény következhet.
•Takarónövényes zöldtrágyázás: Gyümölcs- és szőlőültetvényekben alkalmazzák, ahol a növénysorok közötti részeket vetik be zöldtrágyanövénnyel. A zöldtrágyázás minden sorközben vagy minden második sorközben – a közbülsőket művelve – is megvalósulhat. Egész évben fedjük vele a talajt, így sok esetben a magkeverékben sok az évelő faj, de lehet ez a takarás tavasztól vagy nyár végétől őszig, illetve nyár végétől vetve következő év tavaszáig is.
Milyen zöldtrágyanövényt alkalmazzunk?
Azt, hogy milyen zöldtrágyanövényt/-növényeket válasszunk, több tényező is befolyásolja. Ilyen lehet a talaj típusa, az éghajlat, a tervezett vetés ideje, de még az utána következő növényfaj is. Gyűjtsük össze, hogy milyen szempontoknak kell eleget tenniük a zöldtrágyázásra szánt növényfajoknak! Mindenképpen legyen lágy szárú, erős, mélyre hatoló gyökérzetet fejlesztő, rövid tenyészidejű, fejlesszen nagy zöldtömeget. Egyrészt a szervesanyag-mennyiség miatt, másrészt pedig a talajvédő, -árnyékoló, -takaró hatás betöltésére, valamint a gyomok elnyomása miatt.
Lehetőleg legyen ellenálló a kórokozókkal és a kártevőkkel szemben, az abiotikus tényezőkhöz (talaj, domborzat, éghajlat) jól alkalmazkodjon, csírázása, kezdeti fejlődése ne igényeljen sok vizet, összességében is jó, ha szárazságtűrő. Legyen könnyen kezelhető, talajba dolgozható, jól aprítható, zúzható. Kedvező az is, ha gyökérnedvei által gyéríti a fonálférgeket, valamint gyökerein szimbionta nitrogéngyűjtő baktériumok élnek, ezáltal gyarapítja a talaj nitrogénkészletét. Nem utolsó sorban vetőmagjuk ára is legyen alacsony. Az előbbi kritériumok természetesen egyetlen növényfajban sincsenek meg hiánytalanul, a zöldtrágyának nevelt növényfajok más-más tulajdonságokban jeleskednek. Ezért elterjedtek a növények magjaiból – meghatározott szempontok szerint – összeállított keverékek, amelyeket elvetve – a nekik megfelelő feltételek között – a keverékben lévő növények előnyös tulajdonságai összeadódnak.
A legnépszerűbb zöldtrágyanövényfajok
A szerves trágyának vetett növényfajok jó részét már régebben használják zöldtrágyázásra, de mindig vannak újabb „felfedezettek”, amelyek vagy zöldtömegképzésükkel, vagy a klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodásukkal próbálnak kiemelkedni, így helyet kapnak különböző vetőmagkeverékekben.
A zöldtrágyanövények három nagy csoportba oszthatók:
1. Pillangósvirágúak
Legnagyobb értéküket a gyökereiken szimbiózisban élő, a levegő nitrogénjét megkötni képes baktériumok jelentik. Emellett nagyon kedvező C:N arányuk is, ami könnyű bomlásukat eredményezi, vegetatív részeik a virágzás után is megtartják ezt a jellemzőjüket. Vetésidőre kevésbé érzékenyek. Hátrányuk, hogy kezdeti fejlődésük lassabb. Sok keverékben az alexandriai here, vöröshere, vagy a bíborhere található, áttelelő keverékekben baltacímfajokat alkalmaznak. Savanyú homoktalajon megfelelőek a csillagfürtfajok, meszes altalaj esetén pedig az előbb említett baltacímfajokat és a lóbabot alkalmazzák. Szárazságtűrő keverékekben a szegletes lednek és a sziki kender fordulhat elő.
