Őszi vetés

– avagy jövő évi tömegtakarmány-bázisunk alapjai

Előszó

Az elmúlt években a tömegtakarmány-bázis olyan változáson ment keresztül, amely új szemlélet kialakulását igényelte. A kollégák közül sokan nem értették, miért foglalkozunk újabb és újabb tömegtakarmányokkal. Alighogy elterjedt az olaszperje, máris lecseréltük a rozsra, de már a rozs sem jó, és inkább tritikálét válasszunk – vagy a legújabb egynyári cirokféléket? A gazdatársadalom, a mérnökök, a döntéshozók hozzá voltak szokva a „lineáris” megoldásokhoz (silókukorica-lucerna). Egyszerű volt, de – ma már tudjuk – rugalmatlan. Ezért a felvetett probléma – a kétségek nyugtalanító jelenléte – kardinális kérdéssé nőtte ki magát, hogy a gazdálkodók megértsék: itt egy szemléletváltozást igénylő új stratégiáról van szó, ahol a választás lehetősége adja a rugalmasságot és így a termelés biztonságát – egy változó környezetben. A reláció nem ’vagy-vagy’, hanem ’és’. A klímaváltozás elsődleges hatása ugyanis nem a melegedés, a nyár szárazabbá válása vagy a hőstressznapok számának emelkedése lesz, hanem az időjárási „extremitások” számának és mértékének növekedése. Elképesztően mozaikossá vált az ország például a csapadékeloszlás szempontjából. Tehát szerencsénk van, hogy a sokféle tömegtakarmány-növény mind választható, mert mind megteremnek a Kárpát-medencében. Egyiket sem szabad elfelejteni, mert a változó időjárási körülmények miatt az egyik évben az egyik, míg a másik évben a másik lesz eredményes, akár ugyanazon a táblán.

A nyári aszályos, hőstresszes időszakot kikerülendő első lehetőségünk az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású kultúrák termesztése (olaszperje, rozs, tritikálé), de ha aszály volt ősszel és tavasszal is, akkor jöhet a korszerű, egynyári, szárazságtűrő tömegtakarmány-növény (BMR cirok, szudáni fű). A silókukorica és a lucerna domináns jelenléte mellett, és nem helyettük. Egy gyors és okos megoldás életet és gazdaságot menthet. A 2007–2019 közötti időszak legfontosabb eredménye ezért a szemléletváltás, azaz a tudatos, hazai és külföldi kutatási eredményeken, valamint hazai üzemi tapasztalatokon alapuló stratégiai gondolkodás a tömegtakarmány-termesztésben, a differenciált (nem egysíkú) látásmód és az újat kereső magatartás. Az elmúlt időszak eredménye, hogy ma már nem divatból vagy a szomszéd teleptől „ellesve” próbálunk ki egyes takarmánynövényeket, hanem a termőterületünk egyedi adottságaihoz és a klímaváltozás okozta változékonysághoz választunk speciális növényeket a palettáról, a tömegtakarmány-bázis stabilizálása érdekében.

Amíg az öntözőrendszerek kiépítése nem lesz általános az országban, addig ez a differenciált növénytermesztési és -tartósítási stratégia az életben maradás egyik alapköve: időjárási szempontból rugalmas, költséghatékony, és kiszolgálja a nagy termelésű tehén igényeit, elsősorban a bendőt. Ne felejtsük el, a tehén egyre emelkedő hazai termelési szintjét is ki kell tudni szolgálni tömegtakarmánnyal (a 305 napra vetített átlagos laktációs termelésünk már 10 000 kg felett van a holstein állományban)!

Stratégiai tömegtakarmány-bázis tervezése

Itt az idő! A fent leírtak alapján tehát most (a területek kijelölése és a vetőmagvásárlás időszakában) tudatos és sok szempontot figyelembe vevő döntésekre van szükség. Ezeknek a döntéseknek a sora alapozza majd meg a jövő évi tejtermelésünket. A szempontok, melyeket szem előtt kell tartanunk a tervezéskor, az alábbiak lehetnek:

– A kettős termesztés által rugalmasabb a vetésforgó. A kora tavaszi betakarítású növények után még lehet vetni silókukoricát, szemes kukoricát és cirokféléket, valamint szudáni füvet, tehát ugyanazon évben két betakarítás is lehetséges. Kevés területtel, de sok tehénnel rendelkező cégek esetében ez kritikus szempont. A kettős termesztésnek egyébként jelentős szerepe van a szél- és vízerózió megelőzésében, a nitrogén megtartásában is az őszi talajtakarás révén. A Cornell Egyetemen (New York Állam, USA) 2010 óta folynak kutatások a kettős termesztés terén (élettani és gazdasági szempontok alapján), a klímaváltozás hatására. A fókusz a korai betakarítású őszi gabonára esik (zászlóslevélben kaszált tritikálé és rozs), amit a silókukorica vagy BMR cirok vetése követ (Lyons és m.tsai, Cornell Egyetem) nagytejű tehénnek. De ne felejtsük el a növendékeket sem, mert egy pillangós keverék késő tavaszi betakarítását (költséghatékony hozam) követheti egy cirokvetés.

– Kibővült a gabonafélék funkcionalitása, ugyanis a tritikálé, a búza és az árpa ’többfunkciós’ tömegtakarmány-növényként is használható: be lehet őket takarítani a kalászhányás időszakában két menetben (fonnyasztással), szilázsnövényként nagytejű teheneknek, de meg lehet várni a tejes-viaszérés időszakát (egymenetes betakarítás) a növendék üszők takarmányadagjába, és végső megoldásként szemes terményként is betakarítható (amit minden életkorban alkalmazhatunk a napi adagban). A rozs azonban szigorúan ’egyfunkciós’ takarmánynövényünk.

– A legjelentősebb szemléletváltás a szántóföldi betakarítási technológiában történt meg a fenológiai fázis „újraértelmezésével”. A gazdálkodók évtizedekig a keményítő bűvöletében éltek, abban a hitben, hogy a viaszérésű gabonafélékben van fajlagosan a legtöbb nettó energia. Ez az elgondolás hibás volt. A labortechnika fejlődésével egyértelművé vált, hogy a jól emészthető rostból és a (csökkent sejtfalhatás révén) jobban hozzáférhető táplálóanyagokból származó nettó energia jelentősen megnöveli a kalászhányás környékén betakarított gabonafélék energiatartalmát. Olyannyira, hogy a rozs energiatartalma nagyobb, ha a kalász még a hasban van (6,0-6,5 MJ/kg sza. NE _laktáció), mint viaszérés elején (5,0-5,5 MJ/kg sza. NE _laktáció). Ezért kevesebb abrakkal el lehet érni ugyanazt a tejtermelési szintet, illetve nagyobb tömegtakarmány-hányadú TMR-t lehet etetni nagy termelési szint mellett is, ami egészségesebb a tehénnek (jobb bendő-, láb- és tőgyállapot, növekvő borjúszaporulat). Minél korábban indítjuk a kaszákat, annál jobb tehát a tehénnek, de annál nagyobb területre van szükségünk (a kisebb hozam miatt). Drágább lesz a tömegtakarmány, de valószínűleg olcsóbb lesz a napi adag a kisebb abrakhányad miatt (fehérje- és energiaalapon).

– A fenológiai fázishoz kapcsolódik a betakarítási ablak jelentőségének megítélése a telepen. Kézben tartott betakarítási menedzsment és jó műszaki háttér mellett bevállalható a nagyobb kockázatot jelentő rozs 200-300 hektáron is akár, aminek azonban szűk a betakarítási ablaka (3-5 nap). Ha nem akarunk kockáztatni, akkor a rozs mellé vagy helyette válasszunk tritikálét, ami később kaszaérett, és hosszabban tartja az emészthetőségét. Ha ennél is több rugalmasságra van szükség (és a nagytejűnek szánt takarmány a kérdés), akkor érdemes elgondolkodni az olaszkeverékeken (gabona-gabona vagy gabona-olaszperje), ahol az időjárási viszonyok döntik majd el az egyik vagy a másik faj, fajta dominanciáját (de termés lesz!).

– A várható élettani hatást se felejtsük el: az intenzív termesztésű fű élettani hatását egyik tömegtakarmány sem tudja felülmúlni (elérhető a 75-80%-os rostemészthetőség, szemben a kukoricaszilázs 50-55%-os vagy a rozsszilázs 70-75%-os értékével). Ha van öntözött területünk vagy 40 kg/nap/tehén körüli fejési átlagunk, akkor a korszerű fűszilázs jó döntés. Ne felejtsük el, a korai gabonaszilázs a fűnek a helyettesítője olyan területeken, ahol a csapadék nem elég a fű költséghatékony és biztonságos termesztéséhez.

Jó hozamot ígérő homogén rozstábla az Alföldön (fotó: Orosz, 2016)

– Tömegtakarmány-stratégiánk alapja az évszakhoz köthetődiverzifikáció. A nyári hőstressz idején (kb. 3 hónap) a jól emészthető rostban gazdag szilázsok nagyobb mennyiségben szerepelnek a takarmányadagban, mint az őszi-téli-tavaszi adagokban. Ekkor ugyanis az étvágy általában normális, nem sújtja a meleg. Természetesen egész évben jótékony hatású lenne nagy mennyiségben rozs- és tritikálészilázst vagy olaszperjeszilázst etetni a kukorica- és a lucernaszilázs mellett, de ez a takarmányadag költségét emelheti. Így mérsékelt rozs-, tritikálé- vagy olaszperjeszilázs-adagot etetve 9 hónapon keresztül mérsékelhetőek a takarmányozási költségek. Összességében, ha a nyári megnövelt adagot és a 9 hónap mérsékelt adagjait vesszük alapul, akkor 500 tejelő tehénre vonatkoztatva az éves szükséglet megközelítően 2000 tonna a jól emészthető rostot tartalmazó szilázstípusokból (intenzív fűféle, rozs, tritikálé). Annak mérlegelése, hogy a jó rostemészthetőségű szilázsoknak a nagyobb mennyiségben történő etetése milyen gazdasági előnnyel jár, és ez hogy viszonyul a többletköltséghez (tejtermelés, szaporodásbiológia, állategészség), a telepre van bízva, mivel a telep adottságaitól függ. Tehát akár egész évben is etethetőek ezek a takarmánytípusok nagy mennyiségben, ha a telep emellett dönt.

– A differenciálásnak van egy másik nézete is: a tejtermeléshez vagy életkorhoz kötött diverzifikáció. A fogadó és a nagytejű tehén tejjel, borjúval „hálálja meg” a jól emészthető rostban gazdag, bár drágább takarmányt. A növendéknevelésben azonban érdemesebb nagyobb hozamú, olcsóbb tömegtakarmányokat (tavaszi vetésű silócirok, BMR cirok) vagy őszi keverékeket (pl. árpás borsó szemérésben betakarítva) alkalmazni. Itt kinyílt az olló, azaz a differenciálás jelentős költségmegtakarítással járhat. Hogyan is néz ki ez a paletta? Mi legyen a depókban 2021-ben?

A silókukorica és a lucerna hegemóniája megszűnt, a tömegtakarmány-bázis kiszélesedett. A stratégiai tervezésben az alábbi őszi vetésű tömegtakarmányok választhatóak:

– az intenzív, szántóföldi termesztésű és nagy hozamú, magas kiindulási cukortartalmú perjefélékből készült szilázs, szenázs és széna (olaszperje, hibridperje, Festulolium). A korszerű fű felülmúlhatatlan élettani hatású, de csapadékigényes. A rost emészthetősége elérheti a 75-80% közötti értéket ideális esetben, a bendőben lebontható rosttartalom (dNDF₄₈) pedig 300 g/kg sza. körüli értéket ad (tehát kiváló rostforrás).

– Az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású gabonafélékből készült szilázs (rozs, tritikálé). A korszerű fajták tömegtakarmány-célra lettek nemesítve (fajtaválasztás!), a szárazságot jobban tűrik, mint a fű, de a betakarítási ablak szélességére már a vetésterület tervezésekor figyelni kell. Kezdhetünk a rozzsal április első két hetében, és befejezhetjük a tritikáléval április végén, május elején. Mindkét növény potenciálisan 15-20 tonna szilázs/ha hozamra képes megfelelő időjárási viszonyok mellett az első kaszálásra (tág, 5–40 tonna szilázs/ha tartományban). A rost emészthetősége 65–75% között változik ideális esetben (átlag: 66%), a bendőben lebontható rosttartalom (dNDF₄₈) pedig kapitális (!) 300-450 g/kg sza. (rozsszilázs átlaga: 344 g/kg sza.).

– Az őszi vetésű és kora tavaszi betakarítású (gabona-gabona, gabona-fű) keverékek szilázsai, szenázsai és szénái. A tritikáléval állítható párhuzamba a betakarítás időpontja és a betakarítási ablak szélessége. Potenciálisan biztosabb termés érhető el ezekkel a keverékekkel és nagyobb hozam egy későbbi betakarítással (mérlegelendő a másodvetés időpontja).

Az emészthető rostban gazdag őszi vetésű takarmánynövényekből stratégiai tervezéssel felépíthető egy stabil tömegtakarmány-bázis 2021-ben (fotó: Orosz, 2014)

– Az őszi vetésű és május végi betakarítású pillangós-gabona keverékekből készült szilázsok, szenázsok növendéktakarmányok. A korai betakarítású keverékek esetében a borsó, a bükköny még olyan kis mennyiségben van jelen, hogy javító hatása alig érvényesül, így a gabonaféle kalászhányás környékén betakarítva önmagában is tudja azt a hozamot, táplálóanyag-tartalmat és emészthetőséget, mint egy pillangós gabonakeverék. A keverékek potenciálja a tejes-viaszérés fázisában van (óriási hozam és kedvező önköltség mellett), amikor a pillangósok hozama a keveréken belül már jelentős, és nagy mértékben javítja a keverék fehérjetartalmát. A rost emészthetősége azonban ebben a fázisban már gyenge. Ezért ezeket a keverékeket csak a növendékek számára javasolt termeszteni. A szemérés fázisában betakarított borsós vagy bükkönyös gabonakeverékek élettani hatása azonban (strukturális rost, mérsékelt energiatartalom kedvező fehérjetartalommal társulva) elvitathatatlan, és a korszerű növendéknevelés alapja kellene, hogy legyen hazánkban.

Már most gondoljunk arra a területek tervezésekor, hogy ha aszályos lesz a tavasz, akkor legyen lehetőségünk a nyári kultúrákkal pótolni az emészthető rostban gazdag szilázsok és szenázsok hiányát, akár ugyanazon termőhelyen (kettős termesztésben). Erre alkalmas lesz majd májusi vetéssel:

– a BMR-típusú cirok szilázsnak vetve,

– a szudáni fű szilázsnak/szenázsnak vagy szénának vetve.

Zárszó

A Kárpát-medence éghajlati viszonyai között a paletta, azaz a választható tömegtakarmány-növények típusai és kombinálhatósága úgy kiszélesedett, hogy az a tömegtakarmány-bázis stabilitását jól megalapozza, még a hazai, egyre szélsőségesebb klimatikus viszonyok között is. Mégis, az őszi vetés stratégiai tervezése és a különböző divíziók (növénytermesztés, állattenyésztés, gépészet, takarmányozás) hatékony együttműködése az elsődleges alapja egy jó takarmánybázisnak.

Dr. Orosz Szilvia
ÁT Kft. (Gödöllő)
és Szent István Egyetem,
Takarmányozástani Tanszék (Gödöllő)