A szántóföldi növények szármaradványainak kezelése különleges helyet foglal el az agrotechnikai műveletek között. Napjainkban a hazai szántóföldi növénytermesztési tér elsődleges szervesanyagforrását ezek a növényi maradványok jelentik, ezért a jelentőségük sokkal nagyobb, mint ahogy azt első pillantásra gondolnánk.
A különböző növényi részek nagy mennyiségű tápanyagot tartalmaznak, melyek szerves kötésben találhatóak meg. Ezeket a részeket a talajba visszajuttatva jelentősen gyarapíthatjuk a talaj tápanyagkészletét, azonban a szerves anyagban rejlő tápanyagoknak mineralizálódni kell ahhoz, hogy a növények hasznosítani tudják azokat. Ez a biológiai folyamat elsődlegesen a talaj mikroorganizmus-közösségének köszönhető. A talajba kerülő szerves anyagok egy része nem vagy nagyon lassan képes csak mineralizálódni. Ezek az anyagok N-tartalmú vegyületekkel összekapcsolódva humuszanyagokat hoznak létre, melyek hosszútávon járulnak hozzá a talaj tápanyag-szolgáltató képességéhez. Az ilyen szerves anyagok nagy mértékben javítják a talaj vízmegtartó képességét, mely tulajdonság az egyre gyakrabban fellépő aszályos időszakokban szintén felértékelődik.
A nem megfelelően kezelt tarlómaradványok épp olyan jelentős problémák forrásai lehetnek, mint amekkora előnnyel járhat a megfelelő eljárások alkalmazása mellett. Az okszerűtlenül kezelt vagy épp kezeletlen tarlómaradványok elősegítik a kórokozók túlélését. Emellett megnehezítik a talajművelési eljárásokat, a kedvezőtlen szén-nitrogén (C:N) arányú maradványok pedig pentozánhatást válthatnak ki a talajban, mely jelenség esetén tápanyagveszteséggel is számolnunk kell.
Ahhoz, hogy ezeket a negatív hatásokat elkerüljük, optimális fizikai, kémiai és biológiai talajállapotot kell kialakítanunk. Ezek a jellemzők külön-külön is több tényezőből tevődnek össze, melyek közül talán a legkisebb befektetéssel a talaj biológiai állapotának javítása jár, azonban bármelyik aspektus elhanyagolása okozhat sikertelenséget. A talaj biológiai állapota hatékonyan és gazdaságosan javítható, a különböző mikrobiológiai készítmények alkalmazásával. Az ilyen anyagok koncentráltan tartalmaznak olyan kedvező hatású mikroorganizmusokat, melyek kedvező hatást gyakorolnak a tápanyagok feltáródására, és egyéb agroökológiai tényezőkre is.
De mit is kell tudni egy ilyen készítménynek? Fontos, hogy rendelkezzen olyan organizmussal, mely hatékonyan képes bontani a növényi sejtfalat alkotó cellulózt. Így jelentős mértékű szerves anyag válik hozzáférhetővé a többi mikroba számára, továbbá e folyamatok során is jelentős tápanyag válik felvehetővé a növények számára. Erre a feladatra alkalmas baktériumtörzsek, -fajok lehetnek például a Bacillus circulans, a Cellulomonas nemzetség tagjai, vagy néhány kedvező hatású gomba faj, mint például néhány Trichoderma faj.
A másik kardinális tényező, ami befolyásolja a tarlómaradványok bomlását, a nitrogén, illetve annak rendelkezésre álló mennyisége. Ebből kifolyólag olyan organizmusra is szükségünk van, amely nitrogenáz enzimrendszerrel rendelkezik, és ezáltal képes a légköri N megkötésére. Ez biztosítja a kedvezőtlen C:N arányú bontásához szükséges nitrogént, így elkerülhető a pentozánhatás. Ilyen organizmusok lehetnek az Azotobacter nemzetség tagjai, esetleg egyes Bacillus fajok is. A tarlómaradványok egyik legkedvezőtlenebb hatása lehet, hogy életteret biztosít a különböző növényi kórokozóknak. Ezért fontos, hogy olyan organizmust is tartalmazzon az adott készítmény, mely vagy sziderofór termeléssel, vagy pedig egyéb antifungális hatású vegyület termelésével képes legyen visszaszorítani az ilyen kórokozókat, mint a Pseudomonas nemzettség egyes tagjai vagy a Bacillus subtilis. A másik fontos tulajdonság, hogy a készítmény tartalmazzon olyan organizmust is, mely képes a szerves foszforvegyületek mobilizálására, azaz foszfatáz enzim termelésére képes. Egyes kutatók már a 60-as évek végén felfedezték, hogy a rizoszférában található baktériumfajok közel fele képes ilyen enzim előállítására. Bár gyakran előfordul, hogy a talajban található szerves és szervetlen foszfor vegyületek feltárására akár ugyanaz a mikroba faj is képes lehet, kutatók kimutatták, hogy általában más organizmusok végzik el a két említett feladatot, mivel a talajban található szervetlen foszfor mobilizálása más mechanizmus eredményeként történik, mint a szerves foszforvegyületeké. A szerves foszfor mineralizációjára alkalmasak lehetnek Bacillus cereus vagy a Bacillus megaterium fajok egyes törzsei.
Fontos tudni, hogy az adott baktériumfaj amellett, hogy jeleskedik az adott fő tulajdonságban, egyéb képességekkel is hozzá tud járulni a sikeres növénytermesztéshez. Erre kiváló példa, a Bacillus megaterium faj. Ez amellett, hogy kiemelkedő foszformobilizáló tulajdonsággal jellemezhető, jelentős mértékű légköri N megkötésére is képes, melyet az irodalmi és saját eredményeink is igazoltak. Vagy ehhez hasonlóan az Azotobacter chroococcum a jelentős légköri N-fixáción túl képes növényi hormonok termelésére is. A készítmény alkalmazása fenntartható és gazdaságos módon járul hozzá az optimális talajélet visszaállításához, fenntartásához, ezzel rövid és hosszútávú előnyökhöz juttatva a felhasználót.
A folyamatos innováció eredményeként egy új dimenziót teremtettünk a baktériumkészítmények kijuttatásában. Célunk az volt, hogy a Phyller kijuttatót és a Temposensor vezérlőegységet együtt alkalmazva partnereink gazdaságos, környezetkímélő és precíziós szemléletű gazdálkodást folytathassanak, tovább csökkentve a fölösleges gázolajfogyasztást és a felesleges inputanyag-kijuttatást.
További információkért keresse tanácsadóinkat!
SIMKÓ ATTILA
tudományos munkatárs, Phylazonit