A fehérvirágú somkóró nagy mennyiségű nitrogént képes megkötni. Egy- és áttelelő kétéves változata ismert. Magyarországon a kétéves van jelen. Áttelelő zöldtrágyázásban vesz részt. Meszes homoktalajok talajjavító és takarmánynövénye. Karógyökere igen mélyre, 1,5–2 méterre is képes lehatolni, így jó a szárazságtűrése, valamint a nitrogénkötés mellett a mélyebb rétegekbe került tápanyagok „újrahasznosításában” is részt vesz. Szára első évben még nem, de a másodikban dúsan elágazik, 1,5–1,7 méter magasságával, fővetésben vetve, kiemelkedő zöldtömegre képes (akár 40 t/ha). A kétéves változat második évben virágzik. Az alexandriai here akár 120–140 kg/ha (!) nitrogén megkötésére is képes, egyéves, pillangós. Gyorsan csírázik, erőteljesen fejlődik, 2 hónap alatt eléri teljes fejlettségét, jó gyomelnyomó képességű. A hideget nem tűri, talajigényéről elmondható, hogy a magas pH-jú, esetleg enyhén savanyú, kötött agyagtalajokat kedveli, homoktalajra nem való, míg a szikeseken megél. A pillangósok részaránya általában kisebb az egyes keverékekben, de pozitív tulajdonságaik miatt nagyon sokban megtalálhatók.
2. Keresztesvirágúak
Nagy zöldtömeget képeznek, gyorsan növekednek, ezért ezek is fontos keverékalkotók. Gyökérváladékuk által a talajban élő fonálférgeket (nematódák) irtják, riasztják, a velük fertőzött talajban gyérítő hatással bírnak. Karógyökeret fejlesztenek, amely erőteljes, ennek következtében „talajdrénező”, -lazító hatásuk vitathatatlan.
Hosszú nappalosak, így ha nyáron vetjük őket, hamar virágoznak és fásodnak, így inkább nyár végi-őszi vetésük javasolt. Bimbós állapotban a legkedvezőbb bedolgozni a talajba. A takarmányrepce, a különféle mustárfajok és a retekfélék tartoznak ide.
3. Pázsitfűfélék
Bojtos, erőteljes, gyökérzetük van, amely nem hatol mélyre a talajban. Általában – fajtól függően – gyökereik nagy része a talaj 0–80 cm-es rétegét hálózza be, viszont azt sűrűn, nagy biomasszát képezve. Több fajra jellemző még a jó szárazságtűrés is. Ide tartozik a rozs, a zab, a különböző muhar-, valamint cirokfajok.
4. Egyéb növényfajok
Az előző csoportokba nem illeszkedő növények tartoznak ide. Gyors növekedésűek, nagy zöldtömeggel és gyökérzettel rendelkeznek. Ilyen a négermag, a pohánka, a facélia, a napraforgó és a len. A facélia, más néven mézontófű, Kaliforniából származó, kiváló méhlegelő, zöldtrágyának pedig egy jó alkalmazkodóképességű, talajokban nem válogató növény. Másodvetésként augusztus végéig vethető, virágzása hosszan elnyúlik, akár 1–1,5 hónap is lehet. Gyökere révén a fonálférgeket gyéríti, így burgonya, cukorrépa vagy zöldségnövények előtt jó hatású. Kezdeti fejlődése lassabb, így figyelni kell a gyomosodásra, vagy keverékben célszerű alkalmazni, viszont a kifejlett növény már kellően árnyékolja a talajt. Tisztán vetve hektáronként 10–12 kg vetőmagra van szükség. A pohánka (hajdina) melegkedvelő növény, Kelet-Ázsiából származik. Sekélyen gyökerezik, karógyökeret fejleszt, alkalmazkodóképessége közepesnek mondható. Talajokból a túl kötött, illetve az alacsony humusztartalmúakat nem kedveli. Rövid a tenyész ideje (2,5–3 hónap). Kezdetben gyorsan fejlődik, de a növény habitusából kiindulva a gyomelnyomó képessége közepes. Szerves anyaga könnyen bomló, lágy szárú növény. A négermag is egy igen melegigényes növény, optimális vetésideje júliusban van, viszont rövid tenyészideje miatt már augusztus végétől virágzik. Gyorsan fejlődik, így a gyomelnyomó képessége jó, és gyökeréhez fejlett mikorrhizahálózat kapcsolódik, ami tovább segíti a talaj javítását, a mikrobiális élet serkentését. Az utónövény megválasztásánál fontos figyelembe venni, hogy a rizoktóniás betegségekre, valamint a fehérpenészes rothadásra fogékony, de bedolgozott zöldtömege könnyen bomló.
