Minden várakozást felülmúl a szója iránti érdeklődés

Akár 70-80 ezer hektárra is nőhet a hazai termőterület – igaz, ennek kockázatai is vannak

A tavalyi gyenge kukoricatermés, a brutálisan emelkedő energia- és műtrágyaárak már tavaly előre jelezték a szójatermesztés iránti kedv élénkülését. Sokan már akkor arra számítottak, hogy akkora lesz az elfordulás a tengeritől a fehérjenövény felé, hogy nemcsak termőterület-növekedés, de még szójavetőmag-hiány is kialakulhat. Azóta eltelt egy-másfél hónap, s lassan itt a tavaszi vetések ideje – mi látható most a trendfordulóból?

Drága a műtrágya, csak legyen…!

A tavalyi évet azzal zárta a szántóföldi növénytermesztő szakma egy része, hogy azt figyelte: mekkora szeletet hasít ki a fehérjenövények szegmense a kukoricáéból. Az okok unalomig ismertek: 2021ben nemcsak a kukoricának kedvezőtlen időjárás, hanem az egekbe szökő költségek is megrendítő erővel hatottak a gazdákra. Sőt, az áremelkedés mellett megjelent egy évtizedek óta nem látott probléma: általános tapasztalat lett, hogy a drága ár sem lett volna akadály, csak ne legyen-lenne hiány műtrágyából…

A kukoricaszegmensben ráadásul immár nemcsak rendkívüli helyzetről, hanem sokéves trendről kell beszélni, s ebben a jövőbeni kilátások sem mutatnak sok biztatót. A klímaváltozással érkező, kiszámíthatatlan és mindinkább kevés csapadék mellé a hőstresszes napok számának emelkedése társul. Az utóbbi 5-10 év átlagterméseiből mindenesetre azt lehet leszűrni, hogy a kukorica addig volt szépen jövedelmező, amíg a termesztési költségek (mai szemmel) alacsonyak voltak.

Tartós lehet a fordulat

Ám mindez immár, a tartósan magas input-, elsősorban nitrogénárakkal a múlté. Ha a kukorica hektáronkénti termesztési költsége tartósan 400 ezer forint fölé nő, miközben a terméshozamok legalábbis kiszámíthatatlanok, akkor érthető, hogy mind többen alternatíva felé néznek. És ez még mindig csak a költség. Emellett tartósnak ígérkezik a járványhelyzettel és az energiaárakkal párhuzamosan mélyülő ellátási válság, azaz bizonyos alapanyagok (például a mind drágább nitrogénműtrágyák) hiánya is.

Ebben a helyzetben történik a bevezetőben említett trendforduló. Egyelőre persze nem tudni, hogy a kukorica felől a szója felé való elfordulás mennyire lesz tartós, és milyen méreteket fog ölteni. Bene Zoltán (cégvezető, Karintia Kft.) szerint a várakozásaikat is felülmúlja az érdeklődés.

Ne ismétlődjön meg 2015!

Csakhogy ez nem egyértelműen jó hír – kockázatai is vannak a szójatermesztési kedv hirtelen fellendülésének. Ez a fehérjenövény ugyanis komoly szakértelmet igényel (ilyenkor persze a növénytermesztő szakemberek mindig felszisszennek: melyik növényhez nem kell szakértelem…?!). Aki emlékszik még a 2015-ös nagy „szója boom”-ra, az emlékszik arra is, milyen súlyos árat fizetett a hazai fehérjenövény-szegmens az előkészítetlen növekedésért. A támogatások egyszeriben jelentős, majdnem 100 százalékos termőterület-növekedést generáltak, ám a szójaszegmensbe belépő gazdák híján voltak a mesterfogásoknak. S mivel az az évjárat különösen nem kedvezett a növénynek, a rossz termés miatt sokan „örökre” elfordultak – ami meg is látszik azóta a szója makacsul 50-60 ezer hektáros termőterületén…

Kell hozzá érteni – de mihez nem…?

Azóta azonban sok minden tisztábban látszik. Egyrészt látszik az időjárási, termeszthetőségi trend a szójánál, másrészt – leginkább például a közeli osztrák termőterületek eredményeiből –, hogy a szója milyen eredményesen, jövedelmezően állítható elő.

– A szója valóban úgyszólván nitrogénműtrágya pótlása nélkül is termeszthető, ami a mostani árak és ellátási zavarok miatt vonzóvá teszi a növényt. Ugyanakkor az alacsony dózisú, illetve a N-műtrágya nélküli termesztésnek kikerülhetetlen feltételei vannak – figyelmeztet Bene Zoltán.

