Méhészeti körkép – ágazati áttekintés

Egyre nehezebb körülmények között kell méhészkedni, és egyre kevésbé éri meg. A méhészet gazdaságossága évről évre csökken. A munka mennyisége adott, a termelési költségek ebben az ágazatban is emelkednek, növekvő rizikófaktor mellett. Jelenleg 16 000 méhész gondozza a hazai, mintegy 900 000 méhcsaládot számláló állományt. 20-30-féle méz gyűjthető hazánkban, a legfontosabb az akác, a repce, a napraforgó, a facélia, a hárs és a gesztenye.

A méhészet is „apad”

2010 környékén még jövedelmező szektornak számított, sokan választották jövedelemkiegészítő foglalkozásnak, de megfelelő üzemméretet kialakítva, kis kompromisszumokkal a megélhetés biztosítására is alkalmas volt. Akkoriban a szakma elöregedésétől tartottak, aztán sokan utána a fiatal gazda pályázatból méhészetet alapítókat nézték ki bűnbaknak. Az ő kockázatuk pedig nyilvánvalóan nagyobb volt, mint akik a támogatás jogcímén átpapírozták a családban saját gazdaságukat. A kedvezőtlen időjárási és gazdasági feltételek hamar átformálták a méhészet jövedelmi viszonyait. A méz felvásárlási és értékesítési ára az elmúlt 10 évben nagyságrendileg nem változott. 2014–2015-ben még 21 000 méhész mintegy 1 160 000 családdal dolgozott, a szakmán belül is feszültséget – főként méhegészségügyi feszültséget – okozva ezzel. Nemcsak önmagában a magas családszám, hanem a méhészek eltérő szakmai felkészültsége és sokszor irigysége nehezítette az újonnan méhészkedni kezdők lehetőségeit. Másik fő törésvonalnak számít a főállású és a hobbiméhész kategóriája, nyilván mindegyik más elszámolást folytat, más árképzést követ. A méhészek száma is, de az Országos Magyar Méhészeti Egyesület taglétszáma is csökkent valamelyest az elmúlt 5 évben, kb. 10%-ot. A szám kissé együtt mozog a pályázati lehetőségekkel.

Nem egyszerű méhészkedni

A méhészet az időjárásnak talán a legkitettebb mezőgazdasági ágazat. A klímaváltozás rendkívül hátrányosan befolyásolja nemcsak a méhek, hanem a méhészek életét is. A hideg telek hiánya sokasodó méhegészségügyi gondokat generál. A hideg, esős tavaszi időjárás hátráltatja a méhek fejlődését, vontatottá teszi azt. A télies tavaszokon egyre kevésbé használhatják ki a méhek a táplálkozásukban fontos szerepet játszó tél végi, kora tavaszi virágport adó növényeket, mint amilyen pl. az éger, mogyoró, fűzfélék. Az idei április eleji lehűlés is lassan hagyományosnak mondható, a hirtelen nyárias időben egymásba virágzó növényeket a hidegbetörés és a vele járó fagy károsítja. A nektárt adó csonthéjas gyümölcsültetvények elfagyásával a méhészeti ágazat is sérül, a legfontosabb árumézet adó akácerdőkben pedig újra országos szintű fagykár tapasztalható. Az akácvirágzás alatti nektárgyűjtést sokszor az esős, szeles, viharos napok is lehetetlenné teszik. Az egyre szélsőségesebb eloszlású nyári csapadék is okozhat gondot, a hirtelen lezúduló eső nem tesz jót számos mézelő növény virágzásdinamikájának és nektárkiválasztásának sem. A gazdasági évet sok főállású méhész esetében a napraforgó menti meg. A méztermés egyébként 50-70%-át az akác adja.

EU-s helyzetek

Az Európai Unió nem tudja fedezni saját mézszükségletét, évente kb. 200 000 tonnát importálnak a legnagyobb fogyasztó tagállamok, jellemzően az európai közösségen kívüli országokból. A sokszor ellenőrizetlen forrásból származó mézek 20–30%-a hamis, nem a méhek által előállított anyag. Ezeket a silány mézeket szokták feljavítani nyomott áron felvásárolt, de jó minőségű kelet-európai mézzel, hogy forgalomba hozhassák a kedvezőbb árú mézkeverékeket a mézkiszerelő üzemek. A nyugat-európai méhészek által termelt méz direktértékesítés útján, magas áron kerül a tudatos vásárlókhoz, az adott ország népessége körében. Az egy főre jutó mézfogyasztás ott jóval magasabb a hazainál. Az itthoni lakossági mézfogyasztás 0,7 kg/fő.

