Valós haszonnal járó környezetkímélő eljárások

Egy-egy eljárás bemutatásánál kiemelt szerepet kap, ha környezetkímélő módon illeszthető az általunk általánosan alkalmazott technológiába. Sokszor azonban túl nagynak érezzük az árat, amelyet ezért az előnyért fizetnünk kell, emiatt a mindennapokban érdemes inkább a környezetvédelemben elérhető hosszú távú, reális célokra koncentrálni.

Egy adott termékből vagy eljárásból származó előny akkor tekinthető valódinak, ha úgy jutunk hozzá, hogy nem kell vállalhatatlan kompromisszumokat kötnünk, amelyek megnehezítik, hogy a környezetünk védelmét komolyan vegyük. A mezőgazdaságban felmerülő néhány jellegzetes probléma bemutatásával érdemes hangsúlyozni a téma fontosságát.

Megtalálhatók a jó megoldások

Jelenleg a legkritikusabb gond, hogy a Föld növekvő népességszáma és a fogyasztásösztönzés együttes hatására bolygónkon az élet egyre nagyobb veszélybe kerül. Emiatt mindenképpen belső kényszert kell éreznünk, hogy a fenntartható megoldásokat keressük. Lehet, hogy a tudatunkig csak akkor jut el, hogy globális a probléma – hacsak nem vagyunk különösen érzékenyek –, amikor már a közvetlen környezetünkben is tapasztalhatók a hatásai. Ekkor nagyobb esély van rá, hogy reagálunk, de még így is megtörténhet, hogy a rövid távú célok felülírják a stratégiai problémák megoldásának igényét. Hiszen lehet bármilyen nagy a baj, ha a gazdálkodó nézőpontjából nem szembetűnő, illetve ha a környezetében olyan társadalmi változások történnek, például a generációváltás, amelyeket nem vesz észre, esetleg még nem nyitott rájuk.

A probléma összetett, és emiatt nem is lesz gyors megoldása, de ezt tudomásul véve kell kitartóan, az apró sikereket megbecsülve előremenni, tenni a dolgunkat, és nagy pedagógiai érzékkel rámutatni a hibákra és a lehetséges megoldásokra. Ki kell emelni azokat az eseteket, amelyekre kézzelfogható, reális megoldások mutatkoznak. A nem reális lehetőségeket is át kell gondolni, hiszen lehet olyan részük, amellyel az ügy a legjobb megoldás irányába terelhető. Konkrét példát jelent a helyzetre a mezőgazdasági termelés okozta erózió, amely látszólag tisztán szakmai hiba, de van társadalmi és éghajlatváltozási vetülete is. A szakmai része elsősorban a lejtős területeken jelentkezik a különböző mértékű talajelvándorlással. A mind szélsőségesebbé váló éghajlat és az egyre szeszélyesebb csapadékeloszlás nagymértékben felerősíti a talajművelési hiányosságok hatását. A szántásos, de adott esetben egyéb, akár nem forgatás alapú túlművelés is nagyon káros lehet. Éppen emiatt önmérsékletet kell(ene) tehát tanúsítanunk, és nyitni a korszerű megoldások irányába. A talajművelést a terület csapadékviszonyai alapján kell az eróziónak kitett területeken visszaszorítani. Nem egy-egy évjárat hatása számít, hanem a tájegységekre jellemző csapadék-, valamint egyéb talaj- és környezeti adottságok mellett fenntarthatóan végezhető eljárásoké. Például az erózió elleni küzdelemben jó megoldás a talajművelés teljes elhagyása, ugyanakkor kevésbé csapadékos évjáratokban és/vagy erősen kötött területeken nehéz vele fenntarthatóan, évről évre sikereket elérni. Tehát olyan eljárást kell választani, amely nem csak egy adott évben vezet sikerre. Például hosszú távú, kompromisszumos megoldásnak tekinthető a hangsúlyozottan visszafogott, forgatás nélküli művelésre alapozott gazdálkodás. A műveletszámot minimalizálni kell, és ha mégis többre lenne szükség, lehetőleg kombinált művelőeszközöket alkalmazzunk.

Az erőgép-munkagép kapcsolat egységnyi munkaszélességre vetített teljesítményének összhangban kell lennie az adott talajtípusnak a művelőeszközökkel szembeni ellenállásával. Ha ez nincs meg, akkor az alacsony munkasebesség a minőség rovására megy, vagy a kívánt mélységű művelés csak több menetben végezhető el.

Azt szokták mondani, hogy a teljesítményigény munkaszélességre vetítve 100 LE/m. Nagy kérdés, hogy az erőgép ebből mennyit képes a vonóponton megjeleníteni, ami függ az erőgép konstrukciójától (törzscsuklós, kerekes, hevederes), illetve súlyától és súlyozhatóságától. A rugalmasságot növeli, ha a talajművelő eszköz nyitott és zárt (szállítási) állapotában is minőségi munkára fogható, azaz a munkaszélesség a művelet mélységéhez és a talajviszonyokhoz is hozzáigazítható.