Az egyik döntő feltétel természetesen a minőségi vetőmag. Elsőként ez garantálja, hogy olyan erőteljes gyökérzetet hajt a növény, amin a gümőképződés megindulhat. Így hatékonyan tudja megkötni a levegő nitrogénjét. A második kritérium a megfelelő termesztéstechnológia – például a megfelelően laza szerkezetű, a levegő és a nedvesség áramlását, közlekedését biztosító talaj, továbbá a megfelelő pH-érték. – Persze, mindez szakértelmet igényel – ismeri el Bene Zoltán.

– De talán a repce termesztése nem igényel hozzáértést, különösen a növényvédő szerek folyamatos kivonásának korában…? – veti fel a szakember. Ugyanakkor meggyőződése, hogy a magas minőségű vetőmagok beszerzése és a Pannon régió adottságaihoz igazított volta, mind az általános szakértelem és technológiai fegyelem, mind az említett ausztriai tapasztalatok azt valószínűsítik, hogy a 2015-ös fiaskó talán nem ismétlődne meg akár nagyobb termőterület-növekedés esetén sem.

Idén elfogyhat a szójavetőmag

No de mekkora is lehetne ez a területnövekedés? A szójaszegmens megfigyelőinek becslése szerint nem várható, hogy az utóbbi években vágyott-emlegetett lélektani 100 ezer hektárt elérné. Ami azonban valószínűsíthető, az mégis jelentős. Miután tavaly cirka 64 ezer hektáron vetették, a vélhető 70-80 ezer hektár is 20-25 százalékos növekedést jelentene, ami jelentős elmozdulás.

A kérdés azonban az, hogy a hazai és európai szaporítóanyag-előállítás fel van-e készülve ekkora igénynövekedésre. Bene Zoltán szerint nincs. – A magyarországi tapasztalatok nem egyedülállóak, hasonló átértékelődés történik másutt is Európában, hiszen az okok mindenütt azonosak. Mindenhol nőttek a N-műtrágyaárak, sok helyütt váltanak fehérjenövényre a gazdák. Vagyis nemcsak a hazai szójavetőmag-előállítók és -kereskedők szembesülnek megnövekedett igénnyel, hanem a többi európai cég is. Más szóval: importból sem igazán várható a megnövekedett területigényt kielégítő vetőmag-ellátás – prognosztizálja a szakember.

S ehhez hozzájön még egy ok: a szójavetőmagok kevésbé áttárolhatóak a következő szezonra, mint a kalászosok, így az sem várható, hogy jelentős tartalékkészletek felszabadítása kezelné a hiányt.

A mag mellé biztonságot is adni kell

Ám itt érdemes még egy pillanatra visszatérni a területnövekedés és az esetleges új belépők kérdésére. A növekedés ugyanis részben nyilván abból adódik majd, hogy a várható előnyök miatt a régi, tapasztalt szójatermesztők növelik a szója szeletét a vetési tervben. A másik részét azonban várhatóan az új belépők „hozzák” majd – adott esetben eleinte kevesebb tapasztalattal, azaz több kockázattal. – Miután a 2015-ben tapasztalt csalódás senkinek: sem a gazdáknak, sem a vetőmag-előállítóknak és kereskedőknek nem volt jó, ebből tanulnunk kell. Ma a szaporítóanyag-értékesítők nem zárhatják le az ügyet annyival, hogy „csak” jó minőséget, a régióra nemesített fémzárolt vetőmagot adnak a gazdák kezébe. Ez persze fontos, de utána sem szabad elengedniük a partnereik kezét. Termesztéstechnológiai, naprakész piaci ismereteket, teljes körű inputanyag – és felvásárlási lehetőségeket is biztosítanunk kell számukra – hangsúlyozza Bene Zoltán.

Így jöhet össze a több száz ezres jövedelem hektáronként

S már csak egyetlen, de meglehetősen erős kérdést érdemes szemügyre venni a szójánál. Ez pedig a ráfordítás és a biztos, illetve várható jövedelem, vagyis a profitabilitás kérdése.

A szójatermesztést jelentős összeggel – mai árfolyamon hektáronként durván 60-70 ezer forintos plusztámogatással – motiválja az Európai Unió. Emellett a termény ára jelenleg stabilan tonnánként 200 ezer forint körül alakul. Az egyenlet végén, 1 tonna termésre kalkulált mintegy 260-270 ezer forint nagyjából az előállítási költségek szintjével azonos. Ez azt jelenti, hogy aki csak 1 tonna szóját állított elő hektáronként, az már nullszaldón van. Ehhez képest a hazai átlagtermés a gyengébb években is 2 tonna felett van – tavaly például 2,6 tonna, tavalyelőtt pedig 2,7 tonna volt. Sőt, a szója termésstabilitását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az elmúlt 5 év termésátlaga 2,7 tonna volt hektáronként. A tavaly gyenge hozamot produkáló területeken (például Békésben) sem ment 2 tonna alá az átlag. Ez azt jelenti, hogy a hektáronkénti jövedelem már 2 tonnás (azaz szerény) termésnél is simán elérhette a 200 ezer forintot – nem is szólva a 3-4 vagy akár ennél is magasabb tonnás hozamokról…

Ha ugyanezt a számítást a kukoricánál is elvégzi a tavaszi vetést mérlegelő termelő, akkor azt láthatja, hogy a bő 300-400 ezer forintos költséggel szemben a tavalyi 6 tonnás országos átlag (80-90 ezer forintos tonnánkénti árnál) ennél jóval szerényebb jövedelmezőséget ígér.

Míg tehát például az említett békési gazdák a szerényebb megyei termésátlag ellenére is elégedettek lehettek a szójával, a 4,5 tonnás megyei átlagot produkáló kukoricával már sokkal kevésbé. Mint ráadásul már említettük, nem kivételes évjáratról van szó – az utóbbi évek szeszélyes időjárása 5 éves távlatban is egyértelmű trendet jelez. S bár ez természetesen a szójahozamokban is visszaesést jelentett tavaly, annak sem mértéke, sem a jövedelmezőségre gyakorolt hatása nem olyan fájó, mint a kukorica esetében.

A fehérjeigény életben tartja a támogatást is

Kérdés lehet persze, hogy az Európai Unió és hazánk meddig lesz hajlandó a szója-, azaz a fehérjenövény-termesztést olyan kitartóan, plusz hozzájárulással támogatni. Miután mind Európa, mind hazánk hitet tett a GMO-s alapanyagok előállításának tilalma mellett, ez inkább költői kérdés. Közismert, hogy Magyarország és egész Európa több fehérjét igényel, mint amennyit előállít. Azaz, rákényszerülünk a jellemzően dél-amerikai és kisebb részben ázsiai fehérjeimportra – azonban annak jelentős része GMO-kkal előállított. Magyarország például 6-700 ezer tonna fehérjenövényt igényel, aminek csak kevesebb mint harmadát, inkább negyedét képes maga előállítani. Így tehát joggal előre jelezhető, hogy a támogatások a következő ciklusokban is megmaradnak.

Ugyanígy várható, hogy jelentős piaci érdeklődés is lesz a hazai és európai szójára. Ez nemcsak az említett fehérjenövény-igény miatt van és lesz így. Hanem a GMO-mentes, sőt, Ausztriában például már a konvencionálist is felülmúló hozamokat produkáló bioszója-termesztés terményei iránti erős kereslet miatt.

Kell a jó vetőmag– de a megfelelő partner is!

A legaktuálisabb kérdés azonban most nem a jövő, hanem az – akár szó szerint is vehető – holnap. Az, hogy aki ma dönt a szója-vetésterületei növeléséről, az egyáltalán talál-e még magának elegendő jó minőségű vetőmagot? Bene Zoltán szerint bár alapvetően nagyobbak az igények, mint a rendelkezésre álló készletek, „azért országosan vannak még elérhető tételek”, még lehet vásárolni szójavetőmagot.

– Én azonban azt tanácsolom, hogy aki körültekintően elemezte a helyzetet és belátta, hogy nagyon is van értelme a szójával foglalkozni, az ne álljon meg itt! Ne álljon meg a fajtaválasztásnál, ne elégedjen meg „csupán” azzal, hogy fémzárolt vetőmagot vásárol! Menjen egy lépéssel tovább és ugyanilyen körültekintően válasszon a szója termesztésében és értékesítésében is jártas megbízható partnert is, hosszú távra! Különösen az új belépőknél, a kevesebb tapasztalattal bíróknál van nagy szükség erre. Engedjék meg nekem, hogy elfogult legyek a szója iránt, hisz a cégcsoportunk kiváló nemesítői révén saját fajtáinkon, a szaktanácsadóinkon, az inputanyag és a terménykereskedelmi üzletágunkon keresztül régóta részesei vagyunk a hazai szójatermesztők életének – hangoztatja a szakember.

Kohout Zoltán