A 2022-es aszályos év után a napraforgó vetésterülete várhatóan növekedni fog, tekintettel arra, hogy az aszályos körülményeket jobban tűri, mint a kukorica. Amennyiben az időjárási körülmények hosszabb távon is az eddigi tendenciát folytatják, a vetésterület további növekedésével kell számolnunk, ami a termesztés technológiai oldaláról egyre nagyobb kihívást eredményez.
Optimális esetben a napraforgó önmaga után 4-5 évig (szádorfertőzés esetén 6-7 évig) nem vethető. Tovább nehezíti az optimális vetésforgó összeállítását az, hogy a köztes időszakban más növényt (pl. repcét, ami a kórokozónak ugyanúgy gazdanövénye) nem célszerű vetni.
Hogyan fertőz a szklerotínia?
A megfertőzött gazdanövény szöveteiben vagy belsejében szkleróciumnak nevezett túlélési képletet hoz létre, és a talajban legalább három évig életképes marad. Kedvező körülmények között kicsíráznak, és apró, pár milliméter átmérőjű termőtestet (apothecia) hoznak létre (lásd 1. kép).
A termőtestből kiszabadulnak az aszkospórák, amit a szél szállít a gazdanövényhez. A Sclerotinia sclerotiorum minden szövettípust képes fertőzni, a növény szárát, a leveleit, a virágzatát és a gyökérzetet is. A gomba növekedésének következtében fehér, bolyhos micélium növekszik a fertőzött szövetek felületén. A tenyészidő végén a S. sclerotiorum ismét szkleróciumot fog termelni. A szkleróciumok ezután a talaj felszínén vagy a talajban maradnak, élő vagy elhalt növényi részeken a következő szezonig. Az életciklus ezután ismétlődik.
Termesztéstechnológia
A termesztéstechnológia a kihívásokra több ponton is megpróbál választ adni, ellenállóbb, rezisztens fajtákkal, és több, állományban elvégzett fungicides kezeléssel. Azonban ezek a megoldások nem támadják a probléma valódi okát; a talajban túlélő patogéneket. Üzemi szinten célszerű beépíteni a technológiába a talajok kezelését is. A talajok mikrobiológiai kezelésére ma már sok készítmény érhető el a különböző baktériumkészítményektől a parazitáló gombákig. Az utóbbi évek fejlesztéseinek köszönhetően ezeknek a készítményeknek a felhasználása, tárolása egyre felhasználóbarátabb. A mikrobiológiai készítmények hatásmechanizmusa minden esetben összetett.
Aktív és passzív mechanizmusok révén gátolják a patogének növekedését, bizonyos típusok (jellemzően a baktériumok) biofilmet képeznek a gyökér felületén, ezáltal tudják védeni azt és a csíranövényt. Serkentik a gyökeresedést, mobilizálják a tápanyagokat, a szármaradványokat tápanyagként dolgozzák fel, képesek bontani a kitint, és visszaszorítják a növénypatogéneket. A baktériumok sok esetben a gyors szaporodásukkal és mozgásukkal, a korai, szinte azonnali helyzetfelismerésükkel lehetnek „nyertesek”. A tápelemfelvevő képesség is egy ilyen előny, például a nehezen hozzáférhető vas megszerzése (sziderofor-kelát anyagok kiválasztásával), amire a talajeredetű kórokozó gombák nem vagy csak megkésve képesek.
A mikrobiológiai kezelések alkalmazására széles időablak áll rendelkezésünkre az elővetemény tarlójának kezelésétől a magágykészítés időszakán át egészen a vetésig kijuttathatók a készítmények.
Célszerű azt az időpontot választani, ami legkevésbé befolyásolja a munkafolyamatokat, és nem igényel a kijuttatáshoz speciális eszközbeszerzést.
Technológiai szintű felhasználás esetében a vetést megelőző magágykészítéskor vagy vetéssel egy menetben történő kijuttatást követően – a következetes gazdálkodás érdekében – a betakarított napraforgó szármaradványát is érdemes egy újabb kezelésben részesíteni, hiszen a szkleróciumok a szárban alakulnak ki, a fertőzés innen indul. A következő években ez a beavatkozás a jövőbe mutatóan a későbbi fertőzések kialakulását hivatott csökkenteni. Mindezek fényében olyan készítmények alkalmazása célszerű, melyek meglévő eszközök (pl. szántóföldi vegyszerező) felhasználásával esetleg más növényvédő szerekkel vagy folyékony műtrágyával együtt kijuttathatók.
Holopovics Zoltán
kutatás-fejlesztési vezető
Bio-Nat Kft.
