Új front nyílt a vadkár-harcmezőkön

Mágnesként vonzzák a vadakat a talajminőséget védő-javító takarónövények – a többit ki lehet találni…

Évszázadosan bejáratott, de azért minden szezonban érzékeny egyensúly alakult ki a gazdálkodók és a vadászok-vadásztársaságok között a terményben okozott vadkárok intézésében. Aztán megjelent és terjed a takarónövényes gazdálkodás, ami új felület a konfliktusokra növénytermesztő és vadász egymás mellett élésében.

Véd, táplál, javít

A takarónövények alkalmazása az egyik legjobb megoldás a talajok minőségének, tápanyagtartalmának megóvására. Sőt, az időben a fő kultúrák közé vetett magkeverékekből sarjadó növények a gyökereikkel is fontos „talajmechanikai munkát” végeznek. Összességükben védik a termőföldet a szél és a – klímaválsággal mind gyakoribb – csapadékbombák, hirtelen lezúduló esők erodáló hatásától; aszályos időben jelentősen csökkentik a nedvesség kipárolgását; javítanak a talaj savanyúságán, kötöttségén; tápanyagokat (átlagosan 20-60, de akár 80 kiló nitrogént például) kötnek meg a talajban, amik a főnövényeket erősítik majd. A talajtakaró-vetőmagkeverék és a vele járó művelés nem teszi olcsó mulatsággá a műfajt. A speciális termékek ára 10-20 ezer forint is lehet hektáronként. Nem holmi parlagról van tehát szó, hanem fontos funkciót betöltő és költséges technológiáról.

Falják, tapossák

Így aztán az ebben érintett gazdálkodókat ugyanolyan érzékenyen érintik a vadkárok, mint a hagyományos (fő)növények termesztőit. – Az elsődleges kár az, hogy lerágják, megeszik a takarónövényt. Ezzel a vetőmag és vetés költsége merül fel, továbbá, ha kijuttattunk, akkor még az oda kiadott műtrágya költsége is – mondja egy neve mellőzését kérő Somogy megyei gazdálkodó. Forrásunk ehhez még hozzászámolja a letaposott területen tönkrement növényekkel elvesztett, megkötött N-tápanyagot és a növény által a talajból felvett vizet is. – Továbbá a taposással olyan kár keletkezik, amit csak tavasszal és vízvesztéssel lehet megszüntetni, aminek üzemanyag- és munkabér-költsége van – teszi hozzá a cégvezető. Mindennek tetejébe még természetesen azt a kárt is ideszámítja, ami egy esetleges aszályos időszakban azért alakul ki, mert az elpusztított takarónövény már nem védi a kipárolgástól a talajt.

S ha azt hinnénk, hogy itt a vége – sajnos nem. Ha pedig például egy több száz szarvasból álló rudli taposott a földön, akkor jelentős tömörödéssel is számolni kell. A levegőtlen talaj pedig nem kedvez a gyökérfejlődésnek, a talajéletnek, másrészt vetéskor sokkal nagyobb a gép igénybevétele, pontatlanabb a vetés, a vetésmélység, és gyakoribbak a törések.

Értékek, érdekeltségek

A takarónövényes táblák ráadásul nemcsak „alhangon” csábítják a vadakat. A különleges, sokféle növényfajta magját hordozó magkeverékek nemcsak a talajnak jók – forrásaink szerint egyenesen „vadmágnesként” vonzzák a rőtvadat, de a nyulat, fácánt, vaddisznót is. Sok rostot, aminosavat, cukrot, komplex tápanyagot tartalmaznak éppen a téli, kora tavaszi hónapokban. Ha pedig a terület olyan térségben van, ahol az ott illetékes vadásztársaság nem tart fent vadföldet, nem költ etetésre, akkor meg nagyobb vadnyomás nehezedik ezekre a földekre.

– Sajnos sok esetben vadkárt nem lehet elszámolni ezekre a területekre, mert ha a vadászok nem ismerik a takarónövényes technológia lényegét, akkor nem tartják értéknek. (Lásd a kormányhivatal reakcióját keretes anyagunkban!) És nem is érdekeltek a kár elismerésében, hiszen a vadásztársaság óriási költséget spórol meg azzal, hogy 5-10 tonna szárazanyag, akár 40-80 tonna zöldtömeg ingyen áll rendelkezésre. Sőt, még biztos kilövőhelyet is létesítünk nekik azzal, hogy takarónövényes táblát a saját pénzünkön tartunk fent – mondja forrásunk.