Hazai helyzet

A magyar méztermés évjárattól függően évi 17–25 000 tonna, ez a világ termésének 1-2%-a. Az Európai Unióban hiába számítunk a negyedik, ötödik legnagyobb termelőországnak, az árakra csekély befolyást tudunk csak gyakorolni, az árképzésbe nem tudunk ezzel a volumennel beleszólni. A magyar méz javarészt hordós formában kerül az exportpiacokra. A nagy mézexportőr országokkal nem tudunk versenyezni. Egyre fenyegetőbb az ukrán és a kínai méz ára és a piaci jelenléte. Legfontosabb partnereink: Németország, Franciaország, Olaszország. Itthon évente 7–8 000 tonna a felhasználás. Az egyéb méhészeti termékek sem lebecsülendők, még akkor sem, ha a vertikumon belüli értékük és mennyiségük nem vetekedhet a mézével. A virágpor, a propolisz, a méhpempő egyre népszerűbb az egészségtudatos vásárlók körében, a funkcionális élelmiszerek keletje ezekre a termékekre is hatással van. Előállításuk élőmunkaigénye azonban nagy, ezért főleg a közepes méretű családi méhészetek számára jelenthet segítséget egy rosszabbul sikerült méhészeti évben. Gyenge évről 5–10 kg, közepes évről20–30 kg, jó évről 30–50 kg feletti, családonként pergethető áruméz esetén beszélhetünk. A termelői direktértékesítések enyhe növekedést mutatnak. Emellett sajnos nagyon sok gyengébb minőségű mézkeveréket importálunk. A termelői és értékesítési csoportok csak mérsékelt sikereket értek el. Egyrészt működésük nem tudott függetlenedni a támogatási rendszertől, másrészt sok esetben a felvásárlókkal szemben nem tudták érdemben képviselni a termelők igényeit. A nagyobb mézüzemek fő tevékenységét még mindig a mézek egalizálása, hordós, lédig mézexportra történő előkészítése jelenti.

A méhészet támogatása

Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület szakmaközi szervezetként felelős szerepet visz a magyar méhészet koordinálásában és fejlesztésében. A Magyar Méhészeti Nemzeti Program különböző jogcímein a méhészek sokféle támogatásra jogosultak. A műszaki háttér modernizálásán és a termelési eszközök cseréjén kívül a méhcsaládok termelésben tartását is szolgálják az intézkedések. A méhegészségügyi támogatások nélkül az ágazat komoly problémákkal szembesülne. Fontos az egyesület társadalmi szerepvállalása. A méhek és a méz rendszeres népszerűsítésével segíti a termelői termékek piacra jutását az arra fogékony vásárlók körében. A beporzók napja vagy a mézes nap elnevezésű kezdeményezésekkel pedig az oktatásra helyezik a hangsúlyt. Aki már gyerekkorában találkozik ezzel a különleges világgal, az nagy valószínűséggel nyitottabb lesz a gondokra és a megoldásukra is.

A méh környezetének indikátora és a fenntartható mezőgazdaság szimbóluma

A vadbeporzó szervezetek száma drámai módon lecsökkent, a mézelő méhek hazai magas száma viszont a méhlegelők terheltsége, a méhegészségügyi problémák miatt már-már aggályos. A mesterségesen fenntartott mézelőméh-populációk az ember munkája nélkül önállóan már nem életképesek. A telelési veszteségek egyre gyakrabban mutatkoznak, és egyre nagyobb méreteket öltenek. A méztermelési szezonon belüli családlegyengülések, családösszeomlások és kaptárelhagyások is jó ideje borzolják a méhészek idegrendszerét. A környezeti adottságok fokozatos romlása, a klímaváltozás, a méhbetegségek, a behurcolt paraziták és a növényvédelmi problémák egymás káros hatását felerősítve, sokszor együttesen jelentkeznek. A világ legtöbb méztermelő országában jelenlevő problémák hazai sajátosságát a nagy egyedszám is fokozza. A problémákat nem lehet egyetlen okra visszavezetni. Jól példázza a helyzet súlyosságát a világban, hogy van olyan ország, ahol már nem a méz a fő bevételi forrás, hanem a bérmegporzás.

A legfontosabb méhlegelőnek az erdőalkotó, mézelő fafajokon kívül a nagyobb területen vetett szántóföldi növények számítanak. A növényvédelmi kérdések sokszor vitát szülnek a mezőgazdasági termelők és a méhészek között. A méhészek általában szintén nyitottak a párbeszédre, de rendkívül heterogén a közösség a végzettségeket tekintve. Ez különösen igaz a kedvtelésből vagy jövedelemkiegészítési céllal méhészkedőkre. Sokszor a szakmai vitát az ismeretek hiánya is nehezíti, sokan a legalapvetőbb mezőgazdasági fogalmakkal sincsenek tisztában. Az viszont kétségtelen, hogy a helyzet folyamatosan javul, és már most sem lehet összehasonlítani az öt vagy tíz évvel korábbi állapottal. Fontos a képzések, szakmai párbeszédek folytatása, mindkét oldalon. A fenti nehézségek ellenére nagyon sok olyan méhész van ebben az országban, akik szakértelemmel, örömmel és elkötelezettséggel gondozzák a méhcsaládjaikat. Az ő áldozatos munkájuknak köszönhetően kerül méz az asztalra és végzik el a méhek nélkülözhetetlen beporzó tevékenységüket. A társadalom azzal segíti leginkább a méhészeket, ha tőlük vásárolnak mézet. Ez áttételesen az egész hazai mezőgazdaságra pozitív hatással bír. Reméljük egy kicsit nagyobb szerencséjük lesz az idén, megérdemelnék!

A cél közös.

Söjtöri Andor