Magyarországon 2019-ben 1 027 592 hektáron termesztettek kukoricát. Könnyen belátható, hogy az ilyen nagy területen termesztett növény esetében a kártevő rovarok számára terített asztalt kínálunk. Nem könnyű feladat, de ennek ellenére meg kell védenünk a kukoricanövényeket.
Mint a Földön minden élőlény, így a rovarok elterjedési területe is folyamatosan változik. Az invazív és kártevő fajok elterjedésében nagy szerepet játszik az ember felelőtlensége. A hazánkban újonnan megjelenő kártevő fajok csökkentik a termény mennyiségét és minőségét. Az új kártevők elleni védekezés kidolgozása hosszú folyamat, amely sokszor fejtörést okoz a növényvédelemmel foglakozó szakemberek számára.
Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) (1. kép)
Észak-amerikai faj, amelyet Európába (1993) valószínűleg a Belgrád melletti Surčinba hoztak be egy repülőgépes importkukorica-szállítmánnyal. Innen kiindulva egészen gyorsan, már két évvel az első detektálása után, 1995-ben elérte Magyarországot. A kutatások kiderítették, hogy több európai városba is szállítmányokkal hurcolták be, többek között Olaszországba, Svájcba és Franciaországba. Az amerikai kukoricabogár a legjelentősebb kukorica-kártevőink közé „küzdötte fel” magát. Kártétele a hektáronkénti 0,5-1 tonnától a teljes termésveszteségig terjedhet.
1. kép. A kukoricabogarak a leveleken mászva keresik a párzásra alkalmas helyet. Fotó: Takács Attila
A fajnak évente egy nemzedéke van, áttelelő képlete a pete, ami a talajban telel. A petéből kikelő lárva a talajban él, ott táplálkozik, és ott is bábozódik. Az első imágók megjelenése júniusban várható, de a nagy tömegű rajzás július elejétől kezdődik. Először a hímek kelnek, majd a rajzás közepétől a végéig már a nőstények lesznek túlsúlyban. A lárva elsődlegesen a kukorica gyökereit fogyasztja. Az imágó nemcsak a kukorica levelét eszi, hanem pollent és a nőivarú virágzatot, így a kukorica virágpora mellett a napraforgó, különböző gyomok vagy az éppen aktuálisan virágzó kultúra virágporával is táplálkozhat. Így e növények virágjainak szerveit is megsértik és károsítják. A kikelő bogarak tehát elsősorban a generatív részeken károsítanak (2. kép).
2. kép. Kukoricabogarak a bibét károsítják. Fotó: Molnár Szilárd
Főként a portokokat rágják és a bibeszálakat, ezzel csökkentve termésmennyiséget és a -minőséget. A bogarak táplálkozásuk során károsíthatják a leveleket és a címert. Kártételük kifejezetten veszélyes a pollen és a bibeszálak fogyasztása miatt. A bibekártétel miatt a megtermékenyítés elmarad, ezért a hiányos megtermékenyítés következtében ablakos lesz a cső. A lárvák a gyökerekben táplálkoznak. A lárvák május végén, június elején kelnek ki az áttelelt petéből. A fiatal lárvák a kukorica vékonyabb gyökereit rágják, az idősek pedig a támasztógyökerekben károsítanak. A kártétel hatására a növények fejlődésükben visszamaradnak, a szél hatására pedig kitörnek vagy csak elfekszenek, és így nehezítik a betakarítást. A kártétel következménye másodlagos gyökérképződés is lehet. Ezek a gyökerek barnás, pirosas színűek, és fogékonyak lesznek különböző kórokozók károsítására.
A több éven át ugyanazon táblába vetett kukorica jellegzetes tünete a hattyúnyakas görbület, amikor a károsított növény a talaj felett S-alakban meggörbül. Célszerű a regenerációra képes, toleráns hibrideket termeszteni, fontos az időbeni vetés. Kerüljük a monokultúrás termesztést!
A védekezés a talajlakó forma ellen talajfertőtlenítővel, az imágók ellen kontakt szerekkel lehetséges. Előrejelzésre alkalmas a fajra kifejlesztett illatcsapda és feromoncsapda. Az illatcsapda vonzza a hímeket és nőstényeket is, a szexferomoncsapda csak a hímeket. A kukoricabogár nemcsak a kukorica virágzatát, hanem a tökféléket is károsítja. A vetéssel egy menetben kijuttatott talajfertőtlenítő (teflutrin) bizonyult a leghatékonyabbnak. A klórantraniliprol felszívódó növényvédő szer, alkalmas az endofág kártevők leküzdésére. A másik kellemetlen kártevőnk a kukoricamoly, amely Magyarországon őshonos.