A 10%-os veszteség csak a kezdet

Gazdálkodók szerint előfordul az is, hogy egyes vadkárbecslők nem merik felvállalni a termés nélküli kultúrák kárfelmérését, nem értik a takarónövényekben lévő értéket. – Sok vadkárbecslő maga is vadászik is, nem lehet elfogulatlan, és nem termelőpárti. Ha netán több milliós kárral szembesülnek, azt is próbálják csökkenteni, mert az túl sok, a vadásztársaság (vt) nem bírja el, mert tönkremegy. Nálunk megtörtént olyan is, hogy nem adott papírt a helyszínen, és mást írt le, mint amit a felvételkor elmondott. Nekünk ez a kár az évek során 10 millió forint körül van – összegzi forrásunk. Hozzáteszi, sokszor az is belejátszik ebbe, hogy az apróvadak okozta károk hamar eltűnnek, még a nyúl vagy az őz rágása is csak pár napig bizonyítható. Arról többen is beszéltek lapunknak, hogy a gazdák érdekvédelme ebben a tekintetben nem megoldott. Felemlítik például, hogy a perek elhúzódása a vt-nek kedvez. Nem kell letétbe tenniük a bírósági per értékét; a fizetendő kamat jóval kevesebb, mint vadkáralapi befizetés; és köztudottan a termelőre hárul a kárbizonyítás terhe, s még ha sikerrel jár is, legfeljebb a felvett kár 90%-át kapja meg. – Aki gazdálkodik, tudja, mit jelent az, hogy eleve buksz 10%ot, miközben 100% után fizetsz az integrátornak. Ha pedig nem 100% a kár, akkor jönnek a levonások, amiket nem önköltségen, hanem bérmunkaköltségen számolnak, ami újabb veszteség…

Gazdaságnak, állatnak is méltó megoldás

Miután a vadaknak is kell télen eleség, illetve az apróvadaknak fészkelőhely, a terményt érő vadkárok megelőzésére egyre több szelíd megoldás (ultrahangos vadriasztók, vadkárelhárító kerítés) születik. A legszebb megelőző eszköz egyben ökológiai szempontból is vonzó: ez a vadlegelő-magkeverékek vetése a kultúrnövénytáblák szélén.

Széles szegélyek határolják a szántóföldi táblákat az erdő felől (Benke Szabolcs felvétele)

– A cél az, hogy a tábla szélén megállítsuk, kívül tartsuk a vadakat, de úgy, hogy az ő igényeik is kielégüljenek. De ebben stratégiai szemlélet, hosszú évekre előregondolkodás kell. A vadlegelő-keverékeket ugyanis a tábla szélén – vadnyomástól függően –5-10-20 méteres szélességben és a várható kártétel hosszában kell elvetni. Ezzel azt érjük el, hogy az erdőből érkező vad nem hatol mélyebbre, nem tapossa és legeli le a termesztett haszonnövényt. Az általában 10-12 fajtát tartalmazó magkeverékben zömmel pillangósok, lucerna, herefélék vannak, amelyek 4 évig fennmaradnak. Ezek tehát a gazdaság számára is hasznosak lehetnek a diverzitás, a széna vagy esetleg takarmányozás szempontjából – foglalja össze tapasztalatait Pecze Rozália.

Az egyik ismert multicég fejlesztési programvezetője szerint érdemes körültekintően megválasztani a vadlegelő-növények vetésének helyét. – Van tábla, amit L-alakban védünk, mert a táblán onnan érkezik a vad, és annyi elég is neki: nem megy be a kultúrába. A hatékony védekezéshez ismerni kell tehát a vad járását, szükségleteit, életmódját. Ezzel már tudunk jelentős eredményt elérni. Különösen a tavaszi vetésű kapás növények esetében érdekes és fontos ez a kérdés. A kísérleteink során tapasztaljuk, hogy jelentős károkat lehet megelőzni ezzel az eljárással. És még járulékos haszon is származtatható, hiszen ahol fenntartják ezt a vadlegelős védősávot, ott jó talajminőséget, több gilisztát, aktívabb gyökérnövekedést látnak – összegzi Pecze Rozália. Hozzáteszi, jobban megéri feláldozni néhány métert a tábla szélén, mint folyamatosan a kártétellel küszködni.

Pénzek, paragrafusok

2010–2016 között a kifizetett mezőgazdasági vadkár 2,12,6 milliárd, az erdei vadkár pedig 110-160 millió forint között alakult. A mezőgazdasági vadkár 2016-ban ismét elérte, sőt meg is haladta a 2015. évi szintet, és így megközelítette a 2,6 milliárd forintot. Ennek negyede Somogy megyében realizálódott, majd Zala és Baranya megye következett 13-13%-kal: ezek a vadkárral leginkább sújtott térségek. A NAK szerint a vadkár növekedésének fő oka a vad túlszaporodása. 1970 és 2016 között gímszarvasnál 6-szorosára, a dámszarvasnál és az őznél 21-szeresére, a vaddisznónál 15-szörösére emelték a kilövés mennyiségét. A kifizetett vadkár mégis alig csökkent, inkább nőtt.

A vadkárrendezésben főszabály szerint a vadásztársaságok kötelesek a vad által okozott kárt megtéríteni a gazdáknak. Ezt erősítette meg kérdésünkre a Somogy Megyei Kormányhivatal is: a vadászatra jogosult (a vadásztársaság) minden, a vad által okozott kárt köteles megtéríteni. E kártérítés mértéke azért csak 90%, mert a vad táplálkozása, mozgása a (vad)gazdálkodás természetes velejárója, vagyis ennek hatásait a gazdálkodó tizedrészben kell viselje. Ha a károsult gazda és a vadászok közt a kárbejelentés utáni 5. napon sincs megegyezés, és a gazda a kár megtérítését nem a bíróságtól kéri, akkor az illetékes jegyzőnél bejelentett hivatalos vadkárrendezés során kirendelik a szakértőt. Ha továbbra sincs egyezség, akkor a jegyző lezárja az ügyet, a gazda indítványára pedig bíróság indíthat kártérítési pert.

Bár beszélhetünk védett és vadászható állatok által okozott mezőgazdasági, illetve egyéb kárról, az általános szabályokat a vadászati törvény, míg a védett állatok által okozott károkkal kapcsolatos szabályokat a természetvédelemről szóló törvény foglalja magában – tájékoztat dr. Csegődi Tibor László. A Szent István Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara Közgazdaságtudományi, Jogi és Módszertani Intézet Gazdasági Jogi és Közigazgatási Tanszékének tanársegéde rámutat: vadkár alatt a vadászható állatok által okozott kárt, míg a vadászati kár alatt a vadászati jog gyakorlásában részt vevő személyek által a védett természeti értékekben, halállományban, szőlőben, gyümölcsösben másnak okozott kárt kell érteni. A gímszarvas, a dámszarvas, az őz, a vaddisznó, valamint a muflon által a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásban, továbbá az őz, a mezei nyúl és a fácán által a szőlőben, a gyümölcsösben, a szántóföldön, az erdősítésben, valamint a csemetekertben okozott kár 10%-os részét vadkárnak nevezzük. Ezt a részt a bekövetkezett összes kár alapján kell számolni (gyümölcs- vagy szőlőtelepítésben bekövetkezett vadkár pénzértékét a pótlás mértékének arányában kell meghatározni), és bár a kárt kultúrák szerint változó időszakban lehet bejelenteni, a károsult az észlelése után legfeljebb 15 nap elteltével köteles azt a vadászatra jogosult felé írásban megtenni.

Ha a károkozás vadászterületen történt, akkor a vadászatra jogosult felel, ha nem, akkor a felelősség azé, akinek a vadászterületéről a vad kivált. Az irányadó bírói gyakorlat szerint, ha ez utóbbi nem kideríthető, akkor azt marasztalják el, akinek a területe a legközelebb fekszik a károkozás színhelyéhez. Releváns károk például a „dolgokban” okozott károk, a háziállatok elpusztításával okozott károk, az embereknek (nem vadásznak!) okozott károk, sérülések, valamint a kertek, tanyák terményeiben, növényeiben okozott értékcsökkenések.

A szakértő felhívja a figyelmet: a föld használója is köteles intézkedéseket tenni a károk megelőzésére, azaz például nagy értékű növénykultúránál vagy fokozottan vadkárveszélyes területen köteles fokozottan közreműködni a vadkár megelőzéséért/elhárításáért. A vadászatra jogosultak egyébként a föld használójával szemben vadkárátalány-megállapodást köthetnek. Védett állatfajok egyedei esetén különböző riasztási módszerek alkalmazása, illetve a túlszaporodott állomány egyedeinek befogása vagy gyérítése csak a természetvédelmi hatóság (megyei/fővárosi kormányhivatal földművelésügyi igazgatóságai) engedélyével és felügyeletével végezhető. Indokolt esetben a hatóság köteles gondoskodni a riasztásban, befogásban, gyérítésben kellő szakértelemmel rendelkező szerv bevonásáról.

Kohout Zoltán