Társadalmi feszültségek hatása

A környezet megváltozásának vannak társadalmi okai is. Ez olyan problémák csoportja, ahol nem látjuk a fától az erdőt. A mezőgazdaság rövid idő alatt kiheverte a 2008-as válságot, egyébként előtte is – az uniós csatlakozás után – viszonylag jól futott a szekér. A gazdaságok szépen fejlődtek, míg a környezetükben élőknél nem sok minden változott, így nagy lett a kontraszt. A mezőgazdasági technika rohamos fejlődésével a munkaerőigény is jelentősen csökkent. Az ágazatban – de a szántóföldi növénytermesztésben biztosan – elérkezett a „hét bő esztendő ideje”. Vidéken az élettér csökkenése miatt a fiatalok egyre inkább a nagyvárosokban vagy még inkább külföldön keresték és találták meg a számításaikat, és sok esetben csak az idősek és a szegények maradtak. Ez a „helyi feszültség” ráadásul nemcsak Magyarországra, hanem Európára is jellemző, és társadalmi jelenségként a politika, a zöld szervezetek érdeklődését is felkeltette. Kiváló terepet adott ehhez a közösségi média általános térnyerése és befolyásoló ereje, amely a hagyományos társadalmi utakat is képes átrendezni. A vidéki népesség az elvándorlás következtében vészesen fogy és öregszik. Változatlan tendenciák mellett néhány évtizeden belül elveszítheti társadalmi jelentőségét, ami már most társadalmi feszültségekhez vezet, a zöldítési programok és a növényvédőszer-kivonások formájában. Ezeket egyetlen gazda sem akarta, társadalmi nyomásra, politikai akarattal telepedtek az európai gazdákra. A helyzet várhatóan csak romlik. Egészen kétségbeejtő adatok is elhangoznak arról, hogy a zöldítés milyen mértékben jelenik majd meg a mezőgazdasági támogatásokban. Hiszen a zöldítés ugyan alapvetően hasznos, azonban a döntéshozók nem veszik figyelembe az egyes országok adottságait, ehelyett kontroll nélkül szétterítik a nyugati megoldásokat, amelyek bürokratikusak és észszerűtlenek. Példának álljon itt egy egyszerű kérdés: miért kell fémzárolt vetőmaggal zöldíteni? Remélhetőleg a 2018-as nyugat-európai aszály észhez téríti a politikusokat.

A szakemberek kezében a fenntartható jövő

További probléma, hogy a mezőgazdaságban a szakember-kibocsátás minősége kívánnivalókat hagy maga után. A szakmai színvonal néha alig haladja meg a „vidéken újrakezdőkét”, ami egy könnyen befolyásolható, félinformációkkal szakmailag téves reakciókra késztethető réteget eredményez. Ez áll szemben a jövőt jelentő digitális forradalommal, például a mesterséges intelligencia alkalmazásával. Sajnos a vidék és a mezőgazdaság társadalmi súlya csökken, ezt figyelembe véve kell gondolkodnunk a megoldásról. Ez létkérdés.

Szakmai oldalról is az álláspontok radikalizálódása érzékelhető; szemmel láthatóan hiányos, esetenként rossz megoldásokat erőszakolnak ki komoly társadalmi támogatottsággal, mint a már említett, jelentős reformra szoruló zöldítés. A hibák az időjárási szélsőségek miatt csak fokozódnak. Nagy lehet a kiábrándulás, a becsapottság érzése gazdaoldalon. Az atlanti vagy trópusi megoldások erőltetése az egyre szélsőségesebbé váló kontinentális klíma alatt öngyilkossággal ér fel.

A klímaváltozás miatt mindinkább szükség van új, egyebek mellett zöld megoldásokra is. Fontos a minél hosszabb ideig tartó növényborítás, de olyan növényekre kell ajánlást adni, amelyek nem élik fel a talajban található nedvességet a kultúrnövények elől. A nitrogénkötő növények is hasznosak lennének a takarónövények és/vagy köztes növények között, amennyiben a fent említett vízháztartási problémát ki lehetne kerülni.

Hazai körülmények között nem alkalmazható általánosan a hengerelt rozs közé vetett tavaszi kultúrák (kukorica, szója) fő-, esetleg másodvetése. A kukorica köztes termesztése sem életszerű a hazai csapadékviszonyok mellett. Vannak megoldások ezekre a helyzetekre tőlünk nyugatra (is), de a 2018-as aszály átértékelheti a technológiába illeszthetőségüket. Bízom a támogatásokról döntők szakmai bölcsességében, hogy ezek az eljárások semmilyen nyomásra nem épülnek be az új támogatási időszakban a rendszerbe, bár csodálkoznék, ha az ügy ennyiben maradna.

Mindezeket figyelembe véve a környezeti előnyöket szem előtt kell tartani, de csak akkor, ha az előnyök valósak. Ezekre a megoldásokra oda kell figyelni, meg kell tanulni és alkalmazni őket, méghozzá szabad akaratunkból, és nem külső, kényszerítő hatásra. A környezetkímélő eljárásokra törekvés mint általános szemlélet már nem lesz megkerülhető. Alkalmazkodnunk kell!

Lajos Mihály ügyvezető
Agrofil-SZMI Kft.