Miért előnyös a keverékek alkalmazása?
Egy-egy növényfaj alkalmazásával is már többet teszünk talajunkért, mintha „üresen” hagynánk a területet, de a több (a zöldítési szabályoknak megfelelően legalább 2 növényfaj szükséges a keverékben) növényfajból álló zöldtrágyakeverékeknek még több előnyét tudjuk élvezni egy időben, nem is mi, hanem a talajunk:
• a növények sokfélesége által jobb a víz-, tápanyag- és fényhasznosulás,
• az egyes növényfajok gyökerei eltérő habitusuk következtében különböző talajszinteket hálóznak be, így a talajéletet kiterjedtebb területen serkentik.
• A tápanyag felvétele is sokrétűbb: a facélia és a pohánka a foszfor fokozottabb felvételében, a pillangósok pedig a talaj nitrogénnel való gazdagításában vesznek részt.
• Az áttelelő keveréknél a kifagyó növények a téli csapadék talajban tartását segítik elő.
• Nagyobb lesz az egységnyi területen fejlődő biomassza,
• általuk nő a biológiai változatosság.
Keresztesvirágú növényeket tartalmazó keverékek jellemzői
Szinte minden talajtípuson jól megélnek, viszont nagy zöldtömeget megfelelő csapadék esetén adnak. Inkább kötött talajokon vetik őket, mert itt érvényesül igazán talajlazító hatásuk. Nagyon fontos az utónövény megválasztása, mert a növényegészségügyi problémák, a gombás betegségek vagy a földibolhák megjelenése így elkerülhető (például kalászosok, kukorica). Nematódagyérítő hatásuk miatt gyökér- és gumósnövények előtt is megfelelőek.
A főnövény lekerülése utáni keverékek
Általában négermagot, pohánkát vagy facéliát tartalmazó keverékek, amelyek kelésükhöz, fejlődésükhöz viszonylag kevés vizet igényelnek, de nagy zöldtömegű, zárt állományt képesek alkotni. Ennek megfelelően a szárazságot jobban tűrik. Érdemes őket a főnövény betakarítása után 1-2 nap múlva már vetni, így az erózió-defláció ellen is hamarabb felléphetünk, illetve a talaj takarása hamarabb megvalósul, túlzott felmelegedése, a talajnedvesség csökkenése gyorsabban mérsékelhető.
Áttelelő keverékek
A nevükből adódóan javarészt télálló növényeket tartalmaznak, de van köztük kifagyó is. A leghosszabb ideig a területen lévő zöldtrágyakeverékek, így – például pillangós komponens esetén – a nitrogénkötés is hosszabb ideig történik. Vetésük olyan esetben javasolt, amikor a nyári vetés az aszály vagy egyéb okból nem valósult meg, illetve a talajfelszín téli takarására szükség van.
Zöldtrágya-növénytermesztési tanácsok
Mindenképpen a költségek minimalizálása a cél, így már a talaj-előkészítés-vetés műveletét úgy kell végeznünk, hogy minél kevesebb hajtóanyagot és munkaidőt fordítsunk rá. A művelettakarékos eljárásokat érdemes előnyben részesítenünk, bármelyik vetésmódot is választjuk. A vetőmagokat akár műtrágyaszóróval is kijuttathatjuk, majd sekélyen a talajba dolgozzuk, hengereljük, de alkalmazhatunk direktvető gépeket is. A tarlóba vetett zöldtrágyavetőmagot akár a tarlóhántással egy menetben is kivethetjük, erre már alkalmas technikai megoldás is van. A tarlóhántó eszközünkre (kultivátor, rövidtárcsa, tárcsás borona) rászerelhető aprómagvető szerkezet, amely a művelőelemek közé szórja a trágyanövény vetőmagjait, így a vetés művelete nem kerül plusz költségbe.
A zöldtrágyázás hatékonysága
A hatékonyságot több tényező is befolyásolja. Először is a megtermett zöldtömeg mennyisége és minősége, valamint a talajba dolgozás módja és ideje. A kettő összefüggésben is van, hiszen a bedolgozás idejét úgy kell megválasztani, hogy a keveréket alkotó különböző fajok növényeinek szövetei még ne kezdjenek erősödni, „fásodni”, ne hozzanak termést, így a legideálisabb bimbózásban – virágzás kezdetén – az állomány terminálása. Ebben a fejlettségben a legnagyobb a zöldanyag mennyisége és a nedvességtartalma is, valamint a zúzás is hatékonyabb, nem kell drasztikusabb, több energiát igénylő gépek alkalmazása (például hajtott szárzúzó), hanem talajhajtású késes henger, rövidtárcsa vagy a klasszikus tárcsa is megfelelő munkát végezhet.
Kiemelkedően nagy zöldtömeg esetén a zúzást követően érdemes megfontolni a sekély-középmély forgatást is a hatékonyabb bedolgozás érdekében, főként, ha a zöldtrágyát rövid időn belül követi az utónövény, és ez nehezítheti vagy akadályozhatja a vetést. Meg kell említenünk a pentozánhatást is, hiszen ebben az esetben hirtelen nagy mennyiségű bomlatlan szerves anyag kerül a talajba, rövid időn belül pedig a következő haszonnövény is, így nincs idő a zöldtrágyanövény megfelelő elbomlására. Az alászántás után legalább 1–1,5 hónapnak el kell telnie a következő vetésig vagy a szántás előtt – pillangóst nem tartalmazó keverék esetén – 20–30 kg nitrogén hatóanyagot ajánlott kiszórnunk, amivel gyorsíthatjuk a lebomlási folyamatokat. A korhadás elősegítése érdekében a szántást hengereljük le, a keletkező üregeket így „betömjük”, teremtsünk levegőtlenebb, nedvesebb körülményeket a talajban.
Összegzés
A kétrészes írásból kiderül, hogy a múltban a nagy hagyománynak örvendő istállótrágyázás mint a szervestrágyázási módok közül a legelterjedtebb mellé manapság más, a talaj szervesanyag-tartalmát növelni igyekvő trágyázási eljárások is felsorakoznak. Ilyen a zöldtrágyázás is. Szükség van rá, hiszen az istállótrágyával (hígtrágyával) nem találkozik minden szántóterület, viszont talajaink szervesanyag-tartalmának növelése fontos kell, hogy legyen. Láttuk a zöldtrágyázás pozitív és negatív hatásait is, és ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy az utóbbiak nagyon sok esetben a helytelenül végzett gyakorlatra (nem megfelelő növényfaj vagy keverék választása, a vetés vagy a bedolgozás alkalmatlan ideje/eszköze stb.) vezethető vissza. A jól megtervezett zöldtrágyázás hatékony eszköz a talaj szervesanyag-gazdálkodásában, amelynek eredményeként egész évben takarva maradhat a talaj, több nedvességet tud megőrizni, és a lehulló csapadék is jobban hasznosul.
Dr. Dóka Lajos Fülöp adjunktus
Dr. Szabó András adjunktus
Dr. Szabó Éva adjunktus
DE MÉK Növénytudományi Intézet
