Munkahely, építkezés, hízómarhák, majd egy „hátraarc” és újrakezdés. Mindeközben Krizák Ferenc egy dologhoz ragaszkodott csak: a termőföldhöz. A Paks melletti Krizák-tanya maga a csend, a nyugalom.
Ahogy Ferenc mindezt röviden összegzi: „Ma már senkinek sincs ideje… Hát nekünk van.” Az atomerőmű melletti, csámpai tanyáról ered még ez a szemlélet: a szülői birtokról, és annak ellenére, hogy nem ez volt eredeti szakmája, ma mégis a mezőgazdaság tölti ki Ferenc mindennapjait. Évtizedekig – 2011-ben bekövetkezett balesetéig – hízómarha-tenyésztéssel foglalkozott, mára maradt a szántóföldi növénytermesztésnél és a falusi vendéglátásnál. A 76 hektáros, elsősorban gabonát, kukoricát termesztő birtokának éke az erdő szélén lévő halastó, forrás és legelő, így állandó vendégek itt a vadak és madarak. A falusi stílusban épült sárgerendás vályogháznak, a kibontakozó tájháznak, a kemencének és a benne készülő köcsögös babnak pedig a turisták viszik messze a hírét a paksi Forrás-majorból.
Az ellesett technológiáknak hála, született már itt 8 tonnás búzatermés is, ugyanakkor ezen a birtokon mégsem a mértani pontosságra vagy a termésátlagokra törekednek, sokkal fontosabb számukra a természet közelsége, a harmónia fenntartása és a mezőgazdaság szeretetének továbbadása. És ezt a szemléletet adják tovább 12 éves kislányuknak a vendégeiknek is.