A lepkének eredetileg dudvaszárú növények (pl. vadkomló) voltak a tápnövényei, ezeken ma is fel tud nőni, de a fő tápnövénye a kukorica lett. Az ivarok jelentős ivari dimorfizmust mutatnak. A hím elülső szárnya ibolyásbarna, a hátulsó szárny szürkésbarna, mindkettő sárgásfehér harántsávokkal, illetve foltokkal, zegzugos vonalakkal. A kukoricamoly nősténye (3. kép) a kukoricalevél fonákjára helyezi a petecsomóját.
3. kép. A kukoricamoly nősténye. Fotó: internet, izeltlabuak.hu
Tápnövények: a kukoricamoly egyike a legpolifágabb rovaroknak. Mai ismereteink szerint tápnövényei száma meghaladja a 200-at. A kukoricamoly nálunk őshonos, először a XVI-XVII. században találkozhatott a kukoricával, előtte valószínűleg a vadkomló (Humulus lupulus) volt az egyik fő tápnövénye, amelyen még mindig általánosan elterjedt és fertőzött. A kukoricamoly közismert gazdasági kártevő. Kártétele igen változatos, évjáratonként, termőhelyenként és növényfajtánként jelentősen eltérő lehet. A frissen kelt hernyók kártételét már június második felétől észlelhetjük. Ezt a fiatalabb levelek lemezén jelentkező ablakos lyuggatás jelzi. Az alacsonyabb légnedvességű időszakban ez a kárkép kevésbé jellemző, ilyenkor az L1-s hernyók hamarabb befurakodnak a növény szárába. Humid területeken a hernyók L1-L3 stádiumon keresztül a növény felületén maradnak. Gyakori a címerszárba történő befurakodás, amely ennek a letöréséhez vezethet (3–5. kép). A levélrágás csökkenti az asszimilációs felületet, ez azonban sokkal kisebb jelentőségű, mint a szárban történő rágás, amely csökkenti a növény magasságát, rontja a fiziológiai állapotát, fogékonnyá teszi őket a fertőzésekre (6. kép). A lárvák a virágzati tengelyben is kárt tehetnek, megrágják a fejlődő szemeket, ezzel elősegítik a mikotoxin-termelő gombák bejutását (7. kép). Ez kihat a termés mennyiségére és minőségére is. Hazánkban ma már kétnemzedékű; a klíma változásával (melegedésével) a faj fenológiai változáson megy keresztül. Ez azt eredményezi, hogy az eddig tisztán egynemzedékű faj populációnak egyes egyedei nem hernyóként vonulnak diapauzába, hanem a kutatások szerint ennek 2-3%-a még az adott évben bebábozódik, és imágóvá fejlődik. Jelen tudásunk szerint a faj repülési ideje május 19. és október 3. közé esik. Az áttelelő hernyók bábozódása után az azokból kikelő imágók fő rajzási ideje június 15. és július 15. közé esik.
4. kép. Kukoricamoly-hernyó a címerszárban. Fotó: Molnár Szilárd
5. kép. Kukoricamoly-hernyó rágásnyoma. Fotó: internet
6. kép. Hernyókártétel a leveleken. Fotó: Takács Attila
A diapauza nélküli egyedek második rajzása július 25. és augusztus 25. közé esik, de természetesen az adott év időjárási anomáliáinak megfelelően ettől eltérő is lehet. A kártevő alak a kukoricamoly lárvája, amely ellen védekeznünk kell. A védekezés alapja a lárvák megjelenésének ideje. Nagyon fontos, hogy mielőtt berágnak a növény belsejébe, gyéríteni tudjuk a számukat, ezzel csökkentve a kártétel nagyságát. Ez általában a peterakás után 10–14 nappal történik, erre az időszakra kell időzíteni az ellenük való védekezést. Miután a hernyók bejutottak a tápnövény belsejébe, a védekezési lehetőségek korlátozottak. A helyes talaj-előkészítésnek és az előrejelzésnek óriási szerepe van a kukoricamoly elleni védekezésben. Ehhez fénycsapda, valamint biszex csapda is a gazdálkodók rendelkezésére áll. Számottevő kárt okoz még a gyapottok bagolylepke, melynek fő tápnövénye a kukorica (8. kép), dohány, paradicsom, paprika, kender, bab, lucerna és egyéb szántóföldi, valamint zöldségnövények, muskátli, szegfű, krizantém, míg őshazájában (Eurázsia, Afrika és Ausztrália trópusi, szubtrópusi és mediterrán vidékein) elsősorban a gyapot. A hernyók előszeretettel rágják be magukat a termésbe, hazánkban pl. a kukoricacsövekbe, erről a csuhéleveleken lévő kis kerek lyuk árulkodik. A csőben a hernyó egész sorokban rágja ki a szemeket. Hazánkban a legnagyobb veszélyt nem az áttelelő állomány jelenti, sokkal inkább a tőlünk délebbre tömegesen repülő lepkék tojásrakásából származó hernyók okozzák a problémát a kukoricában. A lepke jól repül, nagyobb távolságokat is képes megtenni, a védekezést ezért megfigyelésre kell alapozni. Erre kiválóan alkalmasak a fénycsapdák, mert fénnyel csalogatható. Fontos tudnivaló, hogy a zsenge kukoricába berágó hernyók ellen már nincs hatékony védekezési lehetőség. A hernyók a kukoricában és napraforgóban másodlagos kár gyanánt gombabetegségek kialakulását segíthetik elő, a csemegekukoricában és más zöldségfélékben – az előbbin túl – fogyasztási és értékesítési értékcsökkenést okoznak.
7. kép. A kukoricacsövön károsí tó kukoricamoly-hernyó, levéltetvek és a kártétel következtében megjelenő fuzárium. Fotó: Takács Attila
8. kép. Számottevő kárt okoz a gyapottok-bagolylepke hernyója is. Fotó: internet
Az elvetett kukoricát és csíranövényt a drótférgek, az áldrótférgek, a cserebogárpajorok károsíthatják. A csíranövényeket a szárfonálféreg, a kukoricabarkó, esetleg a feketebarkó, a sároshátú bogár és lárvája, a fekete tücsök, a lótücsök károsít(hat)ja. A csíranövények hajtását a fritlégy, a gabonafutrinka lárvája és vetésfehérítő bogarak pusztítják. A kukorica gyökérzetét és egyéb föld alatti részeit a közönséges gyökér-fonálféreg, a drótférgek, az áldrótférgek, a pajorok és a lótücsök károsíthatja. A gyökereket pusztíthatják még a polifág ormányos bogarak gyökereken fejlődő lárvái is. A gyökérzetet és a gyökérnyaki részt a kukoricabogár lárvái károsítják. A zöld növényi részekkel táplálkozó fajok közül a szárfonálféreg, a fekete tücsök, a gabonakabócák, a gabonafutrinka, a sároshátú bogár, a gabonabolhák, a muharbolha, a vetésfehérítő bogarak, a feketebarkó, a kukoricabarkó, a muszkamoly, a szárlégy és a fritlégy okoz kártételt.
A levéltetvek (fekete répalevéltetű, fakó fűlevéltetű, zöld kukorica levéltetű, zselnicemeggy levéltetű, zöld gabona-levéltetű, kukorica sörtés tetű) olyan kedvező években, mint amilyen 2020 volt, ellepik a leveleket, a címert, a csövet és a szárat is. Címerhányáskor a kukoricamoly hernyója először a levelet, majd a címert, a szárat és a termést is károsíthatjaA csövet károsító hernyók a rágásukkal utat nyitnak a kórokozóknak is (Fusarium spp., Aspergilus spp., Penicilium spp. stb.). Ezek a fajok mikotoxinjai a melegvérű élőlényekre erősen toxikusak, nőgyógyászati elváltozásokat okozhatnak, a nemzőképességet negatívan befolyásolhatják, rákos megbetegedést válthatnak ki. A toxint a gombák a termény betakarítása után is termelik.
A kukorica kártevői elleni védekezés kiindulópontja a fajok rajzásának és rajzáscsúcsainak pontos ismerete. A fent bemutatott kártevők ellen rajzásfenológiai vizsgálat és előrejelzés nélkül a védekezés elképzelhetetlen. A mennyiségi kártétel mellett sajnos minőségi kárt is okoznak azzal, hogy rágásuk nyomán utat nyitnak a kórokozóknak, közöttük a Fusarium, Aspergilus fajoknak, amelyek olyan toxinokat termelnek, melyek melegvérűekre erősen toxikusak. A növényvédő szerek ellen kialakuló rezisztencia elkerülése érdekében fontos betartani a szerek rotációját, illetve azt az elvet, hogy az egy hatóanyagcsoportba tartozó növényvédő szereket se alkalmazzunk közvetlenül egymás után.
Kukoricában a védekezéshez ajánlott hatóanyagok:
cipermetrin, alfa-cipermetrin, zéta-cipermetrin, acetamiprid, eszfenvalerát, klórantraniliprol, lambda-cihalotrin, tiakloprid, teflutrin, béta-teflutrin, indoxakarb, Bacillus thuringiensis var. kurstaki